Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Átkozott Boszorkák! (SasuSaku)

2012.01.20

Nos ide egy fanficc kerül majd, saját elképzeléseim :P SasuSakusoknak ajánlom mjad :)

"Önmagamról megfeledkezve féltem őt, tudván, hogy elvesztése egyben az én vesztem is. Ha elvennéd tőlem, megvakítanál. Megvakítanád szívemet, lelkemet: arra kényszerülnék, hogy ne lássam többé az élet, a Világ szépségét."

Ez a videó fog kapcsolódni hozzá:

____________________________________________________________________________

"Egy kezdet"

Haruno Sakura vagyok, egy átlagos lány. Már amennyiben átlagos. Családomnak köszönhetően Boszorkány vagyok. Ne arra gondoljatok hogy seprűre pattanok és elkezdek repülni, tudok varázsolni de nem nagy dolgokat. Nem igazán barátkozom senkivel mert nem akarom hogy féljenek tőlem. Persze pár ember mindenféle pletykákat mondogat rólam. Az egyetlen akivel szóba állok az Hyuuga Hinata. A legjobb barátom, csak ő tudja hogy félig Boszorkány vagyok. Nagy nénémnél lakok, Tsunadénél. Ő is olyan mint én, tud varázsolni. Ő tanított meg arra hogy, hogy tartsam kordában az erőm. 17 éves vagyok de lassan 18-at is elérem. Az életem unalmas, ha valaki az osztályból megkérdezi hogy lenne-e kedvem elmenni valahova, buliba menni, azt mondom hogy tanulnom kell vagy sietnem kell haza. Tsunade azt mondja hogy túlreagálom de én nem merem megkockáztatni ezt az egésszet, félek hogy kiderül, mi is vagyok valójában. Azomban ami a legrosszabb, megvagyok átkozva. Az eggyik nagymamám halála elött megátkozta az összes többi Harunot aki boszorkány, nem mehetünk férjhez, nem lehetünk szerelmesek mert különben a társunk meghal. Nem akarom átélni ezt.

/9 évvel ezelött/

- Legyen a férjem sötét szívű, önző, bajt rejtő fekete szemei legyenek, olyan legyen a haja mint a fekete holló, undok, jele pedig egy sárkány legyen.  - Ejtettem ki a fájdalmas szavakat a számon miközben egy tálba gyüjtötem virág szirmokat.

- Miért ilyet kívántál? - Kérdezte Tsunade mikor betoppant az ajtón.

- Nem akarok férjhez menni, szerelmes lenni, ezért egy olyan fiút találtam ki aki lehet hogy nem is létezik! - Mondtam majd a virág szirmokat az ég felé szórtam hogy elfújhassa a szél, egyenesen a hold felé.

/újra a jelenben/

Fizika óra volt. Már mindenki elaludt olyan unalmas volt. Mikor végre kicsöngettek az utolsó óráról mindenki ugy indult le a második emeletről, mint az ökrök. Hinataval a sor végén mentünk, összepakoltunk majd lementünk az udvarba.

- Na? Jössz ma a könyvtárba? Lesz egy jó kis teadélután. Beszélgetünk meg ilyenek... van kedved Sakura? - Kérdezte Hinata félénken.

- Tudod hogy nem rajongók ezekért! - Mondtam durcásan.

- Csak most az egyszer! Lécci! - Rám tekintett avval a cica szemeivel.

- Rendben! Legyen! De most az egyszer! - Sóhajtottam.

Még álltunk ott egy pár percet majd Hinata megfogta a kezem és elkezdett magával húzni. A könyvtár elé értünk. Egy csomó ember állt ott. Gondoltam ők is a teadélutánra jöttek. Kinyilott az ajtó. Mindenki tolakodott hogy a legjobb helyeket szerezzék meg. Hinata előrefutott és egy elülső helyett szerzett. Leültünk a székekre. Egy darabig még mindenki beszélgetett majd az osztálytársam, Kiba kiállt mindenki elé.

- Köszönöm hogy ennyien eljötettek! Régen voltunk ilyen sokan! Nos a mai terv... a szokásos, illetve holnaptól két új diák fog a sulinkba járni. - ekkor mindenki rá meresztette a szemét. - Ma eljöttek hogy egy kicsit ismerkedjenek veletek. Na de akkor be is mutatom őket! - mondta majd kinyilott az ajtó és egy szőke fiú lépett be. Mögötte egy magasabb fiú.

- Köszi hogy eljötettek fiúk! - mondta Kiba. - Mutatkozzatok be!

