Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Visszatérés a valóságba (Kirito X Asuna) /Sword Art Online/

2013.01.29

 ~ FullMetal fanfictionja, jó olvasást! ^^

~ FullMetal: Admin vagyok egy közösségi oldalon ahol egy SAO rajongói oldalt vezetek pár társammal együtt. Imádom ezt az animét és ezt a párost. A Rajongói oldal rendszeres látogatóinak szeretettel készítem ezt a fanfictiont, remélem párszor mosolyt csalok az arcukra evvel a kis történettel. Örömmel veszem ha bárki elolvassa. Jó szórakozást! ^^

1. Fejezet: A találkozó

2. Fejezet: Többször feltett kérdés

3. Fejezet: Élete legboldogabb és legbalhésabb napja...

4. Fejezet: Az utazás

5. Fejezet: Köszönöm

A találkozó

Újabb napra virradt a világ. 2026-t írunk. Pár év máris eltelt a Sword Art Online és az Alfheim Online incidens óta. Tokió egyik kisebb utcájában járunk. Az emberek járnak-kelnek a járdán, autók töltik meg az utakat pedig csak szombat van.Az egyik házban még mindig csönd van és nyugalom. Ez az egyik híres SAO hős otthona. Vagy talán már kettőé?
Egy 17 éves, fekete hajú fiú átölelte a mellette mélyen alvó barnás hajú lányt. A fiú gonoszan elmosolyodva, gyengéden puszilgatja a lány nyakát aki nem sokkal később mosolyogva nyújtózkodik egyet, kinyitja a szemeit és a fiú felé fordul.
- Felkeltettelek? - kérdezte a fekete hajú kicsi aggodalommal a hangjában.
- Nem, már félig ébren voltam... - füllent könnyedén, kuncogva, egy puszit ad a fiú arcára.
- Említettem, hogy csodaszép vagy? - mosolyogva eltűr egy hajtincset a lány arcából.
- Már legalább ezerszer... - nevetve válaszol, lehámozza magáról a fiú karjait, felül és visszanéz a mellette fekvőre.
- Kirito... anyukádék már elmentek itthonról? - kinéz közben az ablakon.
Bólint sóhajtva a fiú és gondolkodni kezd. A nevelőszüleivel él, a valódi szülei korábban meghaltak de nincs olyan nap amikor nem bánja azt, hogy nem ismerhette meg őket, bár mindig hálás a nevelőszüleinek és a húgának aki mint kiderült, csak az unokatestvére. Az igazi szülei hiányát semmi nem tudja pótólni. 
- De... - megszólal hirtelen Kirito - azt mondták, este visszaérnek... - elmosolyodik - viszont addig, miénk a ház. - kuncog aztán a hasára fordul és belefúrja a fejét a párnába. 
Miután Asuna is felébredt az Alfheim Online után, a lány bemutatta a szüleinek Kiritot, hivatalosan mint a barátját. Sokat vannak együtt és alszanak a másiknál. Lassan befejezik a tanulmányaikat és a saját lábukra kell állniuk. Addig azonban mindig az egyik szüleinél vannak. Most épp Kirito van soron. 
  Miután elvégezték a reggeli teendőiket, Kirito előresietve lement a konyhába és nekiállt valami reggeli félét összedobni. Mikor Asuna is lejött az emeletről, besegített neki mivel a fiú elég ügyetlen a konyhában. Gyorsan meg is ették azokat a szendvicseket amit Asuna rendszeresen csinált még a SAO-ban. Ez volt Kirito kedvence ezért elég gyakran ettek ilyet. A lány izgatottan ragadta meg ezek után a fiú kezét és kihúzta magával az utcára. Gyönyörű idő volt, nyár közepe. Meleg, fülledt volt a levegő de ez nem zavarta a boldog párt akik épp egy találkozóra siettek azokhoz az emberekhez akikkel annyi időt együtt töltöttek a játékban. Nem kellett sokat sétálniuk, Agil kis kocsma szerűsége nem volt messze Kiritoék házától. Amint beléptek, meglepetés érte őket mivel rengeteg embert láttak a kis helységben. Általában csendes, nyugodt hely volt ahova az ember ritkán tette be a lábát Kiriton és Kleinen kívül a kocsmába akik jó kapcsolatban voltak Agillal. Asuna egyből észre is vette Lisbethet és a többieket, elengedve Kirito kezét odaszaladt hozzájuk boldogan mosolyogva és egyből bele is merültek a beszélgetésbe. Kirito pedig a fiúkhoz sétált akik jó pár centit nőttek az évek alatt. 
- Kirito! - kiabálás hallatszott a fiúk asztala mögül, Klein pattant fel elevenen mosolyogva - Régen láttalak! - eközben Kirito is helyet foglalt közöttük. 
- Nem mostanában jártatok itt Asunával... - mosolyogva néz Agil a fekete hajú fiúra.
- Ehh... hát igen... - próbál mosolyogva mentegetőzni - elég elfoglaltak vagyunk. - Klein és a többiek akikkel még régebben harcolt a SAO-ban, kuncogni kezdenek, Kirito nyel egyet. - mi az? - Klein nevetve rácsap az asztalra öklével.
- Jajj... mikor kéred már meg a kezét? - bukik ki Kleinből a kérdés mire Agil jól fejbeveri a hülye mondatáért, Kirito erre morcosan felel. 
- Várok a megfelelő pillanatra... - sóhajt a fekete hajú.
- Ugyanmár Kirito... a vak is látja, hogy teljesen oda vagytok egymásért, ideje kicsit komolyabb szintekre lépni... - próbálnak halkan beszélni, hogy a lányok meg ne hallják.
Kirito kelletlenül sóhajt, kényelmesen hátradől a székben és a fiúkra néz.
- Na és ti? Hogy alakulnak a dolgok...? - próbálja terelni a témát.
A fiúk mit sem törődve Kirito előző reakciójával, elkezdenek a lányokról beszélni miközben a fekete hajú rájuk sem figyel, csak elmerül a gondolataiban és magaelé motyog. 
- Tényleg csak a megfelelő pillanatra várok... azt hiszem...

