Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Csak egy álom volt... (Edward Elric X Winry Rockbell)

2012.08.27

Név: Csak egy álom volt...

Anime: Fullmetal Alchemist Brotherhood

Író: ~ FullMetal

Fejetek száma: 13 

Befejezve: Igen

Elkezdve: -

Megjegyzés:  Olvassátok sok-sok szeretettel az első FMA fanfictionom! Jó szórakozást! :)


 edwinry19.png

Fejezetek: 

1. Élet a Richmondban - 2.  Az új edző és a Richmond - 3. Junior és Timo - 4. Vörös madár - 5. Vasárnap délután - 6. Harcolj Richmond! - 7. Örökkön Örökké - 8. Majdnem ugyanolyan nap mint a többi, de mégis más... - 9. Hétvégi Program - 10. Edző, a jelszó: Linda! - 11. Kevin Carter - 12. Végre itthon! - 13. A nap

1. fejezet: Élet a Richmondban

 Winry Rockbell vagyok, 17 éves. Alig egy napja költöztem el otthonról az egyik barátnőmhöz. Rose felajánlotta hogy nála lakhatok, persze mindent felesben fizetünk. Ahogy új helyre költöztem, új iskolát is kellett keresnem. Végül a Richmond-Középiskolát választottam ahova Rose is járt. Az első nap egy új iskolában, mindig a legrosszabb.
- Ne aggódj Winry, jó iskola ez! - nyugtatgatott barátnőm az iskola kapujában.
- Hogy lehet mondani azt, hogy ne aggódjak? - idegeskedtem - Amúgy merre találom a biológia termet? - kérdeztem miközben egy papírt néztem kezeim között amin az órarendem volt.
- A második emeleten, ki lesz írva! - mondta Rose és végül elindult a bejárat felé. Sűrű tömeg volt, így hamar eltűnt a szemem elől.
Miközben előre haladtam a zsúfolt folyóson, felolvastam az elkövetkező óráim. Nagyon elmélyültem az olvasásban és egyszer csak azt éreztem hogy nekimentem valakinek. Felnéztem és egy fiút pillantottam meg fehér pólóban. Hosszú szőke haja volt, ami be volt fonva.
- Bocsáss meg, figyelmetlen voltam! - magyarázkodtam elpirulva.
- Ugyan, semmi. Új vagy? - végigmért sárga szemeivel - Csak mert még nem láttalak erre felé. Üdv, Edward Elric vagyok! - mutatkozott be barátságosan.
- Igen. Én Winry! Winry Rockbell. - elmosolyodtam miközben szemeibe néztem - Tudnál segíteni nekem? Nem tudom, hogy hol van a biológia terem.
- Oda tertok énis. Kövess! - mosolygott.
A biológia óra nem volt rossz. Kedves a tanár, ráádásul Edward mellett van a helyem így nem egy idegen mellett kellett ülnöm. A következő órákon figyeltem, hogy hol tart az osztályom a tananyaggal de nem volt baj hiszen nem kellett sokat pótolnom, nem voltam lemaradva tőlük.
Mikor jött az ebédszünet és beálltam a sorba, megpillantottam Edwardot az egyik asztalnál. Elvettem a kajám és odamentem hozzájuk.
- Csatlakozhatok hozzátok? - kérdeztem.
- Persze! - felelt Edward - Winry! Ő itt az öcsém Alphonse! - mutatott a mellette lévőre.
- Üdv! - szólalt meg Alphonse - Hívj csak Alnak! - mosolygott.
- Rendben Al! - mondtam mosolyogva. Eközben Roset is megpillantottam az asztalnál.
- Na Winry?! Milyen volt az első nap a Richmondban? - kérdezte jókedvűen Rose.
- Egész jó! - mondtam magabiztosan.
Miközben ettünk, észrevettem valamit Ed kezén amitől elállt a lélegzetem. Művégtagja van a jobb karja helyén.
- Ed! A kezed... - próbáltam utalni arra hogy mire gondoltam.
- Ja, erre gondolsz?! - felhúzta a polója újját a válláig - Hallottál már az automailről? Nos ez, az.
- De miért van ez...? - kérdeztem meglepődve.
- Vonatbalesetünk volt - válaszolt Al.
- Az anyukánk meghalt, én elvesztettem a jobb karom, de legalább Alnak nem esett komolyabb bajja. - mondta szomorúan Edward, majd folytatta - November15.-én kirándulni készültünk anyuval amikor a vonat kisíklott a vasútról. Anya ott helyben meghalt. Csak tizenegy évesek voltunk.
- Bocsássatok meg, hogy erről kérdeztelek meg titeket - mondtam nekik bűnbánóan.
- Semmi, hiszen nem tudhattad - magyarázott Al.
- Na de most koccintsunk Winryre! Egy új Richmondosra! - mindanyian felemelték a poharukat amiben nem pezsgő hanem víz volt.
- Üdv nálunk Winry! - mondták mindhárman egyszerre. Én csak mosolyogtam.
- Bátyó! Tíz perc múlva edzésed van! - mondta Alphonse.
- Kösz hogy szóltál! - válaszolt Ed miközben felkelt az asztaltól - Na megyek! Sziasztok!
- Milyen edzése van? - kérdeztem miközben Ed után néztem.
- Kosárlabda. Ráádásul ma jön az új edzőjük. Az előző elment mert csalódott volt. Nem tudta kihozni a maximumot a csapatból - felelt Al.
- Ed és a többiek most keményen edzenek hogy kijussanak az országos kupára - mosolygott Rose.
Pár percre elcsendesedtünk aztán Alphonse megint megszólalt.
- Megnézzük az edzést? - lelkesedett Al - Persze, miután befejeztük az ebédet.
- Én benne vagyok! Te Winry? - kérdezte Rose.
- Persze! - válaszoltam.
 

2. fejezet: Az új edző és a Richmond

Fent ültünk a lelátón és néztük hogyan melegítenek a fiúk az edzésre. Épp azt néztem, hogy Ed szinte a legkisebb a csapatban.
- Ed milyen törpe a többiekhez képest! - nevettem.
- De nagyon jól játszik! Majd meglátod! Még az automailes karjával is! - mondta vidáman mellettem Rose.

- Ki a törpe?! - kiabált vissza Ed amint meghallotta.
Kinyilott a csarnok ajtaja majd mindenki elcsendesedett. Egy fekete hajú, magas férfi lépett a csapat elé. Lépteitől zengett a csarnok a csendben. Hallgattuk mit mond:
 - Jónapot mindenkinek! Roy Mustang vagyok az új kosárcsapat edző - mutatkozott be - Mielőtt belevágnánk az edzésbe, szerződést ajánlok önöknek - mély hangjával és tiszteletet parancsoló stílusával figyelte a fiúkat -Mindanyian tiszetelettel beszélünk egymással! Magukat innentől kezdve úraknak hívom, de cserébe énis elvárom ezt. A csúcsra vezetem magukat, megtudhatják milyen érzés az ha valaki győztes de ehez viselkedni kell! 
- Ez durva lesz! Ezek nem akármilyen szabályok. - mondta mellettem Al.
- Meccsek előtt inget és nyakkendőt kell viselniük! - folytatta Roy és kissé lejjebb vette a hangját - Ha valaki visszaszól, megkapja a méltó büntetést! Remélem világos voltam. - kiabált a mondat végére - Azonban, még nincsenek olyan állapotban, hogy komoly kosáredzést tarthassak. Ezért most futóedzést tartunk! 
- Most komoly? Ez nem futóklub! - válaszolt ingerülten Edward.
- Mr. Elric, igaz?! Futás után száz fekvőtámasz! - lépett Edward elé és arcába ordított - Kéri a kétszázas nagydíjjat is? - nézett komolyan Edre.
- Nem... úram - válaszolt Ed miközben a padlót bámulta.
- Helyes! Az alapvonalra! Úraim, gyerünk futni! - kiabált Roy majd belefújt a sípjába.

3. fejezet:  Junior és Timo

/Winry/
- Már egy órája futnak... - aggodalmaskodott Rose. 
- Rendben úraim, ennyi volt mára! Mehetnek zuhanyozni, kivéve Mr. Elric! Még vissza van magának száz fekvőtámasz! - mutatott Edwardra az edző. A többiek sajnálkozva ütötték vállba Edet. 
Ott ültünk a lelátón pár percig míg Ed végzett a fekvőtámaszokkal. Mikor éppen kilépett volna a csarnok ajtaján, Roy hozzászólt.
- Mr. Elric! Mondja... - kicsit elhalkult és vele szemben zsebretett kézzel figyelte - mitől fél a legjobban? - kérdezte határozottan az edző amikor végig nézett Eden.
- Nem tudom mire gondol. - válaszolt halkan Ed és kilépett a csarnok ajtaján.
- Bocsássatok meg, de haza kell mennem, holnap tesztet írok történelemből és tanulnom kell rá. - mondta Rose miközben felállt mellettem és sóhajtott egyet.. 
- Persze, menj nyugodtan - nézett rá Al. Ezután elköszönt Rose és hazaindult.
Al és én lementünk a földszintre és vártunk Edwardra. Végül meg is jelent két csapattársával akiket be is mutatott. A magasabbikat Juniornak hívták, a kisebbiket pedig Timo Cruznak. Junior szőke hajú volt míg Timo fekete. Azt is megtudtam hogy, riválisként tekintettek egymásra, mégis szinte olyan voltak mint a legjobb barátok. Ezt mind Ed mesélte mielőtt mind hazamentünk. Otthon megkérdeztem Roset, hogy hol lehetne hétvégi munkát találni. Szerinte a sarkon van egy étterem ahova épp valakit keresnek egy munkára. Eldöntöttem, szerencsét próbálok, hátha sikerül.