- Sziasztok srácok! Az én nevem Uzumaki Naruto! 17 éves vagyok! Amit szeretek az a Ramen! Amit utálok az, az a 3 perc mialatt megfő a tészta a Rámenhez. Nos ennyi lenne! - Mondta hangosan a szőke.

- Az én nevem Uchiha Sasuke! - mondta a másik sokkal hallkabban. - Nincs olyan amit szeretek, sokmindent utálok.

- A szőke az jófejnek tűnik, de a másik... - Suttogta melettem Hinata.

Hinata észre sem vette hogy én egész végig a fekete hajú, fekete szemű Sasukét néztem. Végigmértem. Mikor azomban megláttam egy nyakláncot a nyakán amin egy sárkány van, elsötétült a világ, agyam leállt ebben a pillanatban és elájultam...

"Rejtély..."

/Másnap/Hinata szemszöge/

Bent voltunk a kórházban. Sakura egy ágyon feküdt. A reggeli nap sugarak megvilágították arcát. Én melette, egy széken ültem. Az orvosok kivizsgálták, azt mondták hogy a vérnyomásával volt gond. Mivel biztosra akartak menni, ezért bentartották éjjszakára. Én mégis ugy hiszem hogy nem a vérnyomásával lehetett a gond. Valami egésszen más. Lenéztem kezeimre majd gondolkoztam a tegnapi napon.

- Hol vagyok Hinata? - Kérdezte Sakura mikor rám nézett.

- Sakura! - Odafutottam hozzá. - Jobban vagy?

- Igen. - Körülnézett a szobában. - Kórházban vagyok? - Kérdezte fáradtan.

- Tegnap elájultál a teadélutánon, hiába ébrezgettünk, nem ébredtél fel. Naruto segített elhozni téged.

- Naruto? - Kérdezte halkan. - Sasuke... - Suttogta.

- Mivan Sasukével? - Kérdeztem. Nem válaszolt, csak a tenyerét bámulta.

- Sakura? Minden rendben? - Kérdeztem megdöbbenve.

- Igen... Persze! - Próbált egy mosolyt mutatni.

Pár órával később haza kísértem Sakurát. Elbúcsúztam majd én is elindultam haza felé. Miközben lépkedtem az utcánkban, megláttam Narutot és Sasukét. Egy padon ültek. Nem volt bátorságom oda menni, így hát csak köszöntem nekik és folytattam az utam hazafelé.

/Sakura/

Felmentem a lépcsőn, mikor beértem a szobámba, ledobtam magamról a táskát és rádőltem az ágyra. Tsunade lépett be az ajtón.

- Minden rendben? - Kérdezte.

- Igen. - Válaszoltam röviden.

- Mindjárt kész a vacsora. Majd felkiabálok hogy mikor gyere.

- Oké. - Mondtam majd mikor Tsunade kilépett az ajtón, felkeltem és a szekrényemhez mentem. Kihúztam a legfelső fiókot. Egy képet vettem elő a legaljáról. Kicsit poros volt de gyorsan letöröltem róla a port. Egy család volt rajta, az én családom...

"Bonyodalmak"

Anya, apa és a kishugom volt rajta. Köztük én álltam nagy mosollyal az arcomon. Felraktam az asztalomra a képet mivel halottam az ajtó nyikorgását. Kiscicám, Charlie jött be az ajtón. Szép fekete szőre volt, zöld szemei amivel rám nézett. Felugrott az ágyamra és hozzámbújt.Megsimogattam a hátát mire hangosakat dorombolt. Alig volt melettem pár percet mire leugrott az ágyról és elindult ki az ajtón. Valamit mondani akart. Követtem, kiértünk a kertbe de ő még mindig nem állt meg. Az erdőnél egy csomó fénylő szempár nézett ránk. Néhány farkas lépett elő a sötét erdő széléből. Párat felismertem a falkából, kisgyerekként sokat játszottam velük.
- Moon! Mit kerestek itt? - Kérdeztem a vezértől.
- Tudnod kell valamit! Nagy baj közeleg! - Mondta mikor feltámadt a szél. Megborzongtam a hidegtől, a napot szürke felhők takarták el.
- Hogy értitek?
- Ne menj annak a fiúnak a közelébe! - Szólalt meg az egyik farkas.
- Melyik fiúnak? Sasukére gondoltok? - Kérdeztem.
- Emlékszel mi történt a családoddal? - Kérdezte Moon.
Nem igazán örültem hogy felhozták ezt a témát. Tudják mennyire fáj hogyha a múltra gondolok. Fáj mert egy démon ölte meg a családom mikor én nem voltam otthon. Az egész családomat kiirtotta az a démon. Igyekeztem elfelejteni és túltenni magam rajta de ahogy mondani szokták, az emlékek soha nem vesznek el.
- Sasuke egy démon! - Mondta hangosan Moon.
- De ezt nem tudjátok bízonyítani! - Kiáltottam.
- Majd te magad is rá fogsz jönni! - Mondta Moon majd mindannyian megfordultak és visszafutottak az erdőbe.
Fejemben még párszor átszaladt ez a pár mondat. De sokáig nem tudtam gondolkodni mert eleredt az eső. Megfogtam Charliet és beszaladtam a házba.

