Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fullmetal Alchemist - Dragon Alchemist

2013.11.08

Név: Fullmetal Alchemist - Dragon Alchemist

Anime: Fullmetal Alchemist Brotherhood

Író: ~ FullMetal

Fejetek száma: ?

Befejezve: Még nincs

Elkezdve: 2013. 11. 07

Megjegyzés: Az első fanfictionom után rövidesen született e történet elképzelése. Remélem tetszeni fog nektek. :)

~ Törődj a perccel... Bornírt szövegecske, de igaza van. Ami volt, ami elmúlt, ami megtörtént, azon már úgysem segíthetünk. S ami lesz, ami jön, ami vár ránk, ahhoz oly kevés a közünk, annyira nem szólhatunk bele... Ragadd meg a percet! A perc - biztos. A pillanatnyi jelennek talán gazdája vagy... És ami ezen túl volt, vagy következik, hagyd a fenébe, ne pocsékolj energiát még arra se, hogy töprengj a jelenen kívül eső dolgokon. Ráérsz akkor gondolkozni, ha majd az akkori pillanat rákényszerít... ~

 

red-dragon2.jpg

1. fejezet: Kísértettanya

 Lassan már ment le a Nap, és a világosságot kezdte felváltani a hideg sötétség. Amestrisben járunk, egy sötét erdőben. A maradék napsugarak alig szűrődnek át a fák lombjai között. A csendet felváltja a zaj mire a közelben minden vadon élő állat elmenekül. Két fiatal fiú szalad az életéért. Az idősebbik elől, kinek lába és keze automail. Mögötte a fiatalabbik. Mindkettő szőke hajú volt, bár az egyiknek egy lógó copfba kötve míg a másik egy rövidhajú szintén szőke fiatalember volt.
- Al! Siessél, még a végén elkap minket! - kiáltott az elől futó.
- Futok ahogy tudok! - félig hátrafordította fejét aztán lassított futásán és megállt. Hátrafordult. - Lehagytuk? - nézett furcsán. Hirtelen felette egy hatalmas kimérán lovagolva jelent meg az ellenség. Al nem tudott volna időben reagálni. Testvére megjelent és kemény automail lábával a levegőben lerúgta a kiméráról lovasát. Al gyorsan elvette a fegyvereit. Kikötötték kötelekkel és láncokkal az ellenséget és a kimérát egy fához.
- Szép munka - mosolyodott el Edward és egy pacsit adott a levegőben az öccsének. - De ha hazamegyünk, szétrúgom Roy seggét, az biztos.
- Fogalmam sincs, honnan jött neki ez az ötlet, hogy minket elküldjön ide a világvégére erre a küldetésre - fogta a fejét Al.
Ed körülnézett és gondolkodóan pillantott Alra. Mindjárt teljesen besötétedik. Muszáj valami szállást találniuk éjszakára mert ahoz túl hideg lesz éjjel hogy szabadég alatt töltsék. Egy röpke megbeszélés után sétálva elindultak valamerre, hátha találnak valami szállást. Egy órányit jártak fel-alá mikor Edward meglátott valamit egy dombon. Egy kastélyt. Körbevette az erdő. Fényt nem lehetett látni az ablakaiban. Elhagyatott és tiszta rom. Rossz állapotban van. A két fivér közelebb ment és habozva Al kinyitotta az ajtót ami annyira nyikorgott hogy az egész kastélyban hallani lehetett a zajt. Sötétség volt bent, bár még a félhomályban kilehetett venni a régies bútorok körvonalát. A fiúk beljebb merészkedtek. Edward talált az ajtótól nem messze lévő faragott faasztalon pár gyertyát és gyufát. Lesöpörte róluk a pókhálót. Meggyújtott két gyertyát és egyiket az öccse kezébe nyomta. Máris többet lehetett látni.
- Mi ez a hely? - érdeklődött az Acél.
- Nem tudom Bátyó, de az biztos, hogy nagyon félelmetes - rázta ki a hideg Alt.
Az idősebbik kezében a gyertyával körbejárt a halban és megfigyelte a berendezéseket, képeket, bútorokat. Nem szívesen fogadta el a helyzetet de mikor kinézett a szabadba a nyitott bejárati ajtón keresztül és látta, hogy eközben elkezdett esni az eső nem látott más megoldás.
- Azt hiszem, ma itt kell maradnunk éjszakára - sóhajtott kelletlenül az Acél.
Al nem mert semmihez sem hozzányúlni. Régies bútorok, festmények, vörös falak voltak a halban. Nyikorgott a padló is. Mindketten körülnéztek a kísérteties kastélyban mire találtak elég normális állapotban lévő szobát amiben alhatnak ma éjszaka. Még mindig jobbnak érezték mint kint ebben a hideg, esős időben. Egy gyertya égett a szobájukban miközben aludtak. Edward az éjszaka közepén felébredt egy rossz álomból ami a gyerekként végzett humántranszmutációjukról szólt. Kezébe fogta a gyertyát és lesétált egy hosszú lépcsőn a halba ahol felült az asztal tetejére. Gondolkozni kezdett. Hirtelen nyikorgásra lett figyelmes. Felállt és fülelni kezdett. Al jelent meg a lépcső tetején.
- Nem tudsz aludni Bátyó? - aggódott Al.
- Csak rosszat álmodtam - mosolyodott el öccsét látva az Acél.
Jó pár év eltelt azóta hogy Alnak végre sikerült visszaszerezni a testét. Azóta ő is letette az Állami vizsgát. Winrynél töltöttek egy évet aztán visszajöttek dolgozni a centralba mert csak az alkímia érdekelte őket. Eközben elállt az eső. Attól függetlenül még mindig hideg volt. Zajra lettek figyelmesek. Kifutottak a kísértetkastélyból és az égboltot figyelték. Alig hittek a szemüknek. Két sárkányt láttak harcolni az égbolton. Mindkettő nyakában egy-egy lovas.
- Mi a?! - akadt meg Edward mondata.
Az egyik vörös sárkány volt, a másik pedig zöld. Az utóbbi volt fölényben. Tüzet okádott a másikra amelytől az lezuhant pont a kastély elé. Ed megpillantott egy lányt a sárkány nyakán aki épp nem volt eszméleténél valószínűleg. Az Acél gyorsan odafutott a lányhoz, karjaiba vette, bár kicsit habozott mert azt hitte, hogy a sárkányok csak a mesékben léteztek. Ez nem mese volt, hanem a valóság. A támadóját Al az alkímiája segítségével elűzte, legalábbis egy időre. A vörös sárkány hirtelen pedig egy halk pukkanás kíséretével a tömegének tizedjére csökkent. Al pedig a pici sárkányt vette kezébe kicsit félve, de az is teljesen ártatlan volt mert elveszítette minden erejét. Ed bevitte a lányt a kastélyba és rátette arra az ágyra amelyen az előbb ő próbált aludni.