4. fejezet: Vörös madár
/Winry/

Reggel hétkor keltem fel. Mikor hosszú szőke hajam fésültem azon gondolkoztam, hogy holnap, Vasárnap, elmehetnénk valahova Roseal hiszen tavasz van. Jó az idő, nagyon szépek a virágok és a tavasszal visszaköltözött madarak éneke gyönyörű. Már vártam, hogy megkérdezzem Rosetól az ötletet de nem kellett sokat várnom mert ő is hamar felkelt nem sokkal, utánam. Álmos arccal lépett ki a szobájából. 
- Jó reggelt... - köszönt halkan és ásított egyet.
- Neked is! - válaszoltam vidáman.
- Hogy aludtál? - kérdezte miközben tejet öntött egy bögrébe és leült velem szemben.
- Jól, köszi! Mond... nincs kedved holnap elmenni valahova? - vetettem fel az ötletet érdeklődve.
- Sajnálom Winry, holnap meglátogatom a testvérem. Nem leszek itthon de tiéd lesz a lakás holnap - mosolygott - Majd bepotóljuk!
- Persze! Amint jó lesz mindkettőnknek!
- Miért nem mész el valahova Edwarddal? - érdeklődött.
- Naná! Pont velem jönne el valahova... - gúnyolódtam miközben kinéztem az ablakon.
Ránéztem az órára és rájöttem, hogy késésben vagyok. Hamarossan nyit az étterem. Gyorsan elköszöntem Rosetól és rohamos léptekkel indultam az étterem felé. Alig tíz percet sétáltam és már ott is voltam. Nem hittem a szememnek amikor az ajtón megláttam egy plakátot amire "pincérfelvétel" volt felírva. Ekkora szerencsém rég nem volt. Mikor beléptem az ajtón, körülnéztem. Sárga falak és barna színű asztalok illetve székek vettek körül. Odasétáltam a pulthoz és egy magas, fekete hajú lány szólalt meg mögötte. 
- Üdv! Segíthetek valamiben? - kérdezte udvariasan.
- Szia, épp munkát keresek hétvégekre és láttam a plakátot az ajtón... nem vagyok profi de kezdőnek sem mondanám magam... - mondtam félénken tekintve arra, hogy dolgoztam már ilyen helyen. 
- A legjobb helyre jöttél! Épp hétvégére keresünk pincért! Fel vagy véve! Oh, bocsáss meg... Jennifer vagyok. Örülök, hogy megismerhetlek! - mosolygott Jennifer. 
Később Jennifer megmutatta az alap dolgokat, még kötényt is kaptam. Nagyon kedves lány. Ezután már be is álltam dolgozni és még egy nagy meglepetésben volt részem ugyanis Juniorral is találkoztam. Akkor derült ki, hogy ő is itt dolgozik minden hétvégén. Ebédszünetnél leültünk egy asztalhoz majd ettük azt amit a szakács csinált külön nekünk. 
- Kedves Jennifertől, hogy még nekünk is adott ebédet - mondtam vidáman mire Junior is mosolygott - mond Junior... te mióta kosarazol? - kérdeztem érdeklődve.
- Amióta Edward is. Ő szeretette meg velem ezt a sportot! - dicsekedett Junior - Ed pedig az apjának ígérte meg, hogy egyszer megnyeri az országos kupát. 
- Tényleg, Ed apja... - kezdtem a mondatba de Junior közbevágott.
- Ed apja híres kosárlabda játékos volt. Ő is ide, a Richmondba járt. Kemény edzések árán kijutott a csapat az országos kupára. Tíz perc volt vissza a meccsből mikor Ed apja összeesett a pályán és ott helyben leállt a szíve. Nem tudták megmenteni. Ed és Al ekkor talán öt évesek lehettek. Nem értették hogy az apjuk miért nem ment haza, egy kis időnek kellett eltelni-e, hogy felfogják, az apjuk nem megy haza többé... - mesélte Junior. 
- Még ezek után is szereti a kosárlabdát... - mondtam lehangolódva.
- Ne aggódj miatta... elakar jutni oda ahova az apja, ennyi az egész. Megakarja mutatni, hogy ő szerette az apját és képes elérni az álmait. Tudod... az apjának volt egy neve is... - gondolkodott Junior. - Ja igen... vörös madárnak becézték.
- Vörös madár?
- Amikor az apja ugrott a palánk felé, mindig olyan magasra szállt mint egy madár ami repül. Nos a vörös... a Richmond vörös mezben játszik általában. Innen lehet a név. Tudod, elég bugyutának hangzik ez a név de ha megnéznél egy közvetítést, egy meccsről amin az apja játszott, te is belátnád, hogy hatalmas ugrásokra volt képes - magyarázkodott Junior. 
Ezután nem sokat beszéltünk, visszamentünk dolgozni ugyanis sok vendég jött ma délutánra az étterembe.

5. fejezet: Vasárnap délután

/ Winry/

Miután másnap délben végeztem az étteremnél, úgy gondoltam, hogy délután megnézek pár jó filmet. Rose mondta korábban, hogy a szekrényben van egy egész gyűjteménye jobbnál jobb filmekből. Épp, hogy hazaértem, megcsörrent a telefonom. Ismeretlen szám volt kiírva. Felvettem és Ed hangját ismertem fel. 
- Szia Winry! Z-zavarok? - szólt félénken Ed a telefonba.
- Szia Ed. Nem, dehogy.
- Rosetól elkértem a számod, ha nem baj - magyarázkodott.
- Nem baj! - felnevettem.
- Nos... szóval... lenne kedved most eljönni a parkba kosárlabdázni? - érdeklődött.
- Igen, van kedvem - mosolyodtam el.
- Fantasztikus! - szólalt meg vidáman - Eléd megyek, rendben? Tizenötperc és ott vagyok!
- Rendben. Szia - mondtam majd letettem a telefont az asztalomra.
Azon gondolkodtam, hogy mit vegyek fel, hiszen inkább kényelmes, laza ruhában kellene menni. Felvettem egy kék háromnegyedes nadrágot és egy rövid ujjú piros polót. Mire pont kész lettem, hallottam a csengőt. Kinéztem az ablakon és Edwardot láttam. Percre pontosan jött. Felvettem a cipőm és már indultam is. Mikor leértem az elsőemeletről, ránéztem. Ő sárga ujjatlan polót vett fel és egy térdig érő farmert, mégis csak igazam volt a laza ruhával kapcsolatban mondjuk nem is gondoltam, hogy öltönyben fog megjelenni. Bár... most, hogy belegondolok... nem is állna neki rosszul egy öltöny.
- Örülök, hogy jössz! - mosolygott.
- Valóban? Mivel most költöztem ide, nem tudom hol a park, kérlek mutasd az utat!
Útközben mutatott pár nevezetességet a városban és persze a kosárlabdáról is szó volt. Mesélte, hogy holnap, vagyis hétfőn a Hercules-Középiskola ellen fognak játszani. Arról is szó volt hogy sokat futnak az edzéseken de az edzőről, Royról egy rossz szót sem mondott. 
- Megjöttünk! - mutatott Ed vigyorogva egy kosárpályára elöttünk tíz méterre.
Körülnéztem, senki sem volt itt rajtunk kívül. Egy nagy domb tetején voltunk ahonnan lehetett látni az egész várost.
- Ez gyönyörű! - mondtam döbbenve amikor lenéztem a városra.
- Ide szoktam jönni ha valami problémám van, vagy ha át kell gondolni valamit. Ezen kívül mindig ide jövök kosarazni is.
- Miért szereted ennyire a kosárlabdát? - Junior már elmesélte nekem de Edward szájából akarom hallani elsősorban.
Edward a felhőket kezdte bámulni majd sóhajtott.
- Az apám mindig lenézett mert én inkább a focit szerettem kiskoromban. Miután meghalt, megesküdtem, hogy... hogy én jobb leszek mint ő - mondta Ed miközben hátat fordított.
Elmosolyodtam. Ezek szerint befogadott a bizalmába hiszen elmondta ezt nekem, eddig csak Junior tudott erről. Mögé mentem és meglöktem a hátát. Megfordult és rámnézett. 
- Na, mikor fogunk kosarazni? - kérdeztem vidáman.
- Most azonnal! - ejtett egy ravasz mosolyt majd kezembe nyomta a labdát.
- Nincs esélyem ellened! - nevettem.
- Majd hagyom magam megverni - válaszolt mosollyal a száján.
Szerzett tizenhat pontot utána meg hagyta, hogy én is dobjak annyit. Nem tudok kosárlabdázni de most ezt élveztem. Jól éreztem magam, ez a lényeg, nemigaz?! Mire végeztünk már besötétedett. Leültünk a fűbe és néztük a várost ahogy ki van világítva. Eközben beszélgettünk is. 
- Miért költöztél ide Rosehoz? - kérdezte kíváncsian.
- Elakartam szabadulni egy kicsit otthonról.
- Miért? - kérdezte Ed döbbenve.
- Nem is tudjátok mennyire hasonlítok rád és Alra. A szüleim orvosok voltak. Egy nap elutaztak és valami járvány elkapta őket. Mindketten meghaltak a betegségben. Azóta a nagyimmal élek két városra innen... - mondtam már szinte könnyeimmel küzdve. 
- Sajnálom, nem akartalak felzaklatni - halkan mondta majd magához húzott és átölelt - Sírj nyugodtan ha úgy könnyebb.
- Azért jöttem ide mert menekülök az emlékeim elől. Új életet akartam kezdeni, otthon minden csak a szüleimre emlékeztet  - én is megöleltem. Kapaszkodtam belé, mintha valaki szétakarna szedni minket. Végül könnyeim előtörtek. 
Fülembe suttogta, hogy nincs semmi baj. Miután megnyugodtam Ed hazakísért. Útközben megadta a telefonszámát és mondta, hogy bármikor hívhatom. 
- Köszi hogy hazakísértél! - mondtam hálásan.
- Nincs mit! De én is megyek, későre jár... - válaszolt miközben a csillagokra nézett - Na szia!
- Szia, jóéjt! - elköszöntem majd utána szóltam - Ed! Holnap találkozunk!
Bólogatott és befordult a sarkon.
Amikor beléptem az ajtón, láttam, hogy világított a lámpa a konyhában. Rose ült a konyhában az asztalnál és épp vacsorázott. 
- Vissza is értél? - néztem rá.
 - Igen. Na és te? Elmentetek valahova Edwarddal? - érdeklődött hatalmas vigyorral a száján. 
- Ja! Elmentünk kosárlabdázni és utána meg beszélgettünk - mondtam miközben leültem Roseal szemben.
- Szóval... akkor te és Ed... - próbált utalni Rose huncut mosollyal.
- Mi? Nem, dehogy! Csak barátok vagyunk! - magyarázkodtam miközben elpirultam.
- Oh igen, persze... - nevetett Rose.