/Másnap reggel/

Mikor ébredezni kezdtem éreztem hogy a nap rásüt az arcomra. Ránéztem az órára. 7:22 mutattot.
- Ajjj! Elkések! - kiáltottam.
Gyorsan kiugrottam az ágyból, berohantam a fürdőszobába, Elvégeztem a dolgaim majd felkaptam a ruháim és leszaladtam Tsunade hálószobájába.
- Tsunade kelj fel! Mindjárt elkésünk! - Kiabáltam.
- Még öt percet! - Válaszolta mikor átfordult a másik oldalára.
- Nincs öt perc! Se négy, se három, se kettő, se egy! - Mondtam mikor hozzávágtam egy párnát!
Gyorsan kimentem a konyhába, kivettem a hűtőből a reggelim, beraktam a táskámba majd becsaptam a bejárati ajtót és futni kezdtem. Nagy szerencsém volt mert csak pár utcányira laktam a sulitól. Mikor beértem a folyósók szinte kihaltak, mindenki már bent ült órán. Egy pillanatra nem figyeltem mire valakinek neki ütköztem, természetesen mindketten a földre kerültünk.
- Nem tudsz jobban vigyáz... Sasuke? - Értetlenkedtem mikor ránéztem a fiúra aki éppen a fejét fogta.
- Te? - Kérdezte.
Nem szólt semmi többet csak felszedte a könyveim a földről, megfogta a kezem és felsegített a földről, kirázott a hideg mikor hozzám ért. Oda adta a könyveim. Még csak annyit halottam hogy morgot egy bocsánatot és tovább futott a folyósón.

/suli után/

- Összefutottál Sasukével? - Kérdezte Hinata hazafelé menet.
- Ez most miért olyan nagy hír? - Kérdeztem haragosan.
- Hát mert valami olyasmit találtam ami talán téged is érdekel. - Válaszolta.
- Mit? - Kérdeztem.
- Sasukének a nyakán van egy nyaklánc amin egy sárkány van. Régen úgy hitték hogy akinek van egy sárkány a nyakláncán az valahogy kapcsolatban van a sárkányokkal. - Magyarázta.
- Arra gondolsz hogy...? - Kérdeztem megdöbbenve.
- Sasuke valahogy szót ért a sárkányokkal. - Mondta Hinata.
- De sárkányok nem léteznek!
- Ne olyan gyorsan Sakura! Ezt hiszik az emberek! Azomban Sasuke azon a hegyen lakik ahol ősi mondák szerint élnek sárkányok. - Mutatott a távolban magasodó hegyre.
- Meglátogatjuk a sárkány idómító Sasukét? - Kérdezte Hinata.
- Én benne vagyok, de mond csak, honnan vannak ezek az információk?
- Az legyen az én titkom! - Mondta nevetve Hinata.

/később/Hinata/

Már közel voltunk Sasukéék házához, szinte kiköptem a tüdőm mert annyit jöttünk felfelé. Mikor felértünk nagy rácsos kapukat láttam a szemem elött. Na de jó, még ez is! - gontolam magamban.
- Nem igaz! - Hisztizett Sakura - Nem elég hogy feljöttünk erre az óriási hegyre, de még másszunk is át a kerítés másik oldalára!
Én körülnéztem míg Sakura kitombolta magát. Tettem pár métert és találtam egy nagyobb lyukat a falban. Nem rég keletkezhetett mert nem foltozták be a lyukat. Éppen akkora volt hogy beférhessünk rajta.
- Sakura! Itt át tudsz mászni! - Kiabáltam az említettnek.