Többször feltett kérdés

A találkozó után, egy boldog kacajt lehet hallani a naplementében ahogy a kihalt utcában két ifjú kézenfogva, lassan sétál. A lány nevetett fel. Kirito játékosan megcsikizte. Asuna előrefutott és kuncogva nézett vissza a fekete hajú fiúra. 
- Lassú vagy! - kiáltott nevetve a fiúra aki megszaporítja a lépteit, mosolyogva zsebre teszi a kezeit és követi a lányt.
Mikor hazaértek, zajt hallanak a konyhából és a nappaliból. A család már hazajött. Az anya sürög-forog a konyhában és épp vacsorát csinál. Az apa egy képet szögel fel a falra amin a család van rajta. Asuna leül a kanapéra és boldogan elbeszélget Suguval míg Kirito bemegy a konyhába és megnézi mit csinál az anyja. 
- Segítsek? - áll mellé és nézi hogy épp mit szeletel fel.
- Nem kell, köszönöm... - mosolyog Kiritora a nevelőanyuka és kuncogni kezd a fiú arca láttán - Kérdezhetek valamit...? - súg Kirito fülébe mire a fiú bólint - tervezel valami nagy dolgot...? - Kirito elpirul. 
- M-mire gondolsz? - az anya elmosolyodik, leteszi a kést a kezéből az asztalra amivel épp a zöldségeket szeletelte fel, Kirito felé fordul és megfogja a kezeit - Nagyon szereted őt, igaz? 
- Anya... muszálly ezt most...? - morcosan elfordítja a fejét a másik írányba.
- A kérdésre válaszolj... - nevet halkan és egy puszit nyom Kirito homlokára - Megakarod kérni a kezét?
- Te vagy ma már a második aki megkérdezi... - sóhajt és próbál nem teljesen elvörösödni.
Az anya nevetni kezd, mikor épp válaszolna Kirito, Asuna belép a konyhába és felajánlja a segítségét az anyának. A fekete hajú fiú leül egy székre az asztalnál és hintázni kezd vele miközben gondolkodik. Ránéz Asunára és az anyjára, elmosolyodik hogy milyen jól kijönnek egymással. 
Miután a vacsora elkészült, mindannyian leülnek az asztalhoz. A szülők Suguval és Asunával jól elbeszélgetnek a nap eseményeiről míg Kirito csak ül a helyén és gondolkodik. Asuna ránéz aggódva.
- Kirito-kun... holnap vacsorára meghívtak a szüleim minket mert hazajön a három bátyám Amerikából... - fogja meg a fiú kezét az asztal alatt aki rámosolyog halványan. 
- Amerikából? - néz izgatottan a lányra a nevelőanyuka. Asuna elmosolyodik.
- Igen... ott tanulnak már jó pár éve. - kuncog.
Kirito elgondolkodik. Nem ismeri a három testvért. Kicsit tart tőlük hiszen Asuna egy gazdag családból származik ő pedig inkább középosztálybeli. Sóhajtva hátradől a székben és hallgatja a beszélgetést. 
- Hiányoztak már, régen minden időt velük töltöttem... ők vigyáztak rám folyton... - mosolyogva a fekete hajú fiú vállára dönti a fejét - de mostmár más valakivel töltöm az időm nagy részét... - kuncogva súg Kirito fülébe aki halványan elpirul. 
Vacsora után Kirito és Asuna is lezuhanyoznak. A fiú hamar ledől az ágyra fáradtan miután felöltözik, Asuna mellé bújik. Lekapcsolja a villanyt és kezét Kirito mellkasára helyezi mosolyogva. 
- Valami baj van? - végig simít a fiú arcán egyik kezével.
- Nem, dehogy... - elmosolyodik és karjával átöleli - Csak egy kicsit tartok a bátyáidtól... 
- Ne aggódj. Jól ki fogsz velük jönni. - egy puszit nyom Kirito arcára.
- Nagyon remélem. - sóhajt és lassan mindketten az álomvilágba kerülnek.