2. fejezet:  Szállj velünk

Reggel korán, mikor a Nap fénye próbált átszűrődni a kastély régies ablakain, megvilágította a lány arcát akit a fivérek mentettek meg még az elmúlt éjjel. Edward és Al egész éjszaka ott voltak mellette és figyelték hátha felébred. Aztán a lány kinyitotta szemeit és felült az ágyon. Amint meglátta a két fivért azonnal felugrott és morogva nézett rájuk.
- K-kik vagytok? - kérdezte miközben támadó pozícióba állt.
Edward behúzta a nyakát és mentegetőzve nézett rá.
- Nyugi, nem bántunk. Edward Elric vagyok, ő meg az öcsém Alphonse Elric. - mutatott ujjával öccsére az Acél.
- Elric? - gondolkodott el az idegen kinek közepesen hosszú, vörös, egyenes haja egy része a vállán pihent. Kicsit kócos volt, bár ez elkerülhetetlen egy nehéz harc után. Kis piros sárkánya is felébredt és azonnal a lányhoz sietett. Megbújt a lábánál és félve nézett a két fiúra.
- Hát igen, elég híresek vagyunk. Biztos hallottál már rólunk - mondta büszkén Ed.
- Fogalmam sincs kik vagytok - válaszolt komolyan az idegenlány mire Al elkezdett nevetni, bátyjának meg egy csepp gördült le a homlokán.
- Na és benned kit tisztelhetünk? - próbálta terelni a kínos szituációt az Acél.
- Emily Graham, Dragon Alchemist - magyarázott a lány aztán kezeibe vette a kis piros sárkányt. - Ő pedig Maximilien a harcostársam.
- De aranyos! - fakadt ki Alból, közelebb ment Emilyhez és megsimogatta Maxit akinek nagyon jól esett egy kis kényeztetés. Ed csak értetlenkedve nézte öccsét.
- És mihez akarsz most kezdeni? - nézett a lány az Acél.
- Nem tudom - elgondolkodott. - Elkéne tűnnöm egy időre a világ elől ugyanis az életemre akarnak törni.
Eközben Maximilien tüsszentett egyet Al pulóverétől miközben a fiú karjaiban simogatta a kis sárkányt és tüzet eresztett az orrán keresztül véletlenül az Acél felé, akinek majdnem leégette az "antenna" szerű tincsét. Kapkodva hajához nyúlt a szőke és próbálta eloltani a kis lángocskát a haján.
- Koszos kis patkány - dühöngött Ed mire előkapta telefonját mert felakarta hívni Mustangot.
- Hallottam ám! - szólt utána Emily.
Az Acél eközben bepötyögte Roy telefonszámát.
- Führer úr! - szólt Ed a telefonba magabiztosan, gúnyos képével eközben hiszen inkább egy pofont adott volna magának amiért ilyen tiszteletteljesen viselkedik Royyal. Beszámolt a küldetésükről és arról is, hogy hol szálltak meg az éjszaka mire Roy nevetni kezdett a telefonban beosztottjai szerencsétlenségein. Az Acél próbálta megőrízni a hidegvérét. Természetesen nem beszélt valami sokat Emilyről, csak azt, hogy megmentettek egy lányt az éjszaka aki megsérült. Ezután az ezredes bontotta a hívást. Aztán Ed visszatért a szobába ahol töltötték az éjszakát és észrevette azt, hogy Al és a lány nagyon jól elbeszélgetnek. Odament hozzájuk.
- Képzeld Bátyó, elmeséltem neki mi történt velünk gyerekkorunkban, hogy a kezed és lábad automail és hogy én egy üres páncél voltam... - büszkélkedett Al mire az Acél félbeszakította mondandóját.
- Hogy mivan? - akadt ki az idősebb aztán ránézett Emilyre. - Mégis mennyit tudsz?
- Mostmár mindent - nevetett Edwardon.
- Al! - fordult idegesen öccséhez. - Megbeszéltük, hogy erről senkinek egy szót sem!
- Nyugi már - csitította Emi. - Nem kell szégyelni, hiszen látszik ki rontotta el a transzmutációt. - szemeivel ránézett Ed  automailjeire kuncogva.
Edward teljesen feldühödött és felemelve a hangját elkezdett veszekedni a lánnyal aki szintén nem hagyta magát. Al próbálta megnyugtatni őket de egy idő után feladta és végig hallgatta őket amíg ki nem fáradtak.
- Bunkó törpe. - vágta oda Emi.
- Ki olyan kicsi hogy még egy bolha sem tudja észrevenni?! - kelt ki magából Ed. - De felvágták a nyelved.
Ebben maradtak. Aztán úgy gondolták, hogy ideje lenne lelépni erről a kísértettanyáról. Összeszedték cuccaikat és a kastély előtt mikor a két fivér indult volna a legközelebbi vonatállomáshoz, Emily utánuk szólt a Maximilian hátáról aki megint körülbelül akkorára nőtt mint a kastély.
- Héj! - kiabált mire a fiúk hátrafordultak. - Kell egy fuvar? - mosolygott kihívóan.
Al azonnal elmosolyodott és gyorsan felült Emily mögé. Ed csak állt egy darabig és méregette a sárkányt.
- Biztos hogy erre kell felülni? - nézett értetlenül miközben Maximilianre mutatott.
- Csak nem félsz Acél Alkimista? - gúnyolódott a lány.
- Jajj, hagyjál már - morgott egyet és ő pedig az öccse mögé ült.
- Kapaszkodjatok - mosolygott derűsen Emi mire Maximilien elkezdett szárnyaival emelkedni a földtől.
A central felé repültek a levegőben. Al nagyon élvezte a szembeszelet és egyáltalán azt, hogy ilyen magasról letekinthetett a földre. Ed csak görcsösen ült, nem félt, csak nagyon szokatlan volt számára. Az öccse hátramosolygott felé.
- Bátyó, engedd el magad! - kiabált boldogan Al miközben a felhők fölé repültek.
Ed elmosolyodott és úgy tett ahogy az öccse mondta. Máris jobban érezte magát. Kényelmesen elhelyezkedett a sárkány hátán és már nem is kapaszkodott annyira. Mikor Maximilien lejebb merészkedett egy tó fölé és pikkelyes farkát beleengedte a vízbe, Ed kiabált egyet vidáman. A naplementében repültek, hárman, egy sárkány hátán. Ed végre igazán szabadnak érezte magát. Késő este megérkeztek a centralba, fáradtan. Maximilian landolt egy hatalmas mezőn a várostól nem messze. Mindhárman leszálltak a sárkány hátáról.
- Köszönjük hogy hazahoztál minket Emily - mondta vidáman Al.
- Neked csak Emi, öcsi. Különben is, megmentettétek az életem. Utálok tartozni valakinek, így legalább kvittek vagyunk - viszonozta a mosolyt.
Al megsimogatta búcsúként Maximilien fejét aki szemmel láthatóan örült a gesztusnak.
- Nem akarsz ma éjszakára itt maradni? - kérdezte az Acél.
- Nem, köszönöm. Haza kell mennünk, sokáig voltunk távol - Emily megint fölült Maximilienre. Al integetett nekik.
- Remélem még összefutunk, Acél Alkimista - kuncogott a lány és meg sem várva a fiú válaszát Maximilien azonnal felszállt a levegőbe nem kis szélt keltve fel szárnyaival és elrepült a hold fényében lovasával.

3. fejezet: Múltból jővő

Edward Elric 20 éves lett, öccse pedig 19. Egy meleg nyári reggeltől kezdve a két fiú élete gyökerestűl megváltozott. Hazalátogatott Ed Resemboolba. Edward épp az ágyában lustálkodott, a mellette lévő ablakból pedig sütöttek oldalára a nap élénk sugarai. Szabadságot kapott Roytól. Al a központban maradt mert egy bevetésen kellett részt venni-e. Aztán a csönd egy pillanat alatt szertefoszlott:
- Ed! Reggeli! - kiabált fel a nappaliból Winry erőteljes hangjával.
Az Acél lassan lehámozta magáról a takarót, megdörzsölte szemeit. Miután kikelt az ágyból, megmosta az arcát és lassan lesétált a lépcsőn a nappalin át az étkezőbe.
- Jó reggelt hétalvó - mosolygott rá kedvesen Winry.
- Nektek is - leült Pinako és a gyerekkori barátja mellé az asztalhoz. - Mi a mai program?
- Nekem el kell mennem a vásárba - szólalt meg Pinako. - Winrynek meg be kell fejezni-e azt az automailt amit már egy hete próbál megjavítani.
Edward neki kezdett a pirítósához mikor megcsörrent a telefon. Winry felvette, beleszólt és ránézett az Acélra.
- Téged keresnek - erre pedig odament hozzá az említett.
- Igen?
- Fullmetal! - mosolygott Roy a vonal túlsó végén. - Ráérsz egy pár percre?
- Mit akar? - dühöngött magában az Acél.
- Na, na. Ne légy modortalan - sóhajtott a feletesse. - Sajnos fel kell függesztenem egy időre a szabadságod.
- Mert? - akadt ki Ed.
- Ez nem publikus. Akár le is hallgathatnak most minket, hisz tudod milyen a központban. Sosem lehetsz elég résen. Holnap kérlek, négyre legyél az irodámban. Sűrgős.
- Várjon! - Edward azonban választ már nem kapott mert Roy letette a telefont. - Hogy az a felfuvalkodott...
Ed nagyot sóhajtva ledobta magát a kanapéra és becsukta szemeit míg gondolkozott. Winry lehuppant mellé.
- Minden rendben?
- Mustang felfüggesztette a szabadságom - válaszolt Ed kelletlenül.
- Miért? - kérdezte a lány.
- Nem tudom. Holnap vissza kell mennem a centralba.
Winry elmosolyodott és Ed vállába ütött egy gyengédet.
- Ne okozz neki csalódást. Kezdj el pakolni, segítek - mondta vidáman a lány.

Másnap a central főutcáján egy fekete famerban, kék ingben, sétáló hosszú szőke hajú férfi épp a főkapitányságra tart, Roy Mustang irodájába. Zsebre tett kézzel, oldalán a táskájával, lassan sétál mikor egy kiabálást hall maga mögül.
- Bátyó! - fut Edward felé öccse.
- Al! Hát te? - néz rá kérdőn. - Hova mész?
- Oda ahova te. Royhoz. Beosztottak melléd. - mosolygott derűsen a fiatalabbik.
- Szóval, mindenki tud mindent csak én nem tudok megint semmit? - morgott a szőke.
- Jajj, Bátyó gyere már! Elkésünk! - ragadta meg karjánál Edwardot és elkezdte húzni maga után.
Szokatlanul nagy volt a nyüzsgés a centralban. Talán a közelgő nyári fesztivál miatt. Minden nyár közepén, három napig tartó ünnepség van a fővárosban. Az ország minden tájáról érkeznek ide az emberek. Al és Ed nagy nehezen átverekedték magukat a városon és beértek a központba. Felmásztak a lépcsőkön  és a Führer irodája elé léptek. Az őrök be is engedték őket azonnal. Amint beléptek, megálltak az asztal előtt és haptákba vágták magukat.
- Führer uram! - álltak vigyázzban az Elric fivérek.
- Pihenj - mosolygott Roy a székből. - Örülök hogy pontban ideérkeztetek.
Ed gúnyosan vigyorgott majd amikor az Elric fivéreken és Royon kívül más nem volt már irodában az Acél ledobta magát a fotelba ami Roy asztalával szemben volt.
- Halljuk Mustang. Minek kellett idejönnöm? - nézett az új Führerre unottan Ed.
- Szeretnék nektek bemutatni valakit - nézett komolyan a két férfira majd a hátuk mögött kinyílott az ajtót.
Egy vörös hajú lány lépett be az ajtón, kék farmerban és egy fehér ingben. Mögötte pedig egy kis sárkány battyogott be az ajtón. A nő tekintete sugárzott a magabiztosságtól. Közelebb jött és ő is vigyázzba állt.
- Führer uram!  - tisztelgett majd ránézett ez Elric testvérekre. - Kiket látnak szemeim... - mosolygott.
- Emi! - örvendezett Al majd felpattant és megölelte az időközben megérett nőt.
Aztán miután Al elengedte Edward végig nézett a nőn. Felismerte Emilyt és mellette a kis vörös sárkányt. De aztán morogva visszafordult Roy felé és ujjaival az előbb említettre mutatott.
- Ugye nem evvel kell valamilyen küldetésen részt vennem? - akadt ki a szőke.
- Milyen evvel?! Nevem is van törpe! - nézett szurós szemekkel az Acélra Emi.
- Ki olyan kicsi, hogy még a lépcsőt sem éri fel?! - reagált hevesen Ed.
A törpe azonosítás már nem igazán volt érvényes Edwardra, hiszen már egy fél fejjel nagyobb mint Emily. Sokkal erősebb és izmosabb is lett mint volt. Aztán amint befejezték mondani az egymás fejéhez vágó szép szavakat Roy a figyelmüket kérte. A Führer egy mély sóhajt vett és egyik kezével egy tollat tett le az asztalra.
- Emily tegnap érkezett hozzánk. Ő is megkapta az Állami kinevezést és méghozzá a csapatod tagja lett, mielőtt rákérdeznél - mutatott az Acélra.
- Mi? De-de...?! Mégis kiket engednek át az Állami vizsgán, könyörgöm - fogta a fejét az idősebbik testvér.
- Jajj, már Bátyó! - nézett rá dühösen Al.
- Pofa lapos törpe! - mérgelődött Emily és Maximilien, a kis sárkánya is morgott egyet Edre.
- Fullmetal! Emily Graham az elmúlt öt év legjobb teljesítményét mutatta a vizsgán. Van olyan erős mint te. Szóval becsüld meg - csitította el a csapatot Mustang.
Ed sóhajtott egy mélyet.
- Szóval? Mit kell csinálnunk? - kérdezte, terelve a témát az Acél.
- Holnap kezdődik a nyári fesztivál. Szeretném ha reggeltől-estig ügyelnétek a biztonságra - komolyodott el a Führer.
- Miért kellene nekünk figyelni? Tudtommal a legnagyobb biztonsági intézkedések szoktak ilyenkor lenni - értetlenkedett Alphonse.
- Információink szerint lehet, hogy megakarják majd támadni a várost - válaszolta Roy mire Edward nyelt egyet.
- De hát kicsoda akarná megtámadni a centralt? - akadt ki az Acél.
Kinyílott az ajtó és Riza lépett be, majd válaszolt a kérdésre.
- Sajnos nem tudjuk - nézett a kis csoportra miközben Roy mellé sétált.
Mindhárman egymásra néztek, Ed felkelt a fotelből. Roy pedig a kezébe nyomott egy papírcetlit amin egy utcaszám és házszám volt felírva.
- Holnap gyertek reggel nyolcra a központba egy utolsó eligazításra - mondta kemény hangon a Führer. - És amíg a centralban tartózkodtok, ez lesz a szolgálati lakásotok. Magam választottam ki - büszkélkedett a láng alkimista miközben Ed kezében lévő papírra mutatott. - Lelépni!
Kiment mindhárom fiatal az ajtón. Riza rápillantott Royra.
- Uram, biztos jól döntött, hogy berakta Edward mellé Emilyt? - nézett kérdőn a felettesére.
- Jobbat ki sem találhattam volna - válaszolt magabiztosan Mustang.