Mikor átértünk mindketten megdöbbenve álltunk. Egy romos és ijesztő ház állt előttünk.
- Na ez nem semmi! Ez még a miénknél is ijesztőbb. - Mondta Sakura.
Valóban. Az ő házuk egy tisztáson fekszik, kint a külvárosban. Romos a ház kívölről, nem sokan merik megközelíteni. Még nekem is átfut a hideg a hátamon ha a közelébe megyek. Kinyitodott a kapu mögöttünk mire Sakura berántott egy bokorba. Felnéztünk, Sasuke jött be a kapun Narutoval.
- Naruto mit keres itt? - Kérdeztem.
- Csönd! Még a végén meghallanak! - Suttogtam.
Hallgatózni kezdtünk.
- Na Sasuke! Légyszi csináljunk Rament! - Nyavalygott Naruto.
- Nem! Ennél fontosabb dolgunk van! - Válaszolta határozottan Sasuke.
Következő pillanatban Sasuke levette magáról a nyakláncát és lerakta egy sziklára. A sárkány szímbólum elkezdett ragyogni, mire egy hangos üvöltést halottunk az ég felől. Egy hatalmas szürke sárkány tünt fel az égen.
- Igazad volt Hinata! - Suttogta melettem Sakura.
A sárkány leszállt Sasuke mellé.

/Sakura/
- Mi történt? - Kérdezte a sárkány.
- Multkor elmeséltem! Meg kell találnod valakit!
- Világosíts föl, a sárkányok gyorsan felejtenek! - Elhallgatott majd újra megszólalt. - Ja igen! Az a Boszorkány nem?
Ebben a percben elkezdett villámgyorsan dobogni a szívem. Féltem hogy lebukunk, vgay talán engem kerestek, hiszen más boszorkányról nem igazán tudok a környéken. Hirtelen nagy csönd lett, ami egyre gyanusabb lett, majd hirtelen valami az égbe emelt.
- Nocsak! Egy boszorkány! - Mondta a sárkány miközben az egyik karmában kötöttem ki.
- Sakura! - Kiáltotta a nevem Hinata.
- Mit kerestek itt? - Kérdezte Naruto.
- Nos... az ugy volt... szóval... - Próbált magyarázkodni Hinata.
- Mit csináljak evvel a boszorkánnyal, Sasuke? - Kérdezte a sárkány Sasukét.
Nagyon ideges lettem hogy felemelt ez az őshüllő. Megfordultam a markában majd rá üvöltöttem.
- Tegyél le! Most azonnal! - Mondtam miközben szúrós tekintettel néztem a szemébe.
Megtette a hatását, ugyanis azonnal letett a talajra.
- Nos mi mennénk is! - Mondta erőletett mosollyal Hinata miközben huzott kifelé a kapun.

/Sasuke/

Elgondolkodtam egy kicsit mert rajtam kivül ez a makacs sárkány senkinek sem tesz meg semmit. Ez a lány, azomban szinte csak a tekintetével olyan hatást adott rá hogy a sárkányom egyből engedelmeskedett neki.
- Érdekes lesz ez a dolog. - Mondtam halkan majd egy féloldalas mosolyra húztam a szám.

/Hinatánál/

Épp hogy beléptünk a szobámba, Sakura ledobta magát az ágyamra és a plafont kezdte bámulni, majd halkan megszólalt:
- Moon-nak iagaza volt. Sasuke egy démon és el akar kapni.
- Nem biztos!
- Nem láttad mikor a sárkánnyal beszélt? Te nem értetted mert ember vagy, ő megérti a nyelvüket mert különleges ereje van. Tudom hogy démon! - Mondta Sakura majd elköszönt és haza ment.

"A megmentő"

/Sakura/

Másnap korán keltem, nem akartam hogy ujra elkéssek az iskolából. Mikor kiléptem az utcára a nap éppen akkor kelt fel az égbolton, halvány narancssárgára festette az eget. Lassú léptekkel mentem, volt még fél órám míg beérhetnék a suliba. Néztem a boltokat útközben, az embereket ahogy munkába indulnak, sőt még egy anyukát is aki éppen a porongyád viszi az óvodába. Mielött az útolsó sarokra értem volna, egy útkereszteződés volt előtem. Megvártam míg zöldre vált a gyalogos lámpa és indulhassak. Én nem vettem észre miközben egy száguldó autó jött felém. A vezetője éppen telefonált és ugy látszott nem vette észre a piros lámpát. Túl késő lett volna kitérni előle, vártam a fájdalmat, pár másodperc mulva mikor magam elé néztem, egy árnyat láttam aminek kezei belevágtak az autó elejébe, így megfékezve azt. Azt hittem hogy csak álmodom, azomban Sasuke ugrott elém, ő álitotta meg a felém tartó autót. Kezei megsérültek, véreztek, mégis megmentett. Mindenki minket bámult, hiszen nem mniden nap lát olyat az ember hogy egy 17 éves fiú megállit egy autót. Eközben megérkezett Hinata is, én Sasukével foglalkoztam. Mindig szoktam magamnál tartani kötszert, vészhelyzetre. Mikor megfogtam a tenyerét a hideg futkosott a hátamon. Elvégre ő egy démon, én pedig egy boszorkány. Letöröltem a vért kezeiről majd bekötöttem.
- Remélem egy ideig nem fog átázni a kötés a vértől. - Mondtam bíztatóan de ő még mnidig nem nézett a szemembe. - Viszont... köszönöm hogy megmentettél!