6. fejezet: Harcolj Richmond!

/Edward/

Hétfőn könnyű felkelni nem úgy mint pénteken. Miután kikeltem az ágyból, kimentem a fürdőszobába. Megmostam az arcom és a tükörbe néztem. Ekkor jutott eszembe, hogy ma lesz az első kosármeccs az országos kupa döntőjéig vezető úton. 
- Figyelj csak apa! Mi fogunk győzni! - mondtam halkan miközben gondolkoztam.
Bementem Al szobájába és láttam, hogy még alszik.
- Gyerünk Al! Felkelni! Nagy napunk lesz ma! - kiabálta és kinyitottam ablakát, hogy jöjjön be egy kis friss levegő is.
- Még öt percet bátyó... - motyogta Al.
- Nincs öt perc! - válaszoltam majd kimentem a szobából.
Eszembe jutott, hogy az edző, Roy mondta, hogy inget és nyakkendőt kell viselni meccs napokon. Nem igazán örülök neki, de ez van. Előhalásztam a szekrényből a fehér ingem és a nyakkendőt. Kezembe vettem a kosárlabdám majd beraktam a táskámba a reggelim. Túl nagy volt a csönd, rájöttem, hogy az öcsém még mindig alszik. 
- Al! Kelj már fel! - kiabáltam - Remélem eljössz ma amikor szétrúgom a Hercules-Középiskola hátsóját.
- Ott leszek! - hallottam Al fáradt hangját a takaró alól.
Mielőtt elindultam otthonról eldöntöttem, hogy elmegyek Winryért. A házuk előtt álltam tíz percig mikor kinyilott az ajtó, Winry nézett rám. Mosolyogva elém sétált. 
- Jó reggelt! De kiöltöztél ma! - mondta vidáman miközben végigmért kék szemeivel.
- Roy mondta, hogy meccs napokon kell - magyaráztam - Amúgy hogy aludtál? - próbáltam terelni a témát.
- Jól. Na és te?
- Egész jól. Bár az éjszaka sokat gondoltam a mai meccsre. Nem hagyott aludni - túrtam bele a saját hajamba.
- Mikor kezdődik? - kérdezte Winry miközben a suli felé sétáltunk.
- Délután kettőkor.
- Elmegyek, megnézem! - mosolygott Winry.
A reggel gyorsan eltelt. Az órákon is csak a mérkőzésen járt az eszem. Folyamatosan figyeltem az órát. Vártam, hogy fél kettő legyen és lehessen már átöltözni. Na meg persze kiváncsi voltam hiszen ez lesz az első meccsünk Royyal. Aztán az jutott eszembe, hogy jó, hogy a suliban lesz a mérkőzés mert nem kell sehova utazni. Amikor végre fél kettő lett az idő, fogtam a cuccom és már futottam is le az öltözőhöz.
Miután elkészültünk mindanyian, Junior kiment a folyósóra és a nagy zajt hallgatta a tornacsarnok felől. 
- Jó sokan eljöttek szúrkolni! - mondta Junior mikor visszajött az öltözőbe.
Hirtelen Roy lépett be, egy szőke hajú nővel a háta mögött.
- Úraim, ő itt Riza, az asszisztensem.
Mindeki elcsöndesedett.
- Mr. Cruz! Mit gyakoroltunk az edzéseken? - Kérdezte Roy.
- Hát... futottunk?!
- Pontosan Mr. Cruz! Ezért azt kérem hogy egész meccsen fussanak! Nincs séta! - utasított Roy - Gyerünk úraim! Mutassuk meg az ellenfélnek, milyen jól játszunk hazai pályán!
Kimentünk a pályára, kicsit megbámultak az automailes karom miatt de nem foglalkoztam vele. Winryt, Alt és Roset egyből kíszúrtam a tömegből a lelátón. Mi vörös mezben voltunk, a Hercules pedig zöldes-kékben. Én, Junior és Timo is bent voltunk a kezdő csapatban. Úgy volt ahogy Roy kérte, egész meccsen futottunk. Mikor csak tíz másodperc volt vissza ugyanannyi volt az állás. Ráádásul az utolsó időkérés után kaptak egy büntető dobást. Az időkérésnél beszéltünk Royal.
- Ugyanannyi az állás! Tíz másodpercünk van egy utolsó támadásra! Junior passzold előre majd a labdát Edwardnak! Edward te dobd palánkra! Mr. Cruz, amint kihagyják a büntetőt, menj a labdáért! - mondta Roy.
- Miért olyan biztos benne, hogy kihagyják a büntetőt? - kérdeztem döbbenve.
- Nézz csak rájuk! Ki vannak készülve - mondta Riza.
Vége lett az időkérésnek. A Hercules egyik csapattagja kihagyta a büntetőt. Gyorsan fogyott az idő. Junior lepasszolta nekem a labdát én meg rádobtam a palánkra, bement. Letelt az idő. Alig tudtam elhinni, győztünk! Kettővel több ponttal, de győztünk! A lelátó őrjöngött és tapsolt. Bár még hosszú az út a döntőig.
Miután visszaöltöztünk csapatosan mentünk fel a kijárathoz. Fent egy csomó Richmondi, köztük Winry, Al és Rose is várt minket. 
- Szép volt fiúk! Szép volt fiúk! - kiabálta a tömeg.
Szinte minden csapattársam elindult ünnepelni, megértem mert most nyertünk régóta, először. Én ott álltam még mindig és bámultam a padlót. Éreztem, hogy valaki elém állt. Felnéztem és megint azokat a gyönyörű kék szemeket láttam.
- Na mi az? - kérdezte mosolyogva.
- Winry... - motyogtam.
Két karjával átölelte a nyakamat. Fülembe súgta: "Az apukád most biztos nagyon büszke lenne rád!". Hirtelen ledobtam a cuccom a földre és visszaöleltem. Vállába fúrtam arcom.
- Winry... - megint csak ennyit tudtam kinyögni - Köszönöm Winry.
- Hova lett az a nagyhangú Ed? - kérdezte nevetve mikor elszakadtunk egymástól.
- Öö... nem tudom - mosolyogtam - na gyere, hazakísérlek - mondtam majd elköszöntem Altól és Rosetól.