 

Élete legboldogabb és legbalhésabb napja...

A Yuuki vállalat nagyon sikeres és híres az egész világon. Asuna apja a vállalat feje, ő hozza a döntéseket és intézi a fontosabb ügyeket. A 18 éves lány három bátyja is ügyintézést tanul. Mindhármuk egy-egy céget hoz létre a Yuuki vállalat alatt. A fővállalatot mégis Asuna gondjai alá szeretné bízni a családfő, ezzel viszont van egy kis gond. A vállalat élén nem lehet nő. Ezért Asuna vőlegényének, később pedig férjének kell a vezetőnek lenni-e viszont erről Kirito semmit nem tud.

Hamar eljött az este. Kirito már megismerte Asuna apját és az anyját korábban de a testvérekről tegnap hallott először. Mindeketten elegánsabban felöltöztek és egy autó jött értük a házhoz. Szorosan fogva egymás kezét, kicsit félénken de beléptek a hatalmas Yuuki ház kapuján. A kert gondozott volt, sok virággal a járda két oldalán és egy szökőkúttal a közepén. Kirito csak meglepődve bámult míg Asuna kuncogva figyelte a reakcióját. Habozva beléptek az ajtón, a lány előresietett a nappaliba és mosolyogva köszöntette a három bátyját. Kirito félénken utána ment, köszönt a szülőknek és a három testvérre nézett. A legidősebben látszott hogy rendszeresen sportol, fekete haja van mint Kiritonak és egyforma magas is lehet vele. A középsőnek és a legkisebbnek ugyanolyan barnás haja van mint Asunának, a legkisebb szemüveget hord és egy idős lehet Kiritoval. Aztán a két kisebbik kíváncsian kezdte vizslatni a fiút a szemeikkel, míg a legidősebb csak szigórúan méregette. Asuna mellé állt és megfogta a kezét bátorításképp. Pár szóváltás után mindannyian bementek az étkezőbe ahol már gyönyörűen meg volt terítve. Az étkező hangulatos volt, vörös volt a fal és az asztalra pedig sárga virágok voltak elhelyezve. A családfő és a két kisebbik fivér nagyon elmerültek a beszélgetésben de a legidősebb még mindig figyelte Kirito minden mozdulatát. 
- Örülünk hogy eljöttél Kazuto-kun. - szólal meg mosolyogva az anyuka miközben mer mindenkinek a levesből.
- Én köszönöm a meghívást. - visszamosolyog a barna hajú nőre aki nagyon hasonlított Asunára. Mindenki elkezd enni mire a legidősebb megszólal. 
- Hol ismertétek meg egymást? - néz szúrós szemekkel az idősebbik a fiúra mire Asuna csak komolyan és felháborodva megszólal.
- Na de bátyó... - a lány testvére nem is figyel rá és folytatja.
- Őt kérdeztem. - üzeni Asunának miközben még mindig figyeli Kiritot aki kezdi egyre kényelmetlenebbül érezni magát.
- A Sword Art Onlineban. Biztos hallottál már róla. - Válaszol határozottan és ő is viszonozza ezt a hideg tekintetet. Asuna csak értetlenül figyeli őket. 
- Csak nem te vitted végig a játékot? - Néz komolyan a fiúra az idősebbik aki már a huszas éveiben járhat.
- Asunával együtt vittük végig. - Válaszol érzéketlenül és keresztbe tett karokkal ül határozottan a székben miután befejezte az evést. 
Mindketten kuncogni kezdenek mire a család többi tagja értetlenül figyeli őket.
- Nem vagy semmi kölyök, ha azt végig vitted... - nevet és mosolyogva néz a fiúra aztán Asunára. - Gondoltam hogy a húgocskám egy belevaló srácot fog választani... - vigyorog miközben Asuna halványan elpirul. 
- Honnan ismered a SAO-t? - szólal meg boldogan Kirito miközben mosolyogva az idősebbikre emelei a tekintetét.
- Én magam is kiakartam próbálni, de a húgom előbb megtalálta a szobámban a sisakot... - kuncog.