A nap további részében semmi különösebb nem történt, sőt még Sasukét sem láttam.

/éjjszaka/Sakura/

Aludtam, nagyon mélyen. Egy kisfiúról és magamról álmodtam, legalábbis az álmomban szereplő kislány nagyon hasonlított rám. Ültünk a mezőn ahol virágok vettek körül engem és őt. Fekete haja volt, fekete szemei. Olyan volt mint Sasuke, mégis különbözött tőle valami, azt azomban nem tudtam kideríteni miben különböznek. A kisfiú az álmáról mesélt... űrhajós szeretett volna lenni, majd folytatta:
- Ezért ez az álmom mert multkor kaptam apukámtól egy könyvet amiben arról olvastam hogy milyen csillagok és bolygók találhatóak körülöttünk.
- Nagyon érdekes! - Mondta a kislány.
Itt megszakadt az álom, majd ő ujra feltűnt előttem mikor ezt mondta: Gyere hozzám ha majd felnövünk! - Mondta vidáman a kisfiú. - Ez a másik álmom mostantól. - Fogta a fejét nevetve.
Következő pillanatban kinyitottam a szemem, gyorsan vettem a levegőt. Körülnéztem a szobámban, de senkit sem láttam. Visszafeküdtem majd ujra elaludtam.

Tíz órakkor keltem, szombat volt, ilyenkor szeretek lustálkodni, illetve inkább maradok a meleg ágyban mint hogy felkeljek és megfázzak, tekintve arra hogy kint szakad a hó. Ránéztem az asztalomra majd durcásan fordultam megint a fal felé, hiszen megint nagy a rendetlenség az asztalamon és ez azt jelenti hogy megint takaríthatok. Mikor felkeltem és ránéztem a naptárra, észrevettem hogy nagybetűkkel a mai napra irtam hogy: "Ma korcsolya Hinataékkal". Tegnap Hinata megkérdezte hogy lenne-e kedvem elmenni korcsolyázni, én persze igent mondtam. Gyorsan eltelt a délelött, összepakoltam a korcsolyázos cuccomat és elindultam a jégpályához.

Mikor odaértem Hinata kint várt a kapuban. Felhúztuk a korcsolyát és elindultunk a jég felé. Elég hideg volt, de én mindig is a hideget szerettem. Mikor a palánknál álltunk Hinata a szemközti oldalra mutatott. Naruto és Sasuke is eljöttek.
- Te mondtad hogy jöjjenek? - Kérdeztem Hinatától.
- Nem én! Egy szóval sem említettem Narutonak!
Mikor Hinata befejezte a mondatot Naruto jött oda hozzánk.
- Sziasztok lányok! - Vigyorgott.
- Szia! - Mondtuk Hinatával egyszerre.
Hinata és Naruto tovább beszélgettek, én csak hátrafordultam és az autókat figyeltem amik a jégpálya előtt mentek el. Pár perc után valaki mellém siklott. Mikor oldalra néztem, elkezdett gyorsabban verni a szívem.
- Nem is tudtam hogy szeretsz korcsolyázni. - Mondtam Sasukének, bár kicsit hülyén hangzott hiszen semmit sem tudok róla.
- Sokmindent nem tudsz rólam. - Mondta mosolyogva.
Elmosolyodtam, nem tudtam hova tette azt az undok modorát amit multkor mutatott nekem.
- Mármint a sárkányidézésen kivül? - Nevettem. Megkönyebbültem mikor halottam hogy ő is kacagott egy kicsit.
- Jössz? - Kérdezte mikor a pálya közepére mutatott.
- Miért ne?! - Kérdeztem huncuttul. Bár még sohasem halottam olyanról hogy egy démon és egy boszorkány korcsolyázik, de valahol el kell kezdeni. Bár őt most még démonnak sem mondhatnám, csak egy egyszerű fiú.