7. fejezet: Örökkön örökké!

/Edward/

Winryvel útközben nem sokat beszélgettünk. Láttam rajta, hogy valamin gondolkozik. Mikor a lakása elé értünk és épp elakartam volna köszönni, megragadta a kezem, szemembe nézett. 
- Valami baj van?
- Tudod Ed... van valami amit elszeretnék mondani... neked - mondta félénken.
- Hát... mond... igazából nekem is lenne olyan amit megkellene beszélnem veled de még nem volt hozzá bátorságom - válaszoltam miközben fejemet vakartam idegességemben. 
Nemrég jött ide ez a lány a városba és én... nem is tudom, többet érzek iránta mint egyszerű barát. Említettem neki reggel, hogy nem aludtam sokat az éjjel a meccs miatt. Nem csak a mérkőzés járt az eszemben, hanem ő is. 
- Akkor gyere! Beszéljük meg! - válaszolt vidáman. Kézenfogva felvezetett az épület elsőemeletére és beengedett a lakásukba. Körülnéztem, nagyon jól be volt rendezve. A falak színei nagyon passzoltak a bútorokhoz. 
- Ne nézz annyira körül! Nagy a rendetlenség - nevetett.
- Ha ez neked rendetlenség, nézz be Al szobájába - válaszoltam mikor megpillantottam egy képet a falon - azta! Ezt a festményt már láttam egy múzeumban! - néztem egy képre a nappaliban. 
- Az elképzelhető, Rose apja egy múzeumban dolgozott.
- Nézd... milyen gyönyörűen használta a színeket a készítője - mutattam mikor ujjammal végig jártam a kép részleteit.
- Igen, valóban nagyon szép! - állt mellém Winry.
Leültünk a konyhában az asztalhoz. Kinéztem az ablakon, igaz a lakás csak az első emeleten volt de így is gyönyörű kilátás volt az utcára és a városra. Winry megkínált valami sütivel ami nagyon finom volt. Velem szemben ült, fogott egy szalvétát meg egy tollat majd ráírt valamit és elém tolta. Elkezdtem olvasni a betűket amit ráírt a vajszínű szalvétára. Megakadt a lélegzetvételem. Ránéztem de nem tudtam semmit kivenni az arcáról, mert azon katogott az agyam amit leírt a szalvétára. "Szeretlek Ed... de még nem vagyok benne biztos, tudod már sokan átvertek. Remélem te nem ilyen vagy... ha igent mondanál, holnap reggel is arra kelhetek fel, hogy te még mindig szeretsz?" 
- Olyan buta vagy... - suttogtam majd kivettem kezéből a tollat. Én is ráírtam valamit.
"Örökkön örökké Winrym!" Nem gondoltam volna, hogy ő isúgy érez ahogy én. Nem hiszek az "első látásra, szerelem"-ben de az tény, hogy számomra minden megváltozott mikor ő idejött a városba. Felállt a székéről és a melletem lévőre ült. Magabiztosan szemembe nézett és közelebb húzódott hozzám. Kezemre tette az övét, mégközelebb jött és már csak pár centi volt közöttünk.  Azonban épp megszólalt a csengő. 
- Vajon ki lehet az? - sóhajtott egy nagyot majd az ajtóhoz sétált.
Rose lépett be az ajtón, rámnézett.
- Oh... megzavartam valamit? - kérdezte mosolyogva.
- Nem, dehogy... - válaszoltunk mindketten egyszerre amire aztán el is pirultunk.
Elég kínos helyzet volt így gondoltam megoldódik ha inkább lelépek. Felkaptam a táskám, elköszöntem és már ki is léptem az utcára.

8. fejezet: Majdnem ugyanolyan nap mint a többi, de mégis más...

/Edward/

Másnap fáradtan keltem fel mert egész éjszaka fent voltam. Winryre gondoltam. Megint elémentem és a lakása előtt vártam. Ott álltam egy darabig aztán kinyilott az ajtó de nem az jött ki rajta akit én nagyon szerettem volna látni. 
- Jó reggelt Rose! Winry hol van? - kérdeztem.
- Neked is! Winry sajnos beteg lett ma reggelre... - mondta miközben elsétált mellettem de aztán visszaszólt - de menj be nyugodtan hozzá!
Egy darabig utána néztem. Összegyűjtöttem bátorságom és beléptem az ajtón. Csönd volt. A függönyök be voltak húzva az előszobában az ablakoknál. A félhomályban körülnéztem de Winryt nem láttam. Óvatosan kinyitottam szobája ajtaját. Ott feküdt az ágyban, mégsem aludt. 
- Winry...
- Ed? Gyere be nyugodtan - mondta majd felült. Leültem mellé az ágyára a sötétben.
- Hallottam Rosetól, hogy beteg lettél... - kezem ráhelyeztem homlokára - te lázas vagy! - nyugtalankodtam.
- Igen... tegnap este óta. Még egy kicsit pihenek és elmegyek orvoshoz - válaszolt erőtlenül miközben majdnem eldőlt de kezeimmel megfogtam derekánál fogva..
- Maradjak itt veled?
- Dehogy! Menj suliba! Még a végén bajba kerülsz...
- Akkor legalább hadd segítsek valamiben! - ajánlottam fel segítségem.
- Nézz be délután oké? - nézett rám hálásan és magára erőltetett egy mosolyt.
- Rendben, eljövök.
Felálltam, épp indulni készültem de az ajtóban még visszaszóltam.
- Ha valami baj van, hívj fel! -  végül elindultam a suliba.

Egész nap arra vártam, hogy mehessek Winryhez. Érdekelt, hogy javult-e az állapota. Reggel olyan fehér volt az arca mint a fal. Aztán mikor végre elszabadultam, épp egy gyümölcsárus mellett mentem el. Vettem pár dolgot majd utána gyors léptekkel Winryhez tartottam. Mikor odaértem és beléptem a házba ő ott ült a asztalnál, egy bögre teával a előtte. 
- Szia Winry! Hoztam neked pár gyümölcsöt, hátha jobban leszel tőle - mondtam majd lettem a zacskót az asztalra.
- Örülök, hogy eljöttél Ed... ja és köszi... - mosolygott. Végre volt már szín az arcán, nem úgy mint reggel.
- Nincs mit - leültem mellé - jobban vagy?
- Igen, sokkal jobban - válaszolt és ráhajtotta fejét a vállamra.
Ott ültünk, csöndben. Csak az autók zaját lehetett hallani amik kint közlekedtek az utcán. Felálltam mire ő értettlenül nézett rám. Karjaimba vettem, bevittem a szobájába. Letettem az ágyára és fölé hajoltam. 
- Mond... Rose mikor jön haza? - kiváncsiskodtam.
- Nem mostanában - válaszolt, két karjával átölelte a nyakam.
Egész közel húzott arcához. Ajkaink majdnem összeértek de két ujjam rátettem szájára.
- Szeretném ha tudnád, különleges vagy nekem ezért azt szeretném ha a pillanat is különleges lenne erre - mondtam mosolyogva. 
- Rendben. Igazad van.