Asuna csak mosolyogva sóhajt és hátradől a székben. Örül hogy Kirito máris jóba lett az eggik testvérével, ráadásul a legidősebbikkel aki kicsit nehezen nyílik meg az emeberek előtt. Vacsora után a nappaliban leülnek a kanapékra és beszélgetni kezdenek. A pár kezdi kicsit kényelmetlenebbül érezni magát mikor a szülők és a testvérek faggatni kezdik őket. Aztán Mr. Yuuki megszólal.
- Na és mond Kazuto-kun... mit dolgoznak a szüleid? - Kérdezi határozottan mire a fiú kicsit összerezzen.
- Nos... a nevelőanyám egy irodában dolgozik... a nevelőapám pedig a tűzoltóságon... - Szólal meg halkan mire a családfő sóhajt elkeseredve és Asunára néz elgondolkodva. 
- Biztos, hogy jól döntöttél...? - a lány kicsit dühösen néz az apjára.
- Apa! Te most azért vagy kiakadva mert Kazuto-kun szülei nem olyan gazdagok és híresek mint te? - bukik ki belőle hangosan és felháborodva miközben Kirito felállva a kanapétól, halkan kimegy a ház előtti lépcsőhőz és leül. Ettől tartott, hogy nem lesz megfelelő a szülők elvárásának... 
- Jajj, nem így gondoltam. Csak szeretném a lányomnak a legjobbat és félek hogy ő nem tudna eltartani téged úgy mint mondjuk... - itt Asuna félbe szakítja a mondandóját.
- Mint mondjuk...? Például a munkatársaid fiai? - szólal meg elkeseredve és szigórúan néz az apjára, suttogni kezd. - Szeretem őt, teljes szívemből. Megmentett kétszer is. Nélküle nem tudok élni... Szeretlek apa téged is, de néha olyan fafejű vagy... - halkan feláll a kanapéról és Kirito után megy. A család többi tagja pedig nagyot sóhajtva néz a családfőre. 
Asuna megtorpan az ajtóban, leül a fal mellé és halkan zokogni kezd.
- Bocsáss meg, Kirito-kun... - sír halkan, könnyeit törli le az arcáról mire Kirito épp belép az ajtón, meglátja Asunát és szemben leül vele. 
- Mi a baj...? - próbál gyengéden hozzászólni mire elgondolkodik, magához öleli a lányt. - Tudod, sokszor elgondolkoztam azon hogy miért engem választotál. Apukádnak igaza van. Szeretlek, és egy lányt sem fogok úgy szeretni még életemben ahogy téged de... talán tényleg jobb helyed lenne egy gazdag srác mellett, te tényleg a legjobbat érdemled. 
- Miért mondod ezt? - a fiú mellkasát kezdi ütögetni és hirtelen felkel Kirito karjaiból. - Ne nézd már ennyire le magad. Mégis hol nem felelsz meg nekem? Az egyetlen dolog amiben különbözünk a neveltetésünk és a családunk anyagi háttere... miért kéne nekem egy bájgúnár, aki csak magát nézi a tükörben, és a világ leggazdagabb embere akar lenni? Nekem egy olyan fiú kell aki... aki megvéd, aki bátor, aki okos mégis szerény... akit csodálhatok a sajátos életfelfogása és a természete miatt... aki lenyűgöz és boldoggá tesz... - elpirul - aki te vagy... - felszalad a szobájába és az ágyára feküdve gondolkodzik miközben folynak a könnyei. 
Kirito csöndben ül a fal mellett és épp emészti Asuna mondatait. Hirtelen felszalad utána és a szobájába érve, leül az ágy mellé a padlóra, elővesz egy kis vörös dobozt amiben egy gyűrű van és a lány karját simogatja gyengéden. 
 - Te vagy a leggyönyörűbb, legokosabb, legaranyosabb lány a világon... - fakad ki belőle kétségbeesetten - te vagy a mindenem. Tudom hogy egy hülye vagyok aki sokszor baromságokat összehord de szeretlek és ezen semmi nem változtat. - Eközben Asuna az oldalára fordul az ágyon és Kirito kezét fogja szorosan miközben a tekintetét fürkészi. Kirito lerakja elé a kis dobozt és mosolyogva végig simít a lány arcán miközben kinyitja azt. - Yuuki Asuna... hozzám jösz feleségül? 
Asuna amint megpillantja a gyűrűt Kirito nyakába ugrik és így elterülnek mindketten a földön. Megcsókolja a fiút hevesen és boldogan néz a szemeibe miután letörölte a könnyeit. 
- Igen! Igen! - Kiált fel boldogan miközben szorosan öleli a fiút.