4. fejezet:
Pillanat

Három fiatal bőröndjeikkel és kisebb táskáikkal sétáltak egy hosszú utcán a centralban. Az utca két oldalán szebbnél, szebb házak voltak igazán érdekes díszítésekkel. Emily nehezen cipelte a cuccait, Ed odament hozzá és levette egyik válláról a táskát majd magára húzta.
- Nem kértem hogy segíts! - förmedt rá a vörös.
- Én meg nem kértem véleményt - válaszolt unottan az Acél és tovább sétált.
- Kerti törpe - jegyezte meg halkan Emily.
- Mi bajod van már megint te sárkányszelídítő?! - akadt ki az idősebbik Elric.
Miközben ketten hátrébb veszekedtek, Al előrébb járt és a házszámot kereste. A 77. házszámot. Jobbra és balra tekintgetett aztán egy kis keresgélés után meglelte a házat. Két szintes volt. Fehér falai voltak, volt két erkélye, és egy kisebb lépcső vezetett a bejárathoz. Egy növény kúszott fel a falra. Hatalmas kert volt hátul. Ennyit látott Alphonse miközben benézett a kapun. Nagyon családiasnak találta, hátrafordult a két kifáradt vitatkozóhoz és rájuk mosolygott.
- Azt hiszem, megtaláltam!
Mikor a másik kettő odaért, Maximilien felült az egyik bőrönd tetejére és úgy figyelte a házat.
- Neki is tetszik, látszik a szemein - mosolygott Al a kis sárkányra.
- Ajánlom, hogy a kis patkányod ne változzon át egy repülő nagyságú lénnyé a házban - magyarázott Edward.
Erre Maxi morgott egyet és ráfújt egy kis tüzet az Acél hajára, megégetve a feje tetejét. Al és Emily erre elnevették magukat bár Ed ezt kevésbé találta mulatságosnak. Ed kinyitotta a bejárati ajtót a Roytól kapott kulccsal. Behozták az ajtón a holmijukat és körbenéztek az új otthonukban. A bejárati ajtó egyből a nappaliból nyílik. Ott található egy lépcső ami felvisz az emeletre. Egy kandalló is helyet foglal az egyik fal közepénél. Sárga falak voltak mindenhol és a berendezés igen korszerű volt. A nappaliból nyílt két hálószoba és fent is volt kettő.
- Na és mi hol fogunk lakni? - nézett unottan a testvérpárra Emily miközben kezeiben simogatta a kis sárkányt.
- Döntsük el egy kő-papír-olló meccsel - ajánlkozott Al mire a másik kettőnek egy csepp folyt le a homlokán.
Al, mindkettejüket lenyomta a versenyben, így ő aludt a földszinten. A feszültség csak nőtt a másik kettő között.
- Komolyan evvel a töpörtyűvel kell laknom egy szinten?! - nézett kétségbeesve Alra a nő.
- Esetleg, nem akarsz repülni? - ropogtatta a kezeit Edward miközben Emilyvel nézett farkasszemet.  
A legfiatalabbik Elric elcsitította őket. Egy idő után megnyugodtak mindketten és beletörődtek a dologba. Felvitték bőröndjeiket az emeletre és mivel mindkettő fiatalnak mindegy volt, hogy melyik szobát kapják, ezért pálcika húzással eldöntötték. Emilyé lett a lépcső felől a jobb oldali, Edwardé pedig a bal oldali. Mindkettőnek ugyanolyan elrendezése volt csak egymással szemben lévő oldalt voltak elhelyezve a bútorok. Volt benne szekrénysor, egy nagy ablak aminél volt egy széles párkány ahova akár fel is lehetett ülni, két polc, egy íróasztal és persze egy ágy. Emily kipakolta a cuccait és utána ledobta magát az ágyra. Maximilien is felmászott az ágyra és figyelte gazdáját.
- Szerinted, jól döntöttünk, hogy beálltunk Államinak? - bizonytalanodva nézett Maxira.
Ebben a pillanatban zajt hallott lentről. Gyorsan felkelt az ágyról a vörös hajú nő és leszaladt a lépcsőn egyenesen a nappaliba nyomában Maximiliennel. Benézett a konyhába és látta, hogy Al ügyeskedik valami étellel. Levert egy poharat ami összetört, ezért hallott Emily reccsenő hangot. Rámosolygott Alphonsera.
- Mit főzől? - érdeklődött kedvesen Emi és a fiatalabbik Elric mellé sétált. - Segíthetek?
- Hát persze! - válaszolt Al. - Valami vacsorát szerettem volna összedobni, kisebb nagyobb sikerrel.
A fiú elmagyarázta mire gondolt. Emily és Al összedolgozva, röpke egy óra alatt végzett is a vacsorával. Nagyon jó illat terjengett a házban ami Edet is lecsalta az emeletről. Emi épp megterített mire az Acél leért a konyhába.
- Hm, mi ez a jó illat? - mosolygott kedvesen a másik kettőre.
- Majd meglátod - kacsintott rá Alphonse és adott Eminek egy pacsit a levegőben.
Mindannyian leültek az asztalhoz. Ed kimerte magának a levest és kérdőn nézett az öccsére és Emilyre.
- Zöldség leves Acél, és van benne tej - ördögien elvigyorodott a Sárkány Alkimista.
- Utálom a tejet - keresztbe fonta karjait a mellkasa előtt és sértetten nézett a másik kettőre.
- Jajj Bátyó! Kóstold meg! Nagyon finom - nézett rá Al.
- Én ugyan nem! - morgott egyet az Acél.
Emily és Al felállt az asztaltól mire Ed kérdőn nézett rájuk. Al lefogta az Acélt és Emily egy kanál levest lenyomott a torkán. Aztán elengedték az idősebbik Elricet.
- Ez... egész jó! - világosodott meg Edward mire a másik kettő kuncogni kezdett.  
Visszaültek az asztalhoz.
- Jól jegyezd meg Fullmetal mert én ugyan többet nem etetlek meg - nézett rá Emi kihívóan mire mindhárman elnevették magukat.

5. fejezet: Kellemetlen

Hajnalodott. A nap sugarai narancssárgára festették a tájat. Gyenge szél fújdogált, megmozgatva a faágakat és bokrokat. A centralban az emberek készülődtek a mai ünnepélyes megnyitóra. Emily lassan kezdett ébredezni. Maximilien kimászott kis kosárkájából ami az ágy mellett volt. A vörös hajú nő felkelt, megmosta az arcát és felöltözött. Lefutott a konyhába és beleharapott egy almába. Egy ideig rágcsálta miközben az ablakon tekintett kifelé. Lépésekre lett figyelmes. Megfordult és Alt vette észre az ajtóban kissé fáradt szemekkel.
- Jó reggelt - vonszolta magát a kávéfőzőhöz a fiatal Elric.
- Neked is Öcsi - mosolygott rá Emi. - Edward még szunyál?
- Nem tudom. Nem hallottam mozgást fentről. Gondolom igen - válaszolt miközben a forró kávéból öntött a bögréjébe. - Te nem kérsz?
- Nem, köszönöm. Inkább megnézem a lusta bátyádat.
Emily halkan felsétált a lépcsőn, arra készült, hogy kicsit ráhozza a szívbajt az Acélra. Csendesen kinyitotta a szoba kilincsét és kivágta az ajtót.
- Kelj fel Acél... - a kezdeti lelkesedéséből a mondat végére már szinte semmi nem jutott.
Ott állt vele szemben Edward meztelen felsőtesttel és úgy nézett Emire mint valami földönkívülire. Épp egy inget keresett mert a szekrényajtaja nyitva volt. A vörös nem jutott szóhoz, de Edward sem. Ott álltak egymással szemben, elvörösödve és pár hosszú pillanatig egymást bámulták. Aztán egyszerre nyögték ki:
- Bocsi! - Emi kiment a szobából és becsukta az ajtót, teljesen zavarban volt, végül bement a saját szobájába.