9. fejezet: Hétvégi program

/Winry/

Egy hét telt el. Ed és én csak a suliban találkozunk. Teljesen kimerült és fáradt. Mindig edzése van, ráádásul sok vizsga van a héten. A mai napon felhívtam a nagymamám, meghívott engem és Edwardot a hétvégére, hozzá. Korábban már meséltem neki Edről és szerintem szimpatikussá vált számára. Nagymamám egy kis városban él ahol nyugalom van, Ed ott biztosan kitudná pihenni magát. Ma kedd van, ezért Ednek ezen az egy napon nincs kosáredzése. Azt terveztem, hogy ma beugrok hozzá és megkérdezem, hogy el jönne-e a hétvégén. Egy hét alatt sok minden történt. A Richmond újabb három kosármeccsett megnyert. Mostmár nem kételkednek Royban, az edzőben. Igaz, keményen bán a fiúkkal de látszik, hogy elakarnak jutni a végsőkig. Miután mindennel végeztem a suliban, elindultam Edhez. Alig tíz percet sétáltam és már ott is voltam, aztán amikor csöngettem, Al nyitott ajtót. 
- Szia Al! Ed itthon van? - kérdeztem.
- Hello Winry. Igen, a szobájában van - mondta miközben beengedett. Kellemes illat fogadott. Al éppen főzőtt valamit.  
- Köszi! - válaszoltam egyszerűen.
Kicsit félve nyitottam ajtót mert még soha nem voltam Ednél. Ő az ágyán feküdt és egy labdát dobált a plafonhoz. Mikor észrevett, felült az ágy szélére. Én egy széken foglaltam helyet vele szemben. 
- Winry?! Hát te? - nézett rám. Szemein látszott hogy keveset alszik mostanában.
- Csak benéztem hozzád. Lenne egy kérdésem.
- Mond... - bíztatott miközben letette a labdát.
- Ma felhívtam a nagyim. Meghívott minket a hétvégére, szeretne megismerni téged. Mit mondjak neki? Eljössz velem?
- A hétvégén?
- Igen, pénteken mennénk és akkor vasárnap jönnénk haza.
- Rendben. Elmegyek - mondta magabiztosan.
- Tényleg? - kérdeztem döbbenve, nem hittem volna, hogy egyből igent mond.
- Igen!
- Amúgy... hogy vagy? - próbáltam terelni a témát.
- Nem túl jól. Fáradt vagyok és Roy egyfolytában piszkál avval a kérdésével hogy "Mitől félsz a legjobban?" - válaszolt miközben visszafeküdt az ágyra. 
- A nagyimnál kipihenheted magad. Csendes környéken lakunk. Egy domboldalon van a ház. Gyönyörű a kilátás. Semmi sincs ott ami zavarhatna - mondtam boldogan. 
Nem válaszolt. Ránéztem arcára, elaludt. Tényleg nagyon fáradt. Volt egy takaró a széken amin ültem, betakartam vele.
- Nézd el neki, reggel hatkor edzésen volt - nézett be Al az ajtón. 
- Igen... látszik.
Ezután Al meghívott egy teára. Jól elbeszélgettünk de aztán hazasiettem mert holnap tesztet írok, készűlnöm kellett rá.

10. fejezet: Edző, a jelszó: Linda!

/Edward/

Reggel elmentem a szerelőmhöz, megnézte az automailem. Minden hónapban megyek ellenőrzésre. Azután suliba mentem. Ma írtam két dolgozatot is. Amint kicsöngettek az utolsó órámról már mentem is az edzésre. Bemelegítettünk a tornacsarnokban amíg nem jött Roy. Aztán ő is megjelent Rizával és egy sráccal. 
- Jó napot úraim! Bemutatom Kevin Cartert. Új csapattag.
- Hello fiúk! - köszönt nekünk Kevin. Magasabb volt mint Junior, barna rövid haja volt.
- Üljenek le! Megbeszéljük az előző meccsek történteit - ajánlotta fel Roy.
- Rendben! Amúgy is tizenhat pontot dobtam - dicsekedett Timo és lepacsizott Juniorral.
 - Nem egésszen Mr. Cruz! A maga számai az öt és a nyolc - mondta magabiztosan Roy. 
- Miért is? - nézett értetlenül Timo.
- Öt rossz átadás és nyolc palánkra dobás ami nem ment be!
Junior elkezdett mellettem nevetni. Riza elmondta, hogy ő mit látott a mérkőzéseken. Roy említette, hogy több csapatmunka kell. Illetve a védekezésre kell jobban figyelnünk. 
- Nos úraim, a következő meccs remélhetőleg a döntő! - mondta Roy miközben előttünk sétált - Tudják úraim... volt egy idegesítő unokatestvérem aki mindig piszkált valamiért. Linda volt a neve. Ezért amikor azt kiabálom maguknak hogy Linda, akár edzésen, akár meccsen, maguk emberfogásos védekezésre váltanak! Érthető voltam?
Szinte egész edzésen az emberfogásos védekezést gyakoroltuk. Kicsit furák Roy módszerei, de hatásosak.

11. fejezet: Kevin Carter

/Edward/

Utolsóként mentem öltözni, már senki sem volt az öltözőben csak Kevin. Épp a kék polómat akartam felvenni mikor Kevin megszólított. 
- Az ott... automail? - kérdezte miközben karomra mutatott.
- Ja, az! - válaszoltam egyhangúan.
Nem voltam társalkodós kedvemben. Épp azon gondolkodtam, hogy mit vigyek magammal a hétvégén. De Kevin tovább kérdezgetett.
- Nehéz vele játszani?
- Nem, már megszoktam... - mondtam neki miközben hátat fordítottam - mond csak Kevin Carter... miért kosarazol? - kérdeztem érdeklődve mikor leültem a padra. 
- Az édeanyám nagyon beteg. Tudja, hogy imádom a kosárlabdát. Nem engedte, hogy ápoljam, azt mondta, hogy csináljam azt amit szeretek - mesélte miközben rám nézett. Hasonlóan sötétkék szemei vannak mnit Winrynek - na és te?
- Öö... nincs különösebb oka miért kosarazom - próbáltam füllenteni, nem akartam elmondani a valódi okot.
- Ha már így beszélgettünk... megtudhatom mi a neved?
- Ed... Edward Elric - válaszoltam majd kezet ráztunk.
- Ha megbocsátasz Ed, mennem kell  - ránézett az órájára - még beszélünk! - köszönt és már ki is futott az ajtón.


12. fejezet:  Végre otthon!
/Winry/

Végre eljött a péntek. Már tegnap összepakoltam a hétvégére. Délután háromkor indul a vonat. Eddel megbeszéltük, hogy az állomáson találkozunk. Rose kikísért az állomásra de utána már rögtön el is ment mert sűrgős dolga akadt. Ott ültem egy padon és vártam Edre, aztán végül meg is jelent egy nagy táskával az oldalán, na és persze egy kosárlabdával a kezében.
- Bocs a késésért! Nagy volt a sor a pénztárnál - nézett rám azokkal a számomra örökké csillogó sárgás szemeivel.
- Ugyan, semmi! Én is csak most jöttem. A vonatjegyek megvannak? - kérdeztem miközben elindultam egy vágány felé.
- Persze! Hozzak valamit? - nézett rám, de meg sem várta a válaszom, egyből kezébe vette a cuccom és jött szorosan mellettem.
Ezután felültünk a vonatra. Alig indult el a vonat, felém fordult és félénken rám nézett.
- Figyelj Winry... Sajnálom - mondta akadozva.
- Mit? - néztem rá értetlenül.
- Alig tudok veled lenni... Még reggel sem tudok eléd menni mert mindig edzésen vagyok - válaszolt miközben a földet fürkészte szemeivel. Nem mert rám nézni. Elmosolyodtam, két kezem közé fogtam az arcát mire felkapta a fejét.
- Ugyan, ne foglalkozz evvel. Van egy álmod és én támogatni foglak benne. De ha vége, bevasalok rajtad mindent! - nevettem.
- Rendben - mosolygott.
Ezután meséltem neki a nagyimról és a helyről ahol lakik. Egy órát utazhattunk mire oda is értünk. Átsétáltunk pár utcán ahol alig van forgalom. Hiába, kis város ez. Végül felmentünk egy emelkedőn mire megpillantottam a nagyi házát. Épp csöngetni szerettem volna amikor hátranéztem. Ed mögöttem állt vigyorogva, megfordultam.
- Mi olyan vicces? - durciztam.
- Hogy fogsz bemutatni a mamádnak? Mint egy barátod, vagy a párod? - kuncogott mire én gonoszan elvigyorodtam.
- Evvel elkéstél, már tudja hogy ízzik köztünk a levegő - beszéltem szabadon, amibe magam is belepirultam, de azt láttam, hogy Ednél is megtette a hatást mert ő is elvörösödött.
Becsöngettem mire pár másodpercen belül kinyílt az ajtó. Nagyim mint mindig, életvidáman nézett rám.
- Winry! Te nőttél! - mért fel nagymamám aki szinte egy fejjel kisebb volt nálam.
- Jajj nagyi, mindig evvel jössz... - nevettem - nagyi, ő itt Edward - mutattam be.
- Nagyon örülök hogy megismerhetem. Winry sokat mesélt már magáról - köszöntötte a nagyim udvariasan Ed.
- Valóban? Na de mindegy. Gyertek beljebb!
Lepakoltunk, megmutattam Ednek hol a szobája, pont szemben az enyémmel. Gyönyörű a kilátás, és nagyon csendes minden.

/Edward/

Vacsora után beszéltem Winry nagymamájával. Megkért, hogy vigyázzak rá bármi is van. Azután lezuhanyoztam, mikor épp szerettem volna lefeküdni a hosszú nap után, megszólalt a telefonom. Junior keresett. Pár percig beszélgettünk. Bejutottuk a kosárlabda döntőbe. Elvigyorodtam. Egyre közelebb a célhoz! Kimentem az erkélyre. Felnéztem az égre, gyönyörűen ragyogtak a csillagok és arra gondoltam, hogy milyen jó lenne ha apa tudná, már nem kell sok a bizonyításomig. Hirtelen feltámadt a szél.
- Kicsit hideg van... Nem fázol? - nézett rám az erkélyajtóban Winry. Eddig nem fáztam, de most, hogy megláttam, megborzongtam.
- Öö... nem igazán - válaszoltam miközben mellém sétált.
- Én viszont igen... - mondta vacogva pedig még egy pulóver is volt rajta. Magam felé fordítottam és átöleltem, szorosan hozzám bújt.
- Már jobb? - kérdeztem enyhén epirulva.
- Igen, köszönöm - válaszolt megnyugodott hangon. 
- Képzeld... Junior felhívott és mondta, hogy bejutottunk a döntőbe.
- Nagyszerű! - mosolyogva behúzott a szobába, reméltem lesz folytatása a cselekedetének de sajnos csalódnom kellet - Meg ne fázz nekem! Most viszont megyek - egy puszit nyomott a számra és elhagyta a szobát.
Elkeseredve de egyben boldogan feküdtem le. Egyből el is nyomott az álom a fáradtság miatt.