 

Az utazás
 

Asuna mosolyogva ül Kirito ágyán miközben kuncogva figyeli a fiút aki egy cowboy kalappal a fején, egy játékpisztollyal a kezében bejön a szobába miközben James Bondot játssza. Amint közelebb ér hozzá, megragadja a pólójánál fogva, magához rántja és hosszan megcsókolja mosolyogva.
- Szeretem ezt a cowboyt... - kuncog halkan miközben kényelmesen hátradől az ágyon.
- Mennyire szereted? - mosolyogva fölé hajol miközben támaszkodik felette, leveszi a kalapot a fejéről és ledobja a pisztolyt a földre.
- Nagyon, nagyon, nagyon... - nevet aztán lehúzza magához a fiút és átöleli miközben a fejét simogatja és a kezén lévő gyűrűt nézi boldogan - Kíváncsi voltam, hogy mikor kéred meg a kezem... ugyanis hallottam a beszélgetéseteket anyukáddal a konyhában. - kuncog mire Kirito halványan elpirul és elkezd gondolkodni a lány szülein. - Amugy meg ne aggódj a szüleim miatt... habár apa lehet hogy komolyan gondolta a tegnapiakat és kemény üzletember is, de a lánya boldogsága az első számára... - nevet - és mostmár tudja hogy te jelented nekem a világot.
- Nem tudnék a lánya nélkül élni. - végig simít Asuna arcán mire a lány elmosolyodik.
Óvatosan lehúzza Kiritoról a pólót és elpirulva simít végig napbarnított mellkasán amitől a fiú szintén zavarba jön és Asuna nyakába bújik. A lány csak kuncogva simogatja a hátát miközben másik kezével szorosan öleli magához.
- Milyen könnyen zavarba tudlak hozni. - nevet halkan, mosolyogva becsukja a szemeit és gondolkozni kezd, kezeit pedig Kirito hátán pihenteti.
- Én is tudnálak. - morcosan megszólal és halványan elmosolyodik. - Kérdezhetek valamit?
- Persze. - Kirito nyakára nyom egy puszit.
- Nem lenne kedved... eljönni velem... a hegyekbe, ahol a családomnak van egy háza? Csak ketten... - Kérdezi kicsit zavarodottan. - Az egyik rokonomnak van ott egy állat menhelye. Persze nem csak kutyákat meg macskákat gondoznak hanem különleges állatokat is. Gondoltam, elmehetnénk oda segíteni és kicsit kikapcsolódni.
- Szeretnék elmenni veled. - mosolyogva végig simít az arcán.
- Rendben. - kuncogva egy puszit nyom a homlokára.