Korcsolya után elmentünk mind a négyen inni egy meleg teát, utána viszont mindenki hazament. Álltam a buszmegállóban, a busz viszont nem jött, egésznap annyira esett a hó hogy a buszok nem tudnak közlekedni. Így hát gyalog elindultam haza, féluton a sapkám tetején akkora volt a hó mint egy torony. Csak szakadt a hó megállás nélkül. Talpam nyomai benn maradtak a hóban mikor átgázoltam a nagy mennyiségű havon. Azomban azok is eltüntek hamar, ujra betemette őket a hó. Az autók tetején állt a hó vastagon. Csöndesen lépkedtem mikor megint megszólalt az a hang a fejemben: Gyere hozzám ha felnövünk! Megálltam majd arra a hegyre néztem ahol Sasuke lakik.
- Miért vannak ezek az álmok? - Suttogtam. - Talán te akarsz üzenni valamit... Sasuke?
Tekintve arra hogy késő volt és rettentően fáztam már, futni kezdtem. Már csak pár utca volt hátra. Mire hazaértem átázott a cipőm, levettem majd elmentem zuhanyozni, utána olyan fáradt voltam hogy egyből el is aludtam.

"Komoly beszélgetés és egy baleset"


Reggel felkeltem majd kinéztem az ablakon. Óriási hó volt, a szomszédban a kisgyerekek hóembert épitettek. Átöltöztem majd lementem reggelizni. Tsunade lent kávézott mikor leértem. Miközben csináltam a reggelim megszólalt:
- Honnan ismered Uchiha Sasukét? - Kérdezte.
- Öhm... miért?
- Éjjszaka álmodban róla beszéltél. - Mondta.
- Biztos csak félre halottad. - Mondtam idegesen.
- Nem tudom... - Mondta bizonytalanul amjd megszólalt a telefonja, hallgatózni kezdtem. - Igen? Oké, azonnal megyek! - Mondta majd letette a telefont.
- Mi történt? - Kérdeztem.
- Behívtak a kórházba. - Mondta mikor levette a kabátját a ruhaakasztóról. - Uchiha Sasuke bekerült a kórházba, életveszélyben van. - Mondta, a szavak nyílként hasítottak a szívembe. Ledobtam a reggelim majd én is öltözni kezdtem.
- Veled megyek! - Mondtam határozottan.
Beültünk az autóba, nagyon lassan tudtunk csak menni mert nagy volt a hó az úton. Tsunade gyorsan leparkolt a kórháztól nem messze majd mikor beléptünk a kórház ajtaján megkérdezte a recepcióst hogy melyik szobában van Sasuke. Azt mondták a 18.-as szobában találjuk. Tsunade előre ment, mikor beléptem elszörnyedtem. Sasuke egy ágyon feküdt, mindenféle orvosi cső volt rákötve a testére. Melette egy gép sípólt Sasuke szíve dobogásának ritmusára. Tsunade beszélt az orvosokkal miközben én csak Sasukét néztem, pár perc múlva Tsunade kihívott a folyósóra.
- Mi történt vele? - Kérdeztem szomorúan.
- Autóbalesete volt... a szülei... nem élték túl. - Mondta a fájdalmas szavakat Tsunade. - A testvére életéért még küzdenek, de neki sincs sok esélye.
Megint megszólalt az hang a fejemben mikor Sasukére néztem: Gyere hozzám ha felnövünk! Eldönöttem hogy melette maradok még ki nem kerül a kórházból, hiszen ő is megmentette az én életem. Egy széket vittem az ágya mellé, majd leültem arra.
- Egy nap... hozzád megyek! - Suttogtam mikor megfogtam Sasuke tenyerét.

Két nappal később már otthon vártam a fejleményeket Sasukéről. Kómába került, az orvosok nem tudnak szinte semmit sem csinálni. Csak ülök az ablakban, szállingózik a hó, még a szomszéd gyerekei sincsenek kint. A csillagok nem látszottak a felhöktől. Pár pillanattal késsőbb ajtó nyikorgást hallottam, megjött Tsunade. Gyorsan lesiettem a lépcsőn, segítettem bevinni a konyhába a cuccokat. Épp hogy levette a kabátját, kérdésekkel bombáztam:
- Hogy van Sasuke? Javult az állapota?
Nem válaszolt, elfordult. Elé mentem de ő csak komoly arccal vizslatta a padlót.
- Semmi sem változott. - Mondta halkan.
Próbáltam megemészteni mondatát. Sasuke kómában van, senki sem segíthet rajta?! Bánatosan lépkedtem a lépcsőn mikor vissza szerettem volna menni a szobámba. Ekkor eszembe jutott hogy anya könyvében vannak gyógyításmódok amiket csak boszorkány tud alkalmazni. Felfutottam a padlásra, mikor beértem, tüsszentettem egyet mert nagy volt a por mindenhol. Egy kis keresgélés után megtaláltam, leültem a földre majd lapozni kezdtem. Végül találtam pár oldalt ami a hasznunkra vállhat. Lesiettem ujra Tsunadéhez majd a kezébe nyomtam a könyvet.
- Mégis mit csináljak vele? - Kérdezte meglepödötten.
- Gyógyitsd meg Sasukét! - Kiabáltam határozottan.
Tsunade elmosolyodott majd ezt mondta:
- Ennyire kötődsz hozzá? - Kérdezte vidáman.
Nem piszkálodásnak szánta, mégis olyan vörös lettem abban a pillanatban mint egy paradicsom.
- Megnézem mit tehetek.
Nagyon örültem hogy végre tehettem valamit Sasukéért, hamarossan itt a Karácsony, igaz hogy a szülei nélkül kell "megünnepelni-e" de nem nézném jó szemmel ha azt is a kórházban kéne tölteni-e.
Éjjszaka nem tudtam aludni, még Charlie a cicám sem. Mikor már meguntam hogy csak fekszem az ágyon, felkeltem és ablakhoz ültem. Charlie is utánam jött. Egy órán keresztül ültem az ablakban míg gondolkoztam, mégis az az egy óra egy hosszú valóságnak tűnt. Majd ülve ott helyben elnyomott az álom.