 /Winry/

Reggel madarak hangjára ébredtem. A ház előtt áll egy fa, erre költöztek rá a kis éneklő szárnyasok. Nagy nehezen felkeltem és bementem a fürdőszobába. Lezuhanyoztam, hajat mostam,  magamra tekertem a törölközőt és kinyílott az ajtó hirtelen. Ed állított be rajta kómásan, amint meglátott teljesen elvörösödött.
- Ed! - kiabáltam akkora hangerővel, hogy 
azt hiszem, az utcán felszálltak a galambok, a befagyott pocsojákon megrepedt a jég, a forgalom egy pillanatra megállt, és mindenki kérdőn nézett. Vagy csak túlreagálom. Mindegy. Teljesen vörös voltam mire ő is zavarában háttal fordult, a mosdó felé.  - N-ne haragudj! - próbált magyarázkodni - nem láttalak...
Teljesen vörösen ott álltam, nagyon zavarban voltam hiszen semmi sem volt rajtam a törölközőn kívül. Ed meg nem vett fel pólót. Elég érdekesen néztünk ki mondhatom. Aztán lassan megfordult, pirultan végig nézett rajtam és nyelt egyet. Épp akart valamit kinyögni mikor beelőztem.
- Inkább... meg se szólalj! - néztem rá durcisan és keresztbe fontam karjaim - tudom mi jár a fejedben!
- Valóban? - nézett rám furán.
- Hát persze. Hogy milyen hülyén nézek ki... - gúnyolódtam.
- Épp ellenkezőleg - közelebb jött hozzám kicsit félénken - Még... sosem... láttam... nálad gyönyörűbbet - gyengéden végig simított a karomon mire az eszem azt mondta hogy utasítsam el a közeledését, de valami még is azt súgta, hogy hadjam.
- Ed... - néztem a szemeibe. Épp válaszolni akartam neki mikor hallottam, hogy kint csörög a telefonom. Ed sóhajtva nekidőlt a falnak, hogy megzavartak minket, végig simítottam az arcán, rámosolyogtam és kijöttem a fürdőből. Onnantól kezdve csak ez tudott a fejemben járni...

Ezután lementem a nagyimnak segíteni a reggelinél. Amikor szembe ült velem Ed, már megint teljesen elpirultam. Próbáltam sietni a reggelivel mert utána még el kellett mosogatnom is. Mikor az utolsó tányért is eltörölgettem, félig hátrafordultam, hogy Ed még mindig ott ül-e az asztalnál. De nem láttam. Sóhajtottam egyet. Levettem a kötényt és felsiettem Ed szobájához. Megálltam az ajtó előtt és nagy levegőt vettem. Bekopogtam, benéztem. Ed az ágyon feküdt és rámnézett mosolyogva.
- Minek köszönhetem a látogatásod? - mosolygott.
Persze, megint elvörösödtem.
- Hát... csak gondoltam, megnézlek - leültem mellé az ágyra.
Még szinte a felgyorsult szívverésem sem tudott normalizálódni mert megragadott a derekamnál és magára húzott.
- Ed... - meglepődtem.
- Psszt! - ránk húzta a takarót és magához ölelt. Még a fejünk sem látszott ki a takaróalól - Csak... veled akarok lenni. Szeretlek Winry - erre elmosolyodtam, átkaroltam a nyakát, mellkasára helyeztem a fejem.
- Én is szeretlek Ed.

/Edward/

Reggeli után Winryvel megbeszéltük, hogy körbe nézünk a városban. Amint végeztünk, Winry megragadta a kezem és életvidáman húzott magával. Nagyon tetszett a kis város. Egy patak folyt át a közepén és látszott, hogy az emberek nagyon igényesek itt. Gyönyörű házakat láttam csak és még a természettel is foglalkoztak. Ezt bizonyította a rengeteg virág amit a kertekben láttam. Egy étterembe vezetett be Winry. Nagyon finom illatok szálltak a levegőben. Közben pedig egy lány síkítva rohant Winryhez.
- Winry! De régen láttalak! - ölelte meg szerelmem.
- Lisa, de jó végre látni - mosolygott Winry.
Lisa egy barnahajú lány volt, körülbelül egy magas volt Winryvel. Felém fordult, végig mért és egy ravasz mosolyt intézett a melletem lévő felé.
- Miről maradtam le? - kuncogott Lisa.
- S-semmiről! - próbálta menteni a helyzetet Winry, eközben pedig felém nyújtotta kezét Lisa.
- Üdv! Lisa vagyok! - mosolygott rám.
- Hello. Én meg Edward - kezet ráztam vele és körülnéztem közben az étteremben.
- Héj! Kit látnak szemeim?! - kiabált egy fekete hajú srác a pult mögül, Winryhez szaladt és megölelte.
- Dan! Hát te is itt vagy? - mosolygott szerelmem.
- Természetesen! Valakinek muszáj vezetni-e az éttermet - nézett nevetve Lisára.
- Ha-ha... Nagyon vicces vagy Dan - gúnyolódott Lisa - Ugyanolyan jó vagyok mint te!
- Dan Locks vagyok. Örvendek! - nézett rám a srác.
- Edward Elric vagyok. Örülök hogy megismerhetlek - kezet ráztunk.
Hirtelen átkarolta Lisa Winryt és és gyengéden meglökte.
- Szóval akkor ti... - mosolygott Winryre aki sóhajtott egyet.
- Igen... Igen, együtt vagyunk! - vállalta fel bátran szerelmem amin még én is elmosolyodtam.
- Gratulálok haver! Még nekem sem sikerült megszereznem Winryt! - nevetve adott egy pacsit Dan, amit én teljesen nem értettem - Winry! Van néhány változás, megnézed?
- Naná! - lelkesedett Winry és kimentek a kertbe.
- Gyere Edward, meghívlak egy üditőre - mondta Lisa és a pulthoz húzott. Még mindig azon agyaltam amit Dan mondott az előbb. Lisa elém tette a poharat.
- Köszi - mosolyogtam rá. - De... Lisa! Miért mondta Dan hogy nem sikerült megszerezni-e Winryt? - néztem rá érdeklődve.
- Winry nem mesélte? - nézett rám furán.
- Mit? - kérdeztem értetlenül.
- Régen, Dan és Winry egy pár voltak. Sokáig együtt voltak. Aztán egy nap, Dan beállított egy gyűrűvel - magyarázta Lisa.
- Megkérte a kezét? - álltam fel a székről ingerülten.
- Tulajdonképpen igen... azt mondta, hogy még gondolkozik rajta. Nem tudom, hogy döntött, sajnos csak ennyit tudok neked mondani.

/Winry/

Dan mutatott pár dolgot hátul a kertben. Felújították az éttermet. Még egy szőkőkút is helyet kapott az udvar közepén. Mikor visszaértünk Lisához, szemeimmel kerestem Lisát aki kint állt az ajtónál és kiabált valakinek. Kiszaladtam hozzá ás ránéztem.
- Ed hol van? - nyugtalankodtam mire Lisa előre mutatott.  
Ed zsebre tett kézzel, lehajtott fejjel ment előttünk. Neki kiabált Lisa. Utána futottam és elé álltam, megállítottam.
- Ed... mi a gond? - kérdeztem halkan de nem nézett szemeimbe.
- Miért nem mondtad el? - suttogta és szemeit rám szegezte. Szemében szomorúságot és haragot láttam.
- Micsodát? - kérdeztem vissza.
- Azt, hogy megkérték a kezed! - emelte fel a hangját.
- Jajj Ed... ez már egy éve volt! - nyugtalankodtam.
- Az mindegy mikor volt... - lenézett a földre aztán vissza rám. Elveszett a szemében az a csillogás amit én annyira szerettem benne - Winry, én azt hittem, hogy a kapcsolatunk alapja az őszintesség. Én mindent elmondtam magamról! - nézett rám, éreztem, hogy a szívem majd megszakad - Én tényleg szeretlek...
- Várj egy kicsit, nem érted a helyzetet! - próbáltam menteni.
- Mégis mit Winry? - elhalkultam - Azt hogy megkérték a kezed? Nem is ez a legnagyobb baj... hanem, hogy nem bízol bennem, gondolom azért nem mondtad el. Én azt hittem, hogy te más vagy!
- Ed... várj egy kicsit! - potyogtak szememből a könnyek.
- Sajnálom Winry - utoljára nézett rám, kikerült és tovább ment. Dan és Lisa mellémfutott.
- Elric! Te akkora kretén vagy! - kiabált utána Dan mire dühösen visszafordult.
- Gyere csak ide! Szétrúgom a segged! - mérgesen Danra nézett, aztán egy pillanatra megállt és csalódottan nézett rám és befordult a sarkon. Nagyon rosszul érzem magam. Mintha egy darabot téptek volna ki a szívemből. Még egy fél órát maradtam Lisáéknál míg összeszedtem magam. Gyorsan hazamentem, egyből Ed szobájába, de már nem volt ott senki. Lefeküdtem az ágyára és csak sírtam. Máris hiányzik... Nagyim megjelent az ajtóban és leült mellém.
- Miattam ment el. Igaza volt. Bárcsak visszatekerhetném az időt... - eközben mamám elkezdte simogatni a hátam.
- Ne aggódj, minden rendben lesz... - válaszolta.