A reggeli kavalkád után a fiatalok visszamentek a központba egy eligazításra. Mindenkit párosával osztottak be. Hát és persze, Emilynek és Edwardnak kellett egy párnak lenniük. A szokásos hisztizésük után megkapták a feladatukat. Míg Alnak a város bejáratánál kell szolgálatot végezni-e, Ednek és Emilynek közvetlenül a fesztivál körül kell figyelniük. A fesztivál központja egy hatalmas téren kerül lebonyolításra. Ott kell Edéknek résen lenniük. Pontban délben kezdődik a megnyitó, a seregnek már tizenegykor a helyükön kell lenniük. Gyönyörűen sütött a nap. Nagyon meleg is volt. Emily, Maximilien és Ed az utcán sétálgattak figyelve az embereket. Hangos zenét és éneklő tömeget lehetett hallani.
- Szóval elkezdődött... - figyelt fel a zajra az Acél.
Edward nem is várta meg Emily válaszát mert meglátott egy síró kisfiút egy ház mellett. Odafutott hozzá, Emi kis habozás után követte. Letérdelt hozzá és ránézett.
- Szia - beszélt hozzá kedvesen az Acél. - Hogy hívnak?
- Dan vagyok - nézett kétségbeesetten a fiú.
- Értem Dan. Mi a baj? - simogatta meg Ed a hátát, hogy kicsit megnyugodjon.
- Nem találom a mamámat.
Ed rámosolygott.
- Együtt megkeressük? - mosolygott Edward mire Dannak is mosolyra görbült a szája és bólintott egyet.
Nyakába vette a kisfiút és mondta neki, ha látja az anyukáját akkor mindenképpen szóljon. Addig meg körbe járták Emilyvel a terepet.
- Nem is tudtam hogy ilyen gyerekszerető vagy - gúnyolódott a Sárkány Alkimista.
- Miért? Te talán nem? - értetlenkedett Ed.
- Sajnos, nem éppen - gondolkozott el Emi.
A vörös leült egy padra kicsit a fesztiváltól nem messze. Dan eljátszott Maximiliennel, Ed pedig hozott egy üveg vizet Emilynek és leült mellé. Emi megköszönte és végignézett a szőke automail karján. Hallott már az Elric fivérek történetéről.
Mikor épp bele akart kezdeni a beszélgetésbe, egy robbanást hallottak. Ed és Emily felpattant és a hang irányába néztek. A fesztiválon lévő tömeg megriadt és mindenki bepánikolt. Kész káosz lett. Ed gyorsan felkapta Dant. Maximilien halk pukkanással újra hatalmasra nőtt és üvöltött egyet. Emily felpattant, felhívta magához Edet és Dant. Felszálltak a földről és a füst irányába repültek tovább. Mikor a szőke lenézett, látta, hogy az emberek szinte egymást taposva menekülnek. A többi alkimista próbálta uralni a helyzetet de látszott, hogy nem nagyon működött a dolog. Maxi leszállt a robbanás melletti utcán. Ed megmondta Dannak, maradjon az utca végén és nehogy a közelbe jöjjön. Emily eközben két alakot látott meg a füstből kisétálni. Két férfi, akikett Emi ismer. Hirtelen egy hatalmas zöld sárkány jelent meg az égen és a két férfi felült a hátára mikor az alacsonyabbra szállt. Emi és Ed felült Maxira és követték a másik sárkányt. Maximilien fújt rájuk tüzet de valahogy mindig kikerülték a támadást. Ed felállt Maxi hátán.
- Mit csinálsz Edward? - nézett aggódva Emi az említettre.
- Ha közelebb érünk akkor elkapom őket - válaszolt és mikor Maxi bevett egy éles kanyart ráugrott a másik sárkány hátára.
Megragadta a hátsó férfit és lelökte a sárkányról az viszont Edet magával húzta és mindketten zuhantak lefelé.
- Ed! - kiabált Emily mikor látta, hogy az Acél zuhan lefelé.
Hirtelen leugrott a másik férfi is a zöld sárkányról, Maxi alacsonyabbra szállt és Emily is ezt tette. Szemben állt a férfivel. Mögötte pedig Maximilien nézett farkasszemet az ellenséggel. 
- Mit akartok?! - állt támadó pozicíóba Emi.
- Nyugalom Sárkány Alkimista - kuncogott az előtte álló fekete hajú férfi. - Csak a sárkányodat akarjuk eltenni láb alól - gúnylódott.
A vörös teljesen felhúzta magát. A férfi összecsapta tenyereit és falból kinövő láncokkal padlóra szorította Maximilient. Az felnyögött egyet, próbált kiszabadulni de nem volt elég ereje hozzá. A nő kétségbeesett.
- Kik vagytok ti?!
- Oh tényleg, milyen modortalan vagyok... - gondolkozott el a fekete hajú. - Hadd mutatkozzam be, Jack vagyok. És a másik Sárkány Alkimista - vigyorodott el gonoszan.
Emily reagálni sem tudott erre mert odalépett hozzá a férfi azonnal, megragadta és erőből nekivágta a falnak a vöröst. Az szinte összecsuklott, térdre zuhant és vért köhögött fel. Maxi eközben próbált kiszabadulni, hogy gazdája segítségére siethessen de nem sikerült neki. Jack karddá transzmutálta jobb automail karját és lesúlytani készült a nőre maga előtt.
- Mi az utolsó kívánságod? - nézett érzéstelen arccal a fekete hajú, magas férfi.
Eminek könnye kicsordult a szeme sarkában. Nem akart meghalni. Mindig kemény legénynek adta magát pedig félt a haláltól. Bűntudattal nézett Maxira és becsukta szemeit az utolsó csapásra felkészülve.
A kard lesúlytott.
- El ne kezdj nekem bőgni - nézett Edward Emire gúnyos mosollyal miközben a nőt védte testével. Előtte állt. Kard a hátába fúródott mert, csak így tudta megállítani azt.
Ed mellkasán végig folyt a vér, egyenesen Emily elé csöpögött. A vörös hajú nő értetlen arccal figyelte a szőkét. Hirtelen Al, Roy és Riza jelent meg. Jack eltávolodott Edwardtól és az arra repülő zöld sárkányára felpattant. Roy, Al és a többi alkimista üldözni kezdték. Riza odafutott a fiatalokhoz. Ed összeesett és a földön terült el. Maxi nagyot sóhajtott és halk pukanással újra kicsivé változott. Eközben pedig jó pár épület ledőlt vagy megszűnt létezni...

6. fejezet: Mosoly

Szakadt az eső. Sötét felhők jártak a central felett. A fesztivál hátralévő részét nem tartották meg. Nagyon sok ember megsérült a támadásokban ugyanis nem csak két férfi jutott be a városba. Többen is valahogy átjutottak az ellenőrzéseken és károkat okoztak a városban. Egy vörös hajú nő sétált sárkányával a kórház folyosóján egy kisebb vizsgálat után és egy kórterembe tartott útja. Megállt az ajtó előtt és fél szemével bekukkantott a kis ablakon keresztül a kórterembe. Edward ült az ágyon kötésekkel a testén. Egész felsőtestén fáslit lehetett látni. Mégis mosolyogva nevetett öccsével és Royékkal. Az Acél súlyosan megsebesült de pár órás műtét után már felébredt. Emily rászánva magát, kinyitotta lassan az ajtót és besétált a kórterembe. Mindenki ráfigyelt. Ed a vörösre kapta a tekintetét.
- Már jobban vagy? - ült le Ed ágya mellé.
- Hát persze - válaszolt határozottan aztán hirtelen oldalába szúrt a fájdalom, sebére tette a kezét. - Vagyis majdnem teljesen jól.
Erre mindannyian elkezdtek nevetni kivéve Emi. Edward a lány arcát kezdte vizslatni miközben a többiek meg elbeszélgettek de nem vett észre semmilyen érzést az arcán. Roy és Riza elköszöntek Edwardtól mert sürgősen keresték a Führert. Al is elment mert randija van valakivel. Ed kis habozás után gyengéden hozzáért kezével Emi arcához várva, hogy milyen reakciót fog nála eredményezni. Emily megfogta Ed kezét és letolta arcáról. Bűntudattal nézett a szőke szemeibe.
- Sajnálom, hogy miattam sérültél meg - mondta halkan a vörös.
Edward teljesen meglepődött.
- Ugyan... nem a te hibád - nézett a nőre.
- De igen - válaszolt suttogva. - Gyenge voltam.
- Dehogyis! Megint én toltam el! Hisz, tudod milyen szerencsétlen vagyok - vigyorgott idiótán az Acél amivel kicsit megmosolyogtatta a vöröst. - He! Elmosolyodtál rajtam! - büszkélkedett Fullmetal.
- Mi?! Dehogyis! - jött zavarba azonnal a nő és magyarázatot keresett. - Azért vigyorogtam úgy mint egy idióta mert úgy nézel ki mint egy múmia! - keresztbe fonta karjait mellkasa előtt.
- Ez... igazán kedves volt - hisztizett az Acél.
Ebben a pillanatban mindketten az ajtó felé kapták fejüket. Dan lépett be a kórterem bejáratán kézen fogva anyukájával és egy gyümölcskosárral a kezében. A kisfiú egyből odafutott az Acélhoz és kezébe nyomta a kosarat.
- Ezt neked hoztam! - mosolygott vidáman.
- Köszönöm szépen. De miért kapom? - simogatta meg Dan fejét.
A szőke hajú anyuka kisfia mögé állt.
- Ezzel szerettük volna megköszönni, hogy megmentettél minket - mosolygott a szőke hajú nő.
- Ugyan... - fogta a fejét zavarban Fullmetal.
Megint betoppant valaki az ajtón. Egy magas hosszú hajú szőke lány lépett be ideges arccal. Edward egyből felismerte. Dan és anyukája pedig kisurrantak az ajtón észrevétlenül, nem akarták zavarni a fiatalokat.
- Winry, várj... megtudom magyarázni... - húzta össze magát a szöszke mire Winry jól fejbe verte a csavarkulccsal.
- Felküldelek ide és két nap alatt megint megvereted magad?! - kiabált vele Winry.
Emily nyelt egyet és felállt, hogy az Acél védelméért szóljon.
- Figyelj, nem az ő hibája volt - állt az ágy mellett a vörös.
Winry meglepetten nézett a nőre és szembe fordult vele, rámosolygott.
- Oh. Szia. Én Winry vagyok - mutatkozott be barátságosan.
Emi elmosolyodott.
- Hello. Én pedig Emily Graham - kezet ráztak.
A szőke ránézett Edwardra.
- Ti honnan ismeritek egymást? - érdeklődött.
- Kollégák vagyunk - válaszolt Ed.
- Értem... - húzta el a szó végét érdekesen Winry és rákacsintott Edre.
- Mi van? - nézett fel az Acél az ágyról. Nem értette mit akart evvel mondani a szőke.
- Semmi-semmi! - nevetett fel a Rockbell lány. - Jut eszembe Ed, szeretnék pár napig itt maradni nálatok a városban. Lenne néhány dolgom itt.
Edward elmosolyodott.
- Persze, csak nyugodtan.