Reggel hangos telefon csörgésre ébredtem, nagyon fájt a hátam mert este nem az ágyban hanem az ablakban aludtam. Miután feltápászkodtam a földről, felvettem a telefont.
- Sakura! Van egy jó hírem! Sasuke felébredt! - Kiabálta Naruto a telefonba.
Alig sikerült felfognom mit mondott Naruto, annyira örültem neki hogy egyből öltözni kezdtem, valamennyire rendbe tettem magam majd fogtam a cuccom és felültem a buszra. Leszálltam a kórháznál, felfutottam az összes lépcsőn mire végre Sasukéékhez értem. Sasuke egy ágyon feküdt fáradtan. Naruto beszélgetett vele, Tsunade csak nézte őket. Ebben a pillanatban jutott eszembe hogy Tsunade gyógyithatta meg őt. Hiszen egész este a kórházban volt. Hálásan néztem Tsunadéra.
- Mire vársz?! - Mondta Hinata mikor mellém lépett.
Igaza volt, eddig csak Sasuke egészségére gondoltam, most végre annak örülhetek hogy felépült. Odaszaladtam hozzá és megöleltem. Naruto és Sasuke is döbbentem néztek rám. Viszont Naruto engem is átölelt Sasukével együtt.
- Ugye nem akartok megfújtani?! - Szólalt meg Sasuke alattunk.
Narutoval csak nevettünk a dolgon mikor elengedtük.
- Holnap hazaengedünk Sasuke! - Mondta Tsunade.
Mindenki kiment az ajtón, én maradtam Sasukével.

/Sasuke/

Pár órát aludtam, mire felébredtem és körülnéztem, Sakurát pillantottam meg oldalt ahogy fejét ráhajtva az ágyamra, alszik. Békésen szuszogott. Kis mosolyt festettem arcomra.
- Angyal. - Mondtam.


"Egy új családtag, mindjárt itt az ünnep!"

/Sakura/

Pár óra múlva Sasukével álltunk a földszinten. Vártunk Narutoékra. Már kezdtem aggódni hogy történt valami velük, de végül betoppantak az ajtón. Váltottunk pár szót majd a kórház alőtt Hinatával elbúcsúztunk a fiúktól és elindultunk az ellenkező irányba. Alig tettünk pár lépést Hinatával mikor láttunk egy kutyát átszaladni az úttesten. Beagle kiskutya volt, legalábbis úgy gondoltam. Annyira megijedt az autók zajától hogy egyből felénk vette az irányt. Megállt előttünk majd hozzá bújt a lábamhoz. Kicsit sáros volt a bundája, nem bánva felemeltem.
- Szerintem nincs gazdája. - Mondta aggódva Hinata.
Jobban szemügyre vettem. Nem volt nyakörve, ráádásul elég sovány is volt.
- Mit csináljunk vele? - Kérdeztem.
- Nem hagyhatjuk itt.
- Szerintem sem, hazaviszem bár Tsunade nem nagyon fog örülni ennek.

Pár órával később...
- Mi?! Nem! Ide nem hozol kutyát! Ebbe a házba nem! - Üvöltve szaladt ki Tsunade a konyhából.
- De csak pár napról lenne szó még megtaláljuk a gazdáját.
- Nem! Én nem vagyok hajlandó elviselni! - Mutatott a kezemben lévő kiskutyára aki már meg volt fürdetve.
- De nincs hova menni-e! Csak egy darabig amíg megtaláljuk a gazdáját! - Könyörögtem.
- Legyen! - Sóhajtott Tsunade. - De te felelsz érte!