13. fejezet: A nap

/Edward/

Hétfő volt, Timoval és Juniorral sétáltunk az iskola folyósóján. Timo mondta, hogy van mégegy órája így hát elment. Aztán Junior megállított.
- Ed! Tegnap Winry felhívott. Mondta, hogy nem veszed fel a telefont. Minden rendben? - kérdezte aggódva.
- Nem, semmi sincs rendben! - válaszoltam dühösen.
- Figyelj, Winry elmesélt mindent...
- Tényleg? Ez fantasztikus! - gúnyolódtam mikor elmentem mellette.
- Ed! Mindenkinek jár egy második esély! - szólt utánam Junior.

Eljött a Kedd. Az egész csapat végighaladt az iskola folyosóján. Vörös mezben voltunk. Ahogy körbenéztem, nagyon sokan eljöttek megnézni a meccset. Az ország egyik legjobb csapatával játszunk. Közben pedig Kevin is bekerült a kezdőcsapatba. Kicsit tartok a másik csapat egyik tagjától. Ericnek hívják és szuper kosaras. St. Fransisc az ellenfél. Felmentünk a pályára.
- Jó reggelt kosárlabda rajongók! - szólalt meg a közvetítő - ma az országos kupa döntőjét tartjuk! Az egyik oldalon a veretlen St. Fransisc. A másikon meg a Richmond!
Aztán a bíró sípolt és elkezdődött a játék. Nem ment a mérkőzés olyan simán mint gondoltuk. Eric fantasztikusan játszott. Egy negyed alatt húsz pontot szerzett. Aztán Roy besokalt, leültetett minket a padra és kiabálni kezdett.
- Úraim! Azt mondták, megérdemlik, hogy itt legyenek! Hát nem úgy játszanak! - nézett a szemünkbe - Az egész szezon során a mi játékunkat nyomtuk! Most az övékét játszák! - mutatott a másik csapatra - Amikor a pályára lépünk, minden percben amég az óra ketyeg, ki fogjuk hajtani a belünket! Járatjuk a labdát, és ami a legfontosabb, mi írányítjuk a játékot! Játsszuk a magunk játékát! Junior, adja meg a ritmust! Edward, csak csinálja amit csinált, ragadjon Ericre! Ha ezt mind megcsinálják úraim, garantálom önöknek, hogy mi leszünk a nyerők! - ezután felküldött minket a pályára. Kezdtük behozni a hátrányt. Amikor épp palánkra akartam dobni, Eric meglökött és az automailes karomra estem. Nagyon fájt a vállam, csak feküdtem a földön és ordítottam a fájdalomtól.
Junior felsegített. Csönt telepedett a zajos csarnokra. Bementünk az öltözőbe. Lefektettek egy olyan ágyra amin az orvosok szoktak embereket vizsgálni.
- Most mit csináljunk? - kérdezte Timo.
- Majd én megjavítom a karját! - szólalt meg valaki az öltöző ajtajában. Mindenki hátra nézett. Winry volt az.

/Winry/

Eljöttem a meccsre. Figyeltem Edwardot. Azt is láttam amikor a karjára esett. Nagyon megijedtem mert hallottam ahogy kiabált a fájdalomtól. Jött a félidő és a szünet. Lefutottam az öltözőhöz. Benéztem az ajtón, hallottam Timo kétségbeesett hangját. Régen foglalkoztam automailel, talán most is tudok segíteni.
- Majd én megjavítom a karját! - mondtam magabiztosan.
- Tíz percünk van... nem hiszem, hogy... - válaszolt Timo.
Rámnézett Ed, komolyan a szemébe néztem.
- Meglesz tíz perc alatt!
Mindenki kiment, hoztak nekem szerszámot, leültem Ed mellé és megnéztem mi a gond.
- Dan hol van? - kérdezte gúnyolódva.
- Figyelj Ed... megkérte a kezem de visszautasítottam, ezért gondoltam, hogy nem fontos elmondanom - magyaráztam.
- De miért? Hiszen mindenki azt gondolta, hogy tökéletes pár vagytok... - értetlenkedett.
- Igen, talán azok voltunk kívülről nézve... de volt egy apró bökkenő - mondtam miközben a fogaskereket cseréltem ki a karjában.
- Mi? - nézett rám.
- Nem voltam belé szerelmes, viszont beléd... az vagyok - erre elcsendesett és a plafont bámulta - Na kész is vagy. Majd a mérkőzés után megbeszéljük a dolgot, oké? - felálltam és egy puszit nyomtam az arcára amire el is pirult.
- Rendben - mosolyogva felkelt. Visszanézett rám aztán visszament a többiekhez.

/Edward/

Winry megjavította a karom aminek nagyon hálás vagyok. A harmadik és negyedik negyedben felzárkóztunk. Roy mégegy szünetet kért.
- Egy pont a különbség! Azonban kevés az idő. Junior játssza be a labdát a védők mögé. Amint megvan a pont, jön Linda, az emberfogásos védekezés!
Meg is lett a pont. Hallottam ahogy Roy kiabál, hogy védekezzünk. Öt másodperc volt vissza. St. Fransisc egyik tagja Ericnek passzolta a labdát, bedobta. Nem mertem a pontokra nézni, nem akartam elhinni. Hatvankilenc-hatvannyolcra győzőtt a St. Fransisc az utolsó pillanatban. A Richmondi szúrkolók csöndben voltak, mi meg csak fogtuk a fejünket. A padlót bámultam. Eric elém lépett és megveregette a hátam.
- Héj! Jó voltál haver! Oké? Fel a fejjel - nézett rám és kezet ráztunk.
- Oké... - válaszoltam lehangolódva.

Az öltözőben sem volt jobb a helyzet. Egy szót sem szóltunk egymáshoz. Mindenki szomorú volt. Nekidőltem a falnak. Aztán pedig bejött Roy.
- Oh... hát nem mesébe illő befejezés. Legalábbis számunkra - nézett ránk - de úgy játszottak ahogy bajnokhoz illik, nem adták fel. Úraim, maguk elértek valamit, amiért sokan egész életükben hiába törik magukat. Amit önök értek el... az egy páratlan diadal... önmaguk felett. És én nagyon büszke vagyok magukra! - mosolyodott el - Fiúkat jöttem edzeni és maguk férfivá értek, ezért pedig nagyon hálás vagyok - sóhajtott mikor látta, hogy nem lett valamivel jobb kedvünk - Ha bejönne valaki avval a szándékkal, hogy az országban bármelyik jó csapat edzője lehetnék, maguk szerint mit választanék a további munkámban? Junior?
- Richmond...? - nézett fel Royra.
- Rich mi? - nérdezte vissza.
- Richmond! - kiabáltuk együtt miközben felálltak a többiek a padról.
- Honnan jöttünk?
- Richmondból!
- Hol van az otthonunk?
- Richmondban!
- Mit imádunk?
- Richmondot! - kiabáltunk.

Amikor kijöttünk az öltözőből, nagy taps fogadott minket. Hatalmas tömeg várt, köztük Winry, Al és Rose is. Az összes csapattársam mosolygott. Nem hiába jutottunk el idáig. Jöttek a szúrkolók gratulálni. Végül megjelent előttem Ő is, kék szemeivel.
- Szeretnék bocsánatot kérni tőled, nagyon bunkó voltam... - mondtam neki.
- Semmi gond.... de tartozol nekem! - nevetett.
Közelebb léptem hozzá. Átöleltem a derekát és megcsókoltam.
- Na és most? - mosolyogtam Winryre.
- Kvittek vagyunk! - válaszolt vidáman.
A Richmondi-Középiskola nem nyerte meg a bajnokságot. Edward, a Richmondi-Középiskolában megdöntötte a pontdobók rekordját amit előtte az apja tartott.