7. fejezet: Csillagok

/Innen áttérek arra hogy Emily elmondása szerint olvashatjátok a történetet/

Miután megismertem Edward gyerekkori barátját, megvártuk még Fullmetalt még egyszer ellenőrzik mielőtt hazaengednék. Kicserélték a kötéseit és figyelmeztették, hogy még pár napig pihenni-e kell. Eközben kint már el is állt az eső, sőt, ki is sütött már a nap. Láttunk szivárványt is hazafelé menet. Amikor beléptünk az ajtón, levettük vizes cipőinket. Winrynek megmutattam a ház minden zugát. Al melletti szobába be is költözött ideiglenesen. Ed közben előadta a haldokló hattyút a kanapén. Leültünk mi is a nappaliban a szófákra.
- A kórházban bezzeg nem voltál ilyen hangos - támasztottam meg fejem a kezemmel.
- De ott nem fájt ennyire. Éhes vagyok - jött a tipikus megnyilvánulása a szöszkének.
- Most azt várod, hogy csináljunk neked kaját, Edward? - nézett rá Winry. - Akkor bizony várhatsz egy jó pár évig.
Erre Ed kinyújtotta rá a nyelvét. A Rockbell lány azonnal felpattant, Fullmetal megijedt és felugrott a kanapéról. Winry kergetni kezdte a házban egy csavarhúzóval, én meg csak nevettem kettejükön.

Hamar besötétedett. Csillagos volt az ég. Mikor kisgyerek voltam, a bátyáimmal mindig felmásztunk a tetőre és onnan figyeltük a fényes foltokat az égen. Most is így tettem, Maxival felmásztunk a ház tetejére. A kilátás is szép volt, hiszen egy kisebb dombon volt a házunk. Az egész város fénylett. Hangokat hallottam, hátranéztem és láttam, hogy csak Edward jött fel mellénk. Kezében hozott egy takarót és hátamra terítette. Leült mellém.
- Min gondolkozol? - törte meg a csendet miközben arcomat figyelte.
Maxi elaludt az ölemben, elkezdtem simogatni a pikkelyes hátát.
- Csak azon, - sóhajtottam egy nagyot - hogy mit mondott nekem Jack.
- Ki az a Jack? - értetlenkedett, ekkor esett le, hogy ő nem volt ott amikor megtámadtak.
- Ja... ő volt az aki a falhoz vágott és téged megsebzett. Azt mondta hogy ő is Sárkány Alkimista és hogy megakar ölni.
- De miért? - kérdezte vissza kíváncsian.
Elgondolkodtam.
- Valószínűleg azért mert ha engem megöl, akkor Maximilien is velem pusztul el - elszomorodtam - Én még tudnék nélküle élni, de ő nélkülem nem.
Láttam, hogy kicsit belegondolt a dologba.
- És a családod? - érdeklődött.
Nagyot nyeltem. Nagyon kevés embernek meséltem a családomról.
- Nincs családom... - válaszoltam halkan - az összes tagját megölték. Egy bátyám maradt csak életben akit kiskorom óta nem láttam.
- Ne haragudj. Nem akartalak felzaklatni.
Ránéztem az arcára. Láttam a szemeiben, hogy tudja nagyon is jól miről beszélek. Szőke tincsei szemébe lógtak de látszólag nem nagyon zavarta. Felnézett az égre és elmosolyodott.
- Mi a célod? - érdeklődött miközben szemében visszatükröződtek a város fényei.
- Megtalálni a múltam fejezeteit - válaszoltam határozottan.
Kicsit meg is leptem vele az arckifejezéséről látva.
- Nem szerencsés felbolygatni a múltat.
- Nem érdekel. Tudni akarom, ki vagyok. Tudni akarom, honnan való vagyok. Csak akkor lehet teljes életem ha megismerem a múltam is - suttogtam. - Megakarom találni a bátyám.
Sóhajtott egy nagyot mosolyogva és kihúzta magát.
- Nos akkor, én is segítek megtalálni - vigyorgott hülyén amire kuncogni kezdtem.
Hirtelen Maxi kezdett el az ölemben morogni. Eddel elnevettük magunkat.
- Szerinted miről álmodhat? - mosolygott a szőke.
- Nem tudom, de valószínűleg nem nagyon tetszik neki - viszonoztam a mosolyt.
Edward felállt és háttal fordult. Pár pillanatig csöndben állt én meg csak kérdőn emeltem rá tekintetem. Vakargatni kezdte fejét idegességében és elindult az erkély felé ahol le lehetett mászni a tetőről. Hirtelen megszólalt:
- Tudod, nagyon szép mosolyod van... - nem nézett hátra. Zavarban volt.
Lemászott az erkélyre én meg csak tiszta piros arccal figyeltem a helyet ahol utoljára láttam. Mit akart evvel mondani?

Másnap arra keltem, hogy nincs egyáltalán semmi erőm. Rosszul éreztem magam. Felültem az ágyban és ránéztem a faliórára. Reggel tíz órát mutatott. Maxi még aludt az ágyam mellett lévő kosárkájában. Elkezdtem fázni is, inkább visszadőltem az ágyba reménykedve, hogy valaki lentről megmentésemre siet. Egy idő után csak feltűnik nekik, hogy még mindig nem keltem fel. Ha nem... hát akkor kicsit macerásabb lesz a dolog. De nem kellett szerencsére sokat várnom. Kopogást hallottam. Erőtlen, rekedt hangon megszólaltam:
- Gy-gyere... - köhögtem közben egy sort.
Edward hülyén vigyorgó fejét láttam az ajtóban. Na már csak ez kellett...
- Mikor jössz reggelizni? - beljebb jött az ajtón.
Most komolyan. Falfehér vagyok és szerintem látszik is, hogy rosszul vagyok. Ednek inkább javaslom, hogy ne válasszon orvosi pályát magának. Az első gyakorlatin meghúznák.
- Nem tudok enni - válaszoltam halkan.
Közelebb jött de nem szólt semmit. Leült az ágyam szélére és meleg nagy tenyerét homlokomra tette.
- Te lázas vagy! - nézett rám aggódva.
Hurrá! Az Acél megtudott állapítani egy kis lázat! Haladunk emberek!
- Mindjárt jövök.
Kiviharzott a szobából. Én csak bámultam magam elé. Most akkor mi van? Nem sokkal később újra beállított. Addigra már sikerült felülnöm az ágyban. Egy tálcát rakott elém amin volt egy forró bögre tea és egy kis reggelinek való. Rakott hozzá almát is, sőt, azokat még fel is szeletelte. Kedves volt tőle.
- Köszönöm - néztem rá hálásan.
Leült az ágyam szélére és mosolygott.
- Nincs mit. Esetleg etesselek is? - kuncogott.
- Nem, köszi - viszonoztam egy mosollyal.
- De aztán mindet edd meg! Fontos ilyenkor a helyes táplálkozás!
Intett óvatosságra a szöszke. Mintha az anyám lenne. De mindvégig ott maradt mellettem és figyelt rám. Nem is tudtam, hogy tud ilyen gondoskodó is lenni. Nagyon tetszik. Bárcsak többet láthatnám ezt az oldalát is.

8. fejezet: A barátnőm

Mivel otthon nem találtunk semmilyen gyógyszert és Alphonse sem Winry nem ért rá, hogy beugorjanak egy gyógyszertárba Ed kitalálta, hogy jót tenne nekünk egy kis friss levegő. Jól felöltöztetett a Fullmetal kérésem ellenére mert közben kint meg szakadt az eső. Maxival hárman pedig elindultunk gyalog. A kis sárkányom végig a közelemben bóklászott félve ugyanis tart a villámcsapásoktól. Sétálhattunk körülbelül húsz percet mire beértünk a központba és az első gyógyszertárhoz. Mondtam Ednek, hogy inkább kint maradok mert Maxival nem lenne nagyon célszerű bemenni az üzletbe. Miközben kint várakoztam valaki megérintette a vállam hátulról. Hátrafordultam és egy kék szempárral találtam szemben magam amit már nagyon jól ismertem eddig is. Velem egy magas barna hajú lány állt. Ő volt a legjobb barátnőm, Bess.
- Emily? Te vagy az? - csillogott szeme a meghatódástól.
- Bess? - mosolyogtam rá.
Megöleltük egymást. Legalább 3 éve nem találkoztunk. Maxi fejére is nyomott egy puszit.
- Mit kerestek ti itt? - simogatta közben a pikkelyes társam.
- Oh... hát mi itt lakunk - válaszoltam zavaromban. - Na és te?
Kicsit elszomorodott az arca.
- Hát... - tette le a földre a bőröndjét. - Kaptam egy ajánlatot egy itteni lakásra aztán kiderült, hogy az egész csak kamu volt.
- Szegénykém... - simogattam meg a macifüles sapkájás fejét.
Hirtelen valaki két kezét hátulról derekamra csúsztatta. Teljesen rám jött a frász aztán rájöttem, hogy csak Edward hülyéskedik. Idióta vigyorával a vállam fölött nézett ránk.
- Fullmetal! Muszáj rám hoznod a szívbajt? - akadtam ki egy cseppet.
- Ne legyél már ennyire haragos. Meghoztam a lázcsillapítódat - sóhajtva a kezembe nyomta hátulról a gyógyszert tartalmazó zacskót.
Bess érdeklődve nézett ránk. Egyből tudtam mire gondol.
- Emi... nem akarsz bemutatni a barátodnak?
Erre Edwarddal köpni-nyelni nem tudtunk. Gyorsan eltávolodtunk egymástól. Sóhajtottam.
- Nem vagyunk együtt! - vörösödtem el.
Ed gyorsan téma váltásként kezét nyújtotta barátnőmnek.
- Edward Elric vagyok. Örülök a találkozásnak.
- Üdv. Én pedig Bess - kezet ráztak.
A szőkém ránézett barátnőm csomagjaira.
- Hova készülsz ennyi cuccal? - nézett Bessre.
- Magam sem tudom. Nincs most hova mennem - sóhajtott barátnőm.
Mellém állt Fullmetal.
- Ami azt illeti, mi talán tudunk szorítani még egy helyet... - vigyorgott diadalmasan.
Bess szemei hirtelen felragyogtak. Én meg csak elmosolyodtam. Edward megfogta barátnőm bőröndjeit és segített haza cipelni.

Winry és Al is hazajött. Bess egy szobába került a Rockbell lánnyal. Nagyon jól elvoltak. Sokat nevettek a délután, az emeletről is lehetett hallani. Ednek köszönhetően jobban éreztem magam mint reggel. Alphonse ma estére is nagyon finom vacsorát dobott össze. Tehetséges a fiú, de komolyan! Mind az öten leültünk az asztalhoz az étkezőben. Jól elbeszélgettünk és nagyokat nevettünk. Winry, Ed mellett ült. Én Bess mellett és Al pedig az asztal végénél. Magam elé tekintettem és hirtelen görcsbe rándult a gyomrom. Winry a saját villájával Ed szájába tett egy falatot amire nevetni kezdtek és a szőke hajú lány egy puszit nyomott Fullmetal arcára. Egy darabig elnéztem őket elgondolkozva. Van köztük valami. Minden bizonnyal. De ez engem mióta érdekel ennyire?
Gyorsan befejeztem a vacsorát és megköszönve Alnak már ott sem voltam. Nem vagyok kíváncsi a turbékoló párra. Felszaladtam a szobámba, lezuhanyoztam a fürdőben és lefeküdtem aludni.