Pár nap múlva egy autó áll a ház előtt. Három fiatal és két szülő állnak ott és búcsúzkodnak. Az idő még mindig meleg és fülledt de ahova Kiritoék mennek, kicsit kellemesebb az idő. Összapakoltak egy pár cuccot amik már a csomagtartóban is vannak. Sugu és Asuna boldogan beszélgetnek még a fekete hajú fiú a szülőkkel vált pár szót.
- Vigyázzatok magatokra és csak óvatosan az utakon! - mosolyogva vállba veregeti Kiritot a nevelőapja mire a fiú bólint.
- Összekészítettem nektek a mai napra egy kis ételt. Be is raktam a kosárba amit már be is tettetek az autóba. - mosolyogva öleli át a fiút a nevelőanya. - Add át az üdvözletem a menhelyen dolgozó rokonoknak. Érezzétek jól magatokat. - elengedi és egy puszit nyom a fiú homlokára.
- Rendben! - vágja rá egyből vigyorogva mire Asuna odalép hozzá és megfogja a kezét.
- Ja és Asuna! - néz kuncogva az anyuka a lányra. - Figyelj oda Kazutora légyszíves. Néha még elég trehány tud lenni. - nevet.
- Oké! - válaszol mosolyogva és közelebb bújik Kiritohoz mire a fiú csak elfordítja a fejét sértődötett játszva.
- Ideje indulnunk ha nem akarunk dugóba kerülni. - sóhajt és a szülőkre meg Sugura néznek.
Miután elköszöntek egymástól és mindent bepakoltak az autóba, beszállnak és Kirito egy nagy sóhaj után elindítja az autót.

Három órás utazás után megállnak az autóval egy fa és téglából készült ház előtt ami egy kisebb városban található. Itt már elviselhetőbb a meleg mert ez a város a hegyekben található ahol kicsit hűvősebb a nyár. Kirito és Asuna mosolyogva állnak egymás mellett szorosan miközben a lány csillogó szemekkel néz a házra.
- Ez az? - fakad ki belőle boldogan mire a fiú csak bólint. - Meseszép!
A háznak barátságos kinézete volt. Egy kis kert volt körülötte melyben egy hatalmas fenyő állt mellete pedig virágok voltak minden színben. Miután lepakolták a csomagjaikat egyből el is indultak Kirito vezetésével a menhelyre ami egy pár utcányira volt. A menhely hatalmas területet foglalt el. Fehér kerítés volt körülötte de amint odaértek, az őr megismerte a fekete hajú fiút és szó nélkül be is engedte őket. Amint beléptek az előcsarnokba Asunának szinte tátva maradt a szája. A plafonról egy hatalmas bálna csontvázai lógtak le a terem két oldalán pedig lehetett látni kigyókat, különböző rágcsálókat és halakat akváriumokban. Egy hosszú fekete hajú lány sietett eléjük amint meglátt őket, átölelte Kiritot.
- Kazuto! De rég láttalak! - mosolyogva elengedi a fiút és Asunára emeli a tekintetét mosolyogva.
- Asuna, ő itt Liz. Liz, ő itt Asuna. - mutatja be őket egymásnak.
- Örülök hogy megismerhetlek! - mosolyog Liz a lányra aki félénken Kiritohoz bújik zavarában aztán köszön ő is. - Jut eszembe, mutatnom kell nektek valamit! - Megragadja mindkettő kezét és felhúzza őket a lépcsőn a medencékhez. Hatalmas udvar volt a menhely közepén ahol több medence is helyet kapott. Liz kuncogva húzza őket az egyikhez és egyik ujjával egy delfinre mutat a vízben. - Ő itt winter. Múlt héten hozták be a menhelyre. Most épp megfigyelés alatt tartjuk mielött visszamehetne az óceánba.
A pár mosolyogva figyelte az állatot a vízben és mindhárman leültek a medencéhez, lábukat belelógatva a vízbe. Beszélgetni kezdtek miközben egyre jobban múlt az idő de mindhárman boldogan töltötték itt a délutánt.