Egy kis hangulatzene a végére. 

Köszönetnyílvánítás

1. Egyik felem sír, másik pedig nevet. Két évig húztam a történetet. Egy évig leálltam vele mert nem tudtam hozzányúlni. Szeretném megköszönni az olvasóimnak és a kritikairóimnak hogy kitartottak mellettem, segítettetek.  Az FMA mindig is közel fog állni a szívemhez, azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy kedvenc animém lett.

2. Szeretném elnézéseteket is kérni, csak nagyon nehezen lett vége. Elárulom, a ficc egy nyár alatt készült el. Az utolsó része is meg volt már egy füzetemben csak valahogy nem volt kedvem begépelni, de most itt van!

3. Ez az első FMA ficcem, de azért remélem tetszik.

4. Külön köszönet:

Dórimnak :) - Nagyon sokat támogatott engem, ötleteket is adott, szóval köszönöm!

Sziszinek - Nagyon sokat segített nekem a szerepjátékozásunk, sok mindent felhasználtam. Ráadásul egy igen kreatív személy, így sosem fogytam ki az öteleteiből.

Édesapámnak - Aki sajnos ma már nem lehet velünk. Nagyon hálás vagyok neki. Egész nyáron át, adta a saját elképzeléseit és tartotta bennem lelket.

Levynek - Legjobb fiú barátomnak, aki segített megformázni Ed karakterét, hiszen egy fiút, egy fiú alapján lehet jól leírni.

Nikinek - Legjobb barátnőmnek, aki mindig minden nyűgőmet meghallgatta. Sokat segített, és folyton érdeklődött a sztori iránt.

5. Egyenlőre még nincs különösebb elképzelésem a folytatásáról. Készül egy piszkozat a további elképzelésről, rajtatok múlik, hogy kéritek-e. ;)

6. Köszönöm azt a kevés kommentet is amit kaptam. És a 928 olvasót is!

7.

Köszönöm, hogy elolvastátok.

Köszönöm, hogy itt voltatok nekem.

Köszönöm, mert három a magyar igazság.

Köszönöm, mert egy a ráadás.

Író: ~ FullMetal

Lektor: Admin, Fanny

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

проститутки новосибирска

(Andrewced, 2018.07.12 13:46)

[url=http://fei.girls-nsk.mobi]проститутки новосибирска[/url]

[url=http://fei.girls-nsk.mobi/individuals/]индивидуалки новосибирска[/url]

Раскрутка сайта через соц сети

(Webseoka, 2018.06.25 15:53)

[img]http://doskaob.ru/foto/2017/10/19/389892_1_1508425549__640.jpg[/img]

[url=https://webcrasty.ru/][img]https://moneydozer.ru/wp-content/uploads/2016/12/1434352282896101untitled.gif[/img][/url]

Задание после просмотра 8 видео блока по раскрутке и продвижению сайта. Регистрируемся на сайте //uptolike.ru/ Создаем проект для нашего сайта и генерируем нужный функционал Вставляем код в нашу тему, в файл single.php или воспользуйтесь плагином что предоставляет сервис. 9 Подключаем социальный замок для раскрутки сайта. Когда речь заходит о SEO сайта, обычно говорят, что надо делать продвижение с помощью статей , а не просто покупать ссылки, что ссылки из статей гораздо эффективнее и вот рынок продажи ссылок переключается на продвижение через статьи, биржы статей и вот наконец на биржи копирайтеров [b][u][url=https://webcrasty.ru/]оптимизация и продвижение сайта в поисковых системах скачать[/url]. [/b][/u] Социальный замок очень хороший инструмент для продвижения статьи в социале. Единственное что я советую это использовать его через вспомогательный сайт. Что это и как использовать смотрите в видео, но вещь нужная и классная. Задание после просмотра 9 видео блока по раскрутке и продвижению сайта. Активируем и настраиваем плагин социальный замок Смотрим в каких статьях Вы сможете использовать его. Попробуйте предложить что либо своим пользователям в обмен за рекомендацию в сети. 10 Как правильно зарегистрировать сайт в Рамблер ТОП. Тех самых людей, на которых в ближайшем будущем ляжет задача создания огромных объемов контента для сайтов, долго и упорно сидевших на ссылочной игле [url=https://webcrasty.ru/]продвижение и поисковая оптимизация сайта[/url]. Получаем жирную ссылку с трастового ресурса! Я на все молодые сайты ставлю этот рейтинг. Сейчас многие пренебрегают регистрацией сайта в этом рейтинге, а между тем при правильной регистрации этот трастовый каталог дает ощутимую пользу. Кроме постоянно весомой открытой ссылки, на главную вы можете получить автоматически генерируемую ссылку на новые статьи сайта.

keywords: [u][b]раскрутка сайта, [/b][/u] продвижение сайта, раскрутка сайтов, seo оптимизация и услуги продвижения сайтов, продвижение в интернете статьи, продвижение сайта в поисковиках бесплатно, продвижение сайта туристической компании, [b][u]как бесплатно раскрутить сайт в google, [/b][/u] средняя стоимость раскрутки сайта, раскрутка сайтов, [u][b]быстрое продвижение бизнеса в интернете, [/b][/u] продвижение сайтов самостоятельно,


[img]https://image.ibb.co/jb7P0J/image.png[/img]


http://gryhatseo.esy.es/upcoming.php
http://anaymia.esforos.com/viewtopic.php?f=2&t=2773
http://www.r0x.it/index.php?/topic/34954-esercizi-e-prove-desame-termodinamica-e-trasmissione-del-calore/?p=174760

fifa 15 16 17 скачать торрент

(garneudita, 2018.03.27 12:13)

Я считаю, что Вы не правы. Я уверен. Давайте обсудим это.

---
Очень похоже. fifa 15 скачать pc repack механики, скачать бесплатно игру fifa 15 через торрент и [url=http://15fifa.ru/raznoe-fifa-15/32-zvuk-fifa-15-mezhdunarodnye-kommentatory-skachat.html]fifa 15 комментаторы скачать[/url] fifa manager 15 скачать торрент русская

*q*

(Petra, 2017.12.19 01:20)

Koszonom! Pont egy ilyen tortenet kellett nekem. Egy ora alatt vegig olvastam, volt hogy egy reszt muszaly volt 5x is. Imadtam, tetszik ahogy irtad es hogy nem huztad a tortenetet foloslegesen. Es Ed <3 orok anime-szerelmem maradsz. Kar hogy ilyen keson, 2017ben akadtam ra, valoszinu mar nem tudlak osztonozni, te tudat alatt kuldom majd az erot. Szuper lett!! :3

Nagyon klassz!:D

(Dóri, 2012.08.29 17:12)

Ááá...nagyon tetszik!*-* Folytasd!

Re: Nagyon klassz!:D

(viki, 2012.12.14 16:49)

FOLYTASSÁTOK AZONNAL VAGY NEM JÖVÖK TÖBBÉ AZ OLDALRA

Re: Re: Nagyon klassz!:D

(Mr. and Mrs. Elric, 2014.08.17 15:36)

Úgy ahogy mondod! XD

Fullmetal, 2014.08.

(Mr. and Mrs. Elric, 2014.08.17 15:34)

Imádom! Egymásután most olvasom el negyedszerre! Király! Ha folytatod, valaki mindenképp szóljon! Ha meg folytatódott, létszi rakd k, mert nem vagyok olyan aki keresgél a honlapon, hogy megtalálja, mert ezerszer átnéztem és nem találom. Előre is köszönöm, ha valaki szólna, ha lesz még folytatás! Szép munka, így tovább! Nagyon tetszett a történet. Edwardot ás Winryt is jól összehoztad, grat. Olyan gyorsan letepertem a betűket, mint a sicc! Alig vártam, hogy mi lesz a kapcsolat vége! Hajrá, hajrá! Nagyon jó lett, nekem aztán elhiheted, hisz Edwin FAN vagyok : ) !

kircsi!

(senel, 2014.05.07 15:16)

Gratulálnom kell!Ez a történet nagyon jó!(;én is azonnal végigolvastam.A barátaimnak is fogok mesélni róla.

~

(~ FullMetal, 2014.05.10 20:54)

Szia! :D köszönöm szépen! Nagyon örülök, hogy tetszett! :)

:)

(Angel Gabriel, 2014.03.16 22:54)

Ez nagyon jóóóóóóóó! Annyira aranyos, rögtön végig olvastam! Folytatásnak nagyon örülnék! :D

Re: :)

(~ FullMetal, 2014.05.10 20:53)

Szia! Nagyon köszönöm szépen, hogy végigolvastad! :) Örülök hogy tetszett! :D

folytasd

(szupi, 2013.03.24 18:06)

lécci folytasd nagyon jó