Másnap elsőként keltem a házban. Felvettem egy fekete pólót és egy térdig érő farmert. Lesétáltam kényelmesen a lépcsőn az alsó szintre Maxival magam mellett. Kinyitottam a hűtőt és kivettem pár dolgot amivel összetudtam ütni valami finom reggelit magamnak. Egy gyors szendvics elkészítése mellett döntöttem. Megfogtam a tányért és leültem a nappaliba Maxival szemben a kanapéra. Lassan elnyammogtam a reggelin mikor hirtelen kinyílott az ajtó és megint csak Ed és Winry lépett be rajta kézen fogva. Úgy látszik mégsem én keltem elsőnek...
- Jó reggelt - szólalt meg mosolyogva az Acél.
- Nektek is - válaszoltam oda sem figyelve rájuk.
Winry halkan bement a szobája ajtaján. Ed pedig mögém lépett és rám nézett.
- Kaphatok egy falatot? - mosolygott kihívóan.
- Csinálj magadnak - válaszoltam cseppet sem örvendően.
Ledobta magát mellém és kezeivel gyengéden felé emelte arcomat.
- Minden rendben? Kicsit furcsa vagy tegnap óta - nézett rám komolyan.
- Minden a legnagyobb rendben - füllentettem könnyedén.
Persze közben meg semmi sincs rendben. Zavar, hogy együtt látom őket. Nagyon is. Nem tudom miért. De ha ennyire akarnak egymással elleni akkor azt ne előttem tegyék. Nem vagyok rá vevő.
Ezután kiültem a hintaágyra a kertben. Gyönyörűen sütött a nap. Bess is kijött mellém.
- Mond csak Bess... milyen otthon a helyzet? - érdeklődtem barátnőmtől.
Ugyanabban a vidéki kisvárosban laktunk. Bess szülei orvosok voltak és barátnőm is elvégezte az orvosi képzést. Nagyon hasonlítunk egymásra. Ő is elvesztette a családját. Én is. Mindketten egy jobb élet reményében jöttünk el otthonról.
- Semmilyen - bámult a semmibe a barna hajú barátnőm - már nem ugyanaz a hely mint ami régen volt.
Mindent megértettem a rövid mondatából. De ahogy látom nem is szeretne nagyon beszélni róla. Felém fordult és elmosolyodott.
- Tetszik neked? - bukott ki belőle a kérdés.
- Mégis kicsoda?! - gyorsult fel szívverésem. Tudom kire gondol.
- Hát, Ed.
- Dehogyis! - vágtam rá azonnal teljesen kipirosodva.
Nagyot sóhajtott barátnőm.
- Kár, hogy magadnak sem vallod be - nézett rám unottan.
- Jajj Bess, hagyjál már ezzel...
Hirtelen megszakította a beszélgetést a telefonom csörgése. Mustang hívott. A legjobbkor!

9. fejezet: Kavalkád

Gyors léptekkel haladtam végig az irodák menti folyosón a Führer irodája felé, vállamon Maxival. Kopogtam és beléptem az ajtón. Tisztelegtem és Roy asztala elé sétáltam. Meglepetésemre az Elric fivérek már előttem megérkeztek. Mustang határozottan nézett végig rajtunk háta mögött Rizával. Éreztem ahogy Ed is végig tekint rajtam de nem emeltem rá tekintetem.
- Küldetést kaptok - törte meg egyhangúan a csendet Roy - holnap reggel a kilenc órás reggeli vonattal menjetek el East Citybe. Ott majd megkapjátok a következő utasítást Breda hadnagytól. És jut eszembe... Emily, a kis barátnőd orvos, nem?
Bólintottam.
- Rendben. Őt is vigyétek magatokkal - dőlt hátra a székében Mustang.
Úgy gondoltuk Roynak nincs több mondanivalója úgyhogy megfordultunk és elindultunk az ajtó felé. Aztán a Láng alkimista hangja megállított minket.
- Acél! Te meg ne legyél meggondolatlan!
Ed szinte nem is figyelt a parancsra, az ajtón egyből kiviharzott. Végül Al és én is elhagytuk az irodát.
- Uram, ilyenkor gyerekként bánik velük? - nézett kérdőn Riza a fekete hajúra.
- Nem igazán mondhatom őket gyereknek. Csak van, hogy az embert az érzései irányítják nehéz helyzetekben ami nem mindig a legmegfelelőbb - válaszolt a Führer.

Másnap az állomáson segített Al felpakolni a cuccokat a vonatra. Mikor volt egy szusszanásnyi időm oldalra néztem, láttam ahogy Ed megölelte és megcsókolta Winryt. Azonnal visszakaptam a fejem. Chh, jellemző. Maxi felugrott a vállamra és felszálltam Bessel a vonatra. Nagyon szeretek könyvet olvasni, most is elővettem az éppen aktuálist és belemerültem a sorokba. Bess foglalt velem szemben helyet. Maxi az ölembe tette a fejét és békésen pihengetett. Mellettünk lévő üléseken Ed és Al ült le. Aztán elindult a vonat is. Egy fél óra múlva feltekintettem a könyvből mert elfáradtak a szemeim az olvasásban. Al és Bess elbeszélgettek egymással. Mellettem pedig a Szöszke elaludt. Élesen kanyarodtunk egyet és vállamhoz dőlt. Normális helyzetben eltoltam volna magam mellől de most nem volt szívem, olyan aranyosan aludt.
- Idióta - morogtam halkan miközben szemeimmel figyeltem az Acélt.
Én is becsuktam szemeimet és próbáltam kicsit pihenni. De hát persze sosem tart semmi sem örökké. Koppanást hallottunk a vonat tetejéről mire mind a négyen felriadtunk.
- Mi volt ez? - állt fel Al az ülésről és figyelte a plafont. Kinéztem az ablakon és megláttam Jacket és a zöld sárkányt az égen szorosan a vonat mellett.
- A francba! Ez Jack! - kiáltottam el magam.
- Al, Bess! Ti maradjatok itt a vonaton! Nyugtassátok meg az utasokat! - utasította öcsét és barátnőmet Fullmetal.
Szöszkével gyorsan végig szaladtunk a vonaton. Felmásztunk a vonat tetejére ahol pár fekete ruhás harcos várt már ránk. Az egyik neki rontott Ednek, odaléptem hozzájuk és jól bevertem a képét a hapsinak. Eközben a vonat egy szakadék felett száguldott végig egy hosszú hídon. Nekem futott az egyik fekete ruhás és lelökött a vonatról. Elkezdtem lefelé zuhanni a mozgó vagonról.
- Emily! - hallottam ahogy Ed utánam kiabált.
Én csak elmosolyodtam és füttyentettem egyet. Hirtelen Maximilien jelent meg alattam és a vonat felé szálltunk. Összecsaptam tenyereimet és Maxi hátára tettem őket. Egy hatalmas acélból készült páncél vonta be a hátát, farkát, nyakát, fejét és lábait. Hirtelen Jack jelent meg mögöttünk a zöld sárkánnyal és sebesen felénk szálltak. Maxi gyorsan átbukott a híd alatt a másik oldalra. Pár másodperc alatt  előttünk termett Jack és beléjük mentünk. Maxi ellökte magától az ellenségeinket és a vonat után igyekeztünk ami már jóval előttünk járt. Egyik pillanatról a másikra előttünk termett egy fal amit Jack transzmutált oda és neki mentünk erővel. Átszakadt a fal, mi meg lezuhantunk a földre. Legurultam Maximilien hátáról és elfeküdtem a fűben. Jack elém sétált és megint csak avval a gyilkos pillantásával nézett rám.
- Mégis mit akarsz tőlem? - kérdeztem tőle erőtlenül mert nem nagyon tudtam megmozdulni a fájdalomtól.
- Ismersz egy Oliver nevű férfit? - tette zsebre a kezét a fekete hajú férfi.
Belém hasított a felismerés. Olivernek hívták a bátyám. Azonnal felültem.
- Ő a bátyám! - kiáltottam fel rá miközben nehezen feltápászkodtam.
- Igen? - tűnődött el Jack - még eggyel több ok arra, hogy megtaláljam és megöljem. De először veled kezdem - kapta elő a kardját.
Ebben a pillanatban Maxi állt fel és farkával jó messzire elütötte a fekete hajút mint egy darab labdát amibe belerúgtak. Nehezen felültem a hátára és a vonat után repült.
Ledobott óvatosan a vonat tetejére ahol Ed, Al és Bess figyelt fel ránk. Halk pukkanással pedig Maximilien is visszaváltozott kisebbé és leugrott mellém a levegőből. Telle voltam horzsolásokkal és karcolásokkal. Lent a csomagjainknál, a helyünkön, Bess kitisztította és bekötötte a sebeimet.
- Jobban vagy? - nézett rám aggódva Alphonse.
Rábólintottam mosolyogva. Ed figyelte arcomat.
- Amikor elkezdtél zuhanni a szakadékba... - kezdte a sablonos dumáját de szavába vágtam.
- Nem kell féltened - legyintettem - meg vagyok én magam is.
Láttam ahogy eltűnődött ridegségemen. Igen, valóban barátságtalanabbul viselkedem vele mostanában de ennek megvan az oka.