Köszönöm

Hamar besötétedett. A pár hazament. Eléggé lehűlt a levegő ahoz képest, hogy nyár volt, bár az is igaz, hogy a hegyekben mindig hűvösebb van. Asuna első dolga volt, hogy kicsit komolyabban körülnézzen a házban. Talált nagyon sok családi fényképeket, olyanokat is amiken Kirito még kicsi volt, el is mosolyodott pár képen. A ház csak kivülről látszódott kicsinek, belülről elég tágas volt. Talált még kisebb dobozokat, régies ruhákat. Pár órás keresgélés és nézelődés után ledőlt egy szobában, egy nagy francia ágyon. Szemeivel a plafont figyelte míg megcsörrent a telefonja. Fel is vette egyből, a legidősebb bátyja kereste.
- Szia Hugi! Miújság? - Szólt bele.
- Szia Bátyó. Semmi különös. - Mosolyog. - Veletek mivan?
- Apa megint elkezdett arról beszélni hogy Kirigaya nem lesz jó cégvezetőnek.
- Ezt honnan veszi? - Asuna kezd ideges lenni.
- Nem tudom. Kirigayával beszéltél már erről? - Aggodalmaskodik a fiú.
- Még nem. - Sóhajt. - Félek, hogy meggondolná magát velünk kapcsolatban. - Asuna szíve összeszorult ennél a mondatánál. Nem szeretné elveszíteni azt a fiút aki számára mindennél többet jelent.
- Figyelj Hugi... tudom, hogy szereted ezt a srcáot, még én is megkedveltem és tudom, hogy érted bármire képes lenne. Muszáj tudnia erről. A ti érdeketekben. Ha szeretnéd, hogy elvegyen feleségül akkor bizonyítani kell apánknak. - A legidősebb bátyja komolyan, magabiztosan beszélt a telefonba. Asuna sóhajtott.
- Rendben. Beszélek vele. - Gondolkozik közben.
- Oké Hugi! De ne haragudj, most mennem kell mert megyek dolgozni apával, megkért, hogy segítsek neki valamiben. Majd még beszélünk!
- Rendben. Hello. - leteszi a telefont a lány és azután azon gondolkodik hogy, hogyan is tudna erről beszélni Kiritoval. Asuna legalább ezer módszert és mondatot átgondolt ennek érdekében de fél, hogy nem tudja meggyőzni a fiút. Az apja vállalatának vezetője csak Asuna vőlegénye lehet mert nő nem állhat a cég élén. Ez egy hagyomány a Yuki családban amin nem változtathatnak.
Pár perccel azután Kirito lép be félénken az ajtón.
- Bejöhetek? - Néz az ágyon fekvő Asunára.
- Persze, gyere. - Néz rá mosolyogva. Kirito leül mellé az ágyra, Asuna pedig az ölébe ül.
- Mindenhol kerestelek már, kigondolta volna, hogy pont ebben a szobában vagy. - Nevet a fekete hajú fiú.
- Ne haragudj... csak beszéltem a bátytámmal. - Sóhajt Asuna.
- Semmi baj. És miről beszéltetek? - Mosolyog.
- Kirito-kun... tudnod kell valamiről... - Komolyodik el Asuna. - Hogy is kezdjem... Apám vállalatának az élén nem lehet nő, azaz én nem örökölhetem a céget. Az én vőlegényemnek kell átvenni. Szóval neked. És ha nem szeretnéd, azt is megértem, hiszen ez egy hatalmas teher és gond... - Elszomorodik. -
- És? - Néz rá mosolyogva a fiú. Asuna meglepődik.
- Nem bontod fel az eljegyzést? - Néz kérdőn a fiúra.
- Miért tenném? - Kuncog. - Mindent megteszek érted, ha ez kell ahoz, hogy egybekelhessünk hát legyen. - Mosolyog magabiztosan.
- Kirito-kun! - Megragadja a fiút és ledönti az ágyra. Átkarolja a nyakát és boldogan bújik a vállához és nyakához. - Köszönöm.
 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

проститутки новосибирска

(Andrewced, 2018.07.12 13:46)

[url=http://fei.girls-nsk.mobi]проститутки новосибирска[/url]

[url=http://fei.girls-nsk.mobi/individuals/]индивидуалки новосибирска[/url]