Végre megérkeztünk egy fél napnyi utazás után. Nyújtózkodtam egyet az állomáson miután lepakoltunk és elhúzott mögöttünk a vonat. Breda hadnagy ott várt minket zsebre tett kézzel kissé unott fejjel.
- Örülök, hogy épségben megérkeztetek - nézett fel ránk.
- Ami azt illeti, volt egy kis gondunk idefelé úton - mutatott a sebes karomra az Acél.
- Oh - mérte végig a vágásokat és horzsolásokat - ezt majd jelentem a Führernek. Na de gyertek utánam, elviszlek titeket a szolgálati lakásotokba.
Remek. Megint biztos Roy választotta ki személyesen a házat. Nem csodálkoznék ha igen "kellemes" meglepetésekkel találnánk ott is szembe magunkat.
Bepakoltunk egy nagyobb autóba, beültünk és nem sokat utazva megálltunk egy kis faház mellett a város központjától nem messze. Körbe mindenféle barátságos kinézetű házak vettek minket körül. A faház körül pedig volt egy kisebb kert és egy halas tó. Nem két emeletes volt a ház mint a Központban. Amikor beléptünk egy hatalmas amerikai konyhát pillantottunk meg melyhez csatlakozott a nagy nappali is. Körbe pedig a fürdő és a szobák bejáratai voltak. Kicsit retro hangulata volt az egésznek de egész kis helyes volt. Mindenkinek jutott egy hálószoba. Lepakoltam és ledőltem az ágyra a fáradtságtól. A plafont kezdtem bámulni aztán ajtónyikorgásra lettem figyelmes. Felemeltem a fejem és Besst láttam meg az ajtóban. Leült az ágyamra mellém.
- Mit szeretnél? - kérdeztem egy ásítást követően.
- Emi... - pirosodott el az arca egyik pillanatról a másikra - én...
Felültem és rászegeztem tekintetem.
- Te? - néztem rá érdeklődve.
- Beleestem Alphonseba - bukott ki barátnőmből nehezen.
Eldőltem a nevetéstől az ágyon amire Bess még jobban elvörösödött. Aztán befogta a számat, hogy ne keltsünk nagy zajt.
- Ez aranyos - mosolyodtam el végül és kíváncsian néztem rá - mit akarsz most tenni?
- Nem tudom - suttogta - tudod jól, hogy nagyon nehezen beszélek fiúkkal... - durcizott.
Nem vagyok nagy párkapcsolat szakértő. Még csak első csókom sem volt. Senkivel sem jártam még. Ez valahogy kimaradt az életemből mert mindig arra törekedtem hogy jobb harcos legyek. Nem pocsékoltam ilyenre az időt. Elgondolkoztam.
- Szerintem ne támadd le rögtön. Hagyd, hogy kicsit magukkal sodorjanak a dolgok. Ha együtt kell lennetek úgy is együtt lesztek - próbáltam értelmes pofát vágni egy vigyor kíséretében.
- Rendben - elmosolyodott és lelkesen ki is futott az ajtómon.
Visszadőltem az ágyra és sóhajtottam egy nagyot. Maxi mászott fel az ágyra mellém és a nyakamhoz bújt. Megint hallottam ahogy az ajtó kinyílik. Biztosan Bessnek jutott még eszébe valami. Fel sem emeltem már a fejem.
- Elfelejtettél valamit Bess? - vettem egy nagy levegőt kelletlenül.
Felemeltem a fejem és a Szöszkét pillantottam meg a küszöbön.
- Netán valaki mást vártál? - jött beljebb az Acél.
Átfordultam a másik oldalamra, hátat fordítva neki.
- Jah. - válaszoltam egyszerűen.
Hallottam a lépteit ahogy egyre jobban közelít felém. Felgyorsult a szívverésem. Megint ugyanazt éreztem mint mikor láttam őt Winryvel. Lefeküdt mellém az ágyra és karjával megtámasztotta a fejét.
- Mit akarsz?
- Csak beszélgetni jöttem - húzott magához közelebb.
Megállt bennem az ütő. Na de álljunk meg egy percre. Miért nem teszek a cselekedetei ellen semmit? Magamat sem értem mostanában.
- Miről akarsz beszélgetni? - nyeltem egy nagyot.
- Rólunk. Miért távolodsz el tőlem ennyire? - bukott ki belőle a kérdés. Pont ezt nem akartam hallani.
Mégjobban magához húzott. Éreztem a mellkasát a hátamon. Annyira elcsöndesedtünk, hogy még minden szívverését is hallottam. Miért csinálja ezt velem? Megfordultam és kezeimmel eltoltam a pólójánál fogva. Határozottan a szemeibe néztem.
- Te esetleg most nem Winryvel vagy együtt? - figyeltem az arcát.
- Szóval ez a gondod? - sóhajtott egy mélyet és felkelt az ágyról. - Hát rendben.
Még reagálni sem tudtam volna a mondandójára mert megfordult és kiment az ajtón.
Nem hiszem el. Még mindig kalapál a szívem. Azért vagyok vele ilyen rideg mert nem akarok még jobban a közelébe kerülni. Átkaroltam a párnámat és fejemet belefúrtam. Maxi hozzám bújt mert látta, hogy nincs minden rendben. Tudom miért viselkedek mostanában önmagamhoz képest is furcsán. Én... én... beleszerettem...

10. fejezet: Méllyebb igazság?

Az aznapi este unalmasan telt el. Korán lefeküdtem aludni így reggel frissen tudtam ébredni. A fivérekkel már korán reggel Breda irodájában ültünk és beszélgettünk a hadnaggyal. Bejelentette, hogy akitől kaptuk volna a megbízatást az sajnos nem tudott eljönni. A következő napokban szegény gyerekek segítésével töltöttük. Délutánonként eljártam a könyvtárba. Sétáltam a sorok között Maxival magam mellett. Harcostársam kiszúrt egy vaskos kötetet. Kezembe vettem és leültünk a könyvtár közepén elhelyezett egyik asztalhoz. Belelapoztam. Látszott rajta, hogy régóta nem nyitották ki a könyvet mert jó pár centis por volt rajta. Hirtelen felkeltette az érdeklődésem. Sárkányokról és lovasaikról írtak az oldalakon. Különböző sárkány fajták, rajzok, képek, leírások... rengeteg minden le volt jegyezve. A sárkánylovasokról az alkímia felfedezése óta tudunk. A családom minden tagja sárkánylovas volt. Ha megölik a sárkányod te még élhetsz, de ha téged ölnek meg a sárkányod veled pusztul. Ez az első lecke amit megtanítanak minden lovas ifjoncnak. Ma már igen csekély lett a számunk. A sárkánylovasok többségét megölték vagy eltűntek nyomtalanul. Rajtam kívül a bátyámról és Jackről tudom, hogy sárkánylovas. Mégis mindegyikünk más és más. Különböző felszereltségünk van. Minden sárkány tud valami egyedit. Nincs két egyforma. Legalábbis ezt tanították nekem... sajnos Maxi különleges képessége még nem fedte fel magát. Ahogy olvastam a sorok között megláttam egy rajzot egy sárkányról. Ismerősnek látszott az a faj de hirtelen nem ugrott be. A neve Csonttörő, sötétebb színekben létezik. Rendkívül gyors, harapása hatalmas erejű. Hát persze! Ez Jack sárkánya! Azonban a gondolkodásom hirtelen megzavarta valaki. Edward jött felém és leült a mellettem lévő székre. Maxi csak fújtatott egyet és háttal ült az Acélnak az asztal tetején.
- Mit olvasol? - érdeklődött a Szöszke.
- Találtam egy sárkányos könyvet. Te mi járatban vagy itt? - kérdeztem egy sóhajtás mellett.
- Gondoltam, hogy találok itt valami alkímiás könyvet, de semmi olyat amit nem ismernék már.
Hallottam az Acél hangját de nem nagyon tudtam odafigyelni arra amit mondott mert miközben lapoztam egyet, egy olyan lapra értem ami más volt mint a többi. Nem értettem a nyelvet amin íródott. Furcsa, hiszen a többi laptól eltérően ez idegen nyelvű. Ráadásul volt valami különös ábra a lap alján. Mintha egy kulcsot akarna ábrázolni.
Ed észrevette, hogy nem figyelek rá.
- Mi a baj? - Hajolt a könyv felé ő is.
- Nem tudom... - gondolkodva néztem el a titokzatos sorokat - Ez más kézírással íródott szöveg plusz, idegen nyelvű... semmit nem értek belőle. Mit akar ez mégis jelenti?
- Hadd nézzem - kezéhez húzta a könyvet. Láttam ahogy olvassa. Érti?
- Ed? - néztem rá kíváncsian mire felemelte a fejét.
- Emlékszel Xerxés városára?
- Aha. De ennek mi köze mind ehez?
- Az apám akit nem szívleltem, onnan származott. Ő egy tökéletes emberi formát öltött bölcsekköve volt - sóhajtott - miután elhagyott minket, Alal körbenéztünk az iratai közt. Használta ezt a nyelvet! - mutatott a lapra.
- Micsoda?
- Igen. Ha adsz egy kis időt, akkor megtudom neked fejteni a sorokat - mosolygott rám a Szőke.
Elvigyorodtam és neki estünk a fordításnak. Edward közvetlen mellettem ült, éreztem az illatát ami mindig is nagyon tetszett. Késő estig fordítottunk. Be is fejeztük.
- Szóval... van ez a bölcs alak aki sárkánylovasokat edzett régen és eltünt a közeli hegységben. Hát ez fantasztikus - álltam fel dühösen és fáradtan. Semmit nem jutottunk előrébb! Hülyeség!
- Várj! - kapott a kezem után az Acél és sárga gyönyörű szemeivel az arcomat fürkészte - Mi lenne ha megkeresnénk ezt az öreget?
- Edward! Írta a könyv, hogy több mint 30 éve eltűnt! - sóhajtottam.
- Tudom, de kitudja... lehet, hogy tud valamit rólatok, a bátyádról.
- Rendben - egyeztem bele - de most inkább menjünk haza mert álmos és fáradt vagyok - válaszoltam miközben szemeimet dörzsöltem meg.
Elvigyorodott. Visszavittük a könyvet a helyére és Maxi hátán hazaszálltunk a csillagos éjszakában...

Sóhajtva léptem ki a napfény által megvilágított hátsókertbe. Maxi ült a fűben hatalmas méretével, hátán pár cuccal.
- Ed! Gyere már!
Sürgettem a Szöszkét aki mégegy adag táskával jött ki az ajtón. A vörös sárkányom mellé álltunk és egy szíjjal a többi cucchoz erősítettem a táskát. Elindulunk az öreg bölcshöz az erdőbe.
- Alphonse hol van? - érdeklődtem.
- Sajnos nem tud jönni. Küldetést kapott szóval nem hagyhatja el ezt a helyet - vakarta meg a fejét az Acél.
Bólintottam és feltettem a nyerget Maxi hátára. Fullmetal mellém lépett és figyelte a mozdulataim ahogy meghúztam a hevedert.
- Látom, mindenre fel vagy készülve - gúnyolódott.
- Ez az alap felszerelés édes szívem... - égettem le a Szöszkét aki meg forrt magában.
Beletettem a lábam a kengyelbe és felültem Maxira.
- Mire vársz? Talán kérvényt kell benyújtanom? - emeltem a tekintetem az Acélra.
- De csipkelődős vagy ma - nyugtázta majd mögém ült és átkarolta a derekam.
Fogalmam sem volt merre induljunk. Miközben felszállt Maximilien a földről körbe tekintettem. Merre menjünk? Az addig oké, hogy az East City felett lévő erdőbe de onnan merre tovább? Maxi olvasott a gondolataimban. Minden sárkány tud a lovasa fejébe látni. Éreztem ahogy kicsit aggodalommal töltöttem el harcostársam. Határozottan az erdőre összpontosított. Nem kellett kimondanom sem, Maxi elkezdett szárnyaival a hegyek felé csapkodni.


11. fejezet:  Vándor

Körülbelül 15 percet repülhettünk mikor közvetlen az erdő előtt, Maxi leszállt a földre. Edwarddal levettük hátáról cuccainkat amibe pár napra elegendő holmikat tettünk, a legroszabb esetekre ha esetleg itt ragadnánk valahol. Aztán sárkányom halk pukkanással újra kisebb méretű lett. Szöszkémmel ránéztünk az erdőre.
- Hogyan tovább? - kérdezte, megtörve a csendet pár perc után. 
- Ott...! - rámutattam kezemmel egy fára magunk előtt amin sárkányok által okozott karmolásokat pillantottam meg - látszik rajtuk, hogy nem mostanában kerültek arra a fára de hát akkor is egy nyom! 
Hirtelen elővettem oldalamról egy kardot és kicsit megritkítottam a növényzetet előttünk aztán Maxi és Ed követni kezdett.  Lassan egy órája bolyongtunk mikor hátrafordulva szerettem volna kérdezni valamit az Acéltől miközben ő volt olyan béna és átesett egy faágon egyenesen rám. Hátamra érkeztem ő meg rám... Felnézett szemeimbe. 
- Bocsi! - próbálta menteni a helyzetet miközben és elvörösödve figyeltem. 
- Béna! Szállj már le rólam! - szerettem volna mellkasánál fogva letolni magamról de hát akkor is ő a férfi és az erősebb... szóval nem ment. 
- Várj egy kicsit... - oldalra fordítva fejét közelebb hajolt hozzám és testével hozzámsimult szóval éreztem magamon minden porcikáját. Éreztem ahogy szinte ég az arcom. Kezével oldalra mutatott - látod azt az elhagyatott házat az előtt a nagy szikla előtt? - oldalra néztem aztán bólogattam. Végül felkelt rólam és felém nyújtva kezeit, felhúzott a földről. 
Még mindig elvörösödve éreztem magam. Próbáltam egyenletesen venni a levegőt és durcizva szemeibe néztem aztán elindultam nagy lendülettel a ház felé. 
- Most mi bajod? - nézett utánam értetlenül. 
Az elhagyatott kunyhó elé léptem. Benőtte a növényzet és lehetett látni, hogy évek óta nem járt bent senki. Eközben Szöszkém mellém lépett és leült egy kőre. 
- És most? - nézett unottan magaelé aztán hirtelen felpattant és az előbbi sziklára nézett amire ráült - ez a szikla.... megmozdult... - szemeivel gyanúsan méregette a követ miközben sóhajtottam egy nagyot. 
- Mégis hogyan mozdult volna meg egy kő? - figyeltem a Szöszkét aztán hallottam ahogy Maxi morogva a hatalmas szikla felé emeli tekintét ami a kunyhó mögött állt - mi az? - néztem én is abba az irányba és egyszerűen nem hittem el azt amit látok.
Egy hatalmas fekete sárkány állt a szikla előtt és ránk ordított. Maxi hirtelen halk pukkanással hatalmasra változott és neki is rohant egyből a fekete sárkány. Ed megragadta a karom és futva elhúzott egy kicsit távolabb aztán kirángattam a kezem szorítása közül. 
- Mi a fenét csinálsz!? - kiabáltam rá az Acélra, Maxira pillantottam és visszafutottam hozzá. Összecsaptam a két tenyerem és hirtelen Maxit beborította a páncélzata. Lelökte magáról a fekete sárkányt ami a hatalmas sziklának csapódott. Felpattantam Maxi hátára, csapkodni kezdett szárnyával, hirtelen mancsával felkapta Edet is a földről és feldobta mögém. A fekete sárkány üldözőbe is vett minket. 
- Ahj... még mindig utálom a sárkányokat... - hallottam az Acél hangját mögöttem és hátranéztem rá. 
- Csak le ne hányj!
Hirtelen éles kanyart vettünk és Maxi visszaszállt a fekete sárkányhoz és forrótüzet ráfújva az lezuhant a földre. Mi is leszálltunk tőle nem messze és lepattantunk Maxi hátáról. Szemeimmel a sárkányt figyeltem miközben megláttam egy alakot előtte. Egy férfit. Egy öreg bácsi volt. Közepes termetű, hosszú szakállal és búskomor arccal. 
- Mit akartok itt kölykök? - hallottuk nem túl kedves hangját előttünk körülbelül 8 méterre.
Láttam ahogy szemeivel végigméri Maximilient és érződött rajta, hogy választ vár. 
- Egy öreg bölcset keresünk aki sárkánylovasokkal foglalkozik - próbáltam kedves hangon beszélni hozzá miközben Ed szorosan mellém lépett és a férfit mérte végig szemeivel. 
- Azt az embert már nem találjátok itt! - Arca hirtelen mérgessé vált - az lenne a legjobb ha elmennétek innen! Főleg avval a sárkánnyal! - Rámutatott kezével Maxira. 
- Figyeljen már egy kicsit erre a lányra! - Lépett hirtelen elém Ed és észrevettem, hogy kissé feszült lett - nem érdekel minket a maga véleménye! Mi csak kérdeztünk valamit! Az a bölcs érdekel minket akiről az előbb beszéltünk! Merre találjuk? - Emelte fel a hangját az Acél indulatosan. Végigsimítottam hátán és mellé léptem. 
- Itt van előttetek... - hallottuk az öreg hangját. 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

проститутки новосибирска

(Andrewced, 2018.07.12 13:12)

<a href=http://fei.girls-nsk.mobi>проститутки новосибирска</a>

<a href=http://fei.girls-nsk.mobi/individuals/>индивидуалки новосибирска</a>

Продвижение переводческих услуг Воронеж

(Webseoka, 2018.06.25 17:00)

<img src="http://doskaob.ru/foto/2017/10/19/389892_1_1508425549__640.jpg">

<a href=https://webcrasty.ru/><img src="http://psytraining.org/nevesta/wp-content/uploads/2015/07/podrobnee-box.png"></a>

Чтобы продвигать сайт статями, расматривайте “раскрутку контента”, а не “сайта”. Как можно больше взаимодействуйте с людьми, ориентация в своей области даст вам знать, где находятся ваши потенциальные клиенты и на каких площадках стоит размещать свои статьи. Продвижение сайта статьями: так ли все просто. В данном разделе я вам расскажу про самостоятельное продвижение сайта статьями. Количество проиндексированных страниц в «Яндексе» и Google <b><u><a href=https://webcrasty.ru/prodvizhenie-sajtov-raskrutka/voronezh/>рейтинг компаний по продвижению сайтов в Воронеже</a>. </b></u> Многие сайты продвигаются этим способом, потому что из всех он дает более высокие результаты. Посмотрим на все плюсы и минусы далее. Определение: продвижение сайта статьями. Продвижение сайта статьями- это один из способов ссылочного продвижения, статья пишется именно под ваш ресурс и вставляются ссылки на вас, что дает лучший результат, особенно в 2016 году. Как это будет происходить? Общее количество страниц вашего сайта и количество проиндексированных страниц должны быть примерно одинаковыми <a href=https://webcrasty.ru/prodvizhenie-sajtov-raskrutka/voronezh/>скачать книгу раскрутка веб сайта практическое руководство г Воронеж</a>. Вы, либо автор сайта, напишите статью по определенному запросу и грамотно вставите ссылки в текст на продвигаемый ресурс. Это даст очень хороший результат, если просто купили ссылку, предположим постовую. В своем блоге я уже применял данный способ (только не на этом), эффект был большой, рост позиций на 250% .

keywords: <u><b>как раскрутить сайт в гугле и яндексе г Воронеж, </b></u> продвижение сайта основные этапы Воронеж, продвижение сайтов обучение Воронеж, как раскрутить сайт в сети Воронеж, стоимость продвижения сайта на яндексе в Воронеже, продвижение Воронеж, продвижение сайта Воронеж, <b><u>сколько стоит продвижение сайта на яндексе Воронеж, </b></u> продвижение сайта г Воронеж, раскрутка в Воронеже, <u><b>бесплатная раскрутка сайта в google г Воронеж, </b></u> разработка продвижение сайтов г Воронеж,


<img src="https://image.ibb.co/jb7P0J/image.png">


http://xn--80adonkmaqqg.xn--p1ai/test-drive/test-drive_482.html#comment_add
https://www.dbleaker.com/Thread-%D0%A1%D0%B5%D0%BE-%D0%BF%D1%80%D0%BE%D0%B4%D0%B2%D0%B8%D0%B6%D0%B5%D0%BD%D0%B8%D0%B5-%D1%87%D1%82%D0%BE-%D1%8D%D1%82%D0%BE-%D1%82%D0%B0%D0%BA%D0%BE%D0%B5-%D0%B2-%D0%A2%D0%BE%D0%BB%D1%8C%D1%8F%D1%82%D1%82%D0%B8
http://repgallery.com/guestbook/

All internet will be CRASHED with XEvil!?

(MashaWeada, 2017.12.12 22:24)

This message is posted here using XRumer + XEvil 4.0

XEvil 4.0 is a revolutionary application that can solve almost any antibot protection.
Captcha Bypass Google (ReCaptcha-1, ReCaptcha-2), Facebook, BING, Hotmail, Yahoo,
Yandex, VKontakte, Captcha Com - and over 8.4 million other types!

You read this - it means it works! ;)
Details on the official website of XEvil.Net, there is a free demo version.

Check YouTube video "XEvil ReCaptcha2"

Neverland

(Capricorn, 2017.07.19 19:24)

Szia! Most találtam rá erre a történetre, de annyira magával ragadt, mint az anime. Remélem hamarosan hozol majd egy újjabb fejezetet, mert engem nagyon érdekel a történet folytatása! Köszi előre is a válaszodat!