/Másnap/
Álmosan ébredtem reggel. Alig aludtam pár órát mert az én újdonsűlt szobatársam, az a kutyus akit tegnap hoztam haza, egész éjjel mozgolódott. Szivessen kiraktam volna a szobám ajtaja elé hogy egy kicsit aludhassak, de megígértem Tsunadénak hogy vigyázok rá. Ránéztem a kiskutyára, bezzeg most alszik mint a bunda. Hirtelen megcsörrent a telefonom.
- Igen?
- Szia Sakura! Nem lenne kedved eljönni karácsonyi ajándékot venni? - Kérdezte Hinata a telefonban.
- Persze! Mikor jó neked?
- Mondjuk egy óra múlva a városban?
- Rendben! Ott leszek! - Mondtam majd miután letettem a telefont, felpattantam az ágyból és bementem a fürdőszobába. Gyorsan rendbe tettem magam majd felhúztam egy meleg ruhát. Miközben a pulóverem húztam fel, ránéztem a naptárra. Már csak 3 nap és Karácsony. Veszek Narutonak és Sasukének is ajándékot. Sasukét majd meg is látogatom Karácsonykor, hiszen nagyon nehéz lehet most neki hogy a szülei meghaltak. Felültem egy buszra majd leszálltam egy boltnál. Álltam ott pár percet mikor végre Hinata is megérkezett.
- Bocsi Sakura! De elkéstem a buszt! - Lihegett Hinata.
- Ugyan! Na? Te mit szeretnél venni? - Kérdeztem.
- Én valami nyakláncon gondolkodtam. Te?
- Én majd még kitalálom míg te választasz nyakláncot.
- Rendben! - Mondta Hinata.

"A nagy forgatag"

Hinata szinte beköltözött az ékszerüzletbe mikor nyakláncot keresett. Megbeszéltük hogy majd ha végez telefonál, addig én is körülnézhetek. Éppen mentem volna fel a lépcsőn egy másik emeletre mikor egy hangot halottam ami kiabálta a nevem.
- Sakura! - Kiabált Naruto. Utánam futott, mosolygott mint mindig.
- Szia Naruto! Hát te? Mit keresel itt? - Kérdeztem.
- Én csak ajándékot kerestem a családnak meg nektek. Na és te?
- Hinatával eljöttünk ajándékokat nézni, de sajnos nem tudom hogy mit vegyek Sasukének.
- Segítsek? - Kérdezte.
- Ha ráérsz... nagyon megköszönném!
Naruto körülnézett, mire egy kirakatra mutatott.
- Nézd! Az nem lenne jó? - Mutatott egy sötét kék és fehér kockás sálra.
- Egy sálat?
- Jajj Sakura! Hiszen tél van! - Nyafogott Naruto.
- Nem is tudom.
Közelebb mentünk és jobban szemügyre vettük. Tényleg nem nézett ki rosszul, sőt nagyon is kényelmes lehetett.
- Mit mondasz? - Nézett rám Naruto.
- Naruto! Nagyon köszönöm! - Mosolyogtam rá.
Alig hogy kijöttünk a boltból mikor megvettük, Hinata telefonált hogy kész van. Elbúcsúztam Narutotól és Hinatához igyekeztem. Mikor hazaértem és beléptem a szobámba, majdnem elöntött a méreg mert a kiskutya mindent felbóritott és szétrágott a szobámban. Ledobtam a székre a Sasukének szánt ajándékom majd mikor felvettem a kutyát a földről elkezdtem beszélni hozzá.
- Na ide figyelj! Nem értem hogy miért nem hagysz aludni, illetve miért rágod szét a szobám. De hamár itt tartunk... még nem kaptál nevet. Hmm... mi is legyen... - Gondolkodtam. - Legyen a neved mondjuk Dodó! - Ugy nézet rám a kutya mint egy földönkivűlire. - Ne nézz így rám... elég kínos az is hogy egy kutyával beszélek...
Letettem Dodót a földre.
- Most viszont takaríthatom a szobát. - Sóhajtottam.
Gyorsan eltelt ez a három nap is. Dodó ez alatt megtanulta hogy ne csináljon hajléktalanszállót a szobámból. Sasukének írtam 3 smst de nem válaszolt eggyikre sem. Tényleg csak egy választásom maradt. Át kell mennem hozzá. Azomban nagyon nagy volt a hóvihar kint. Nem tudom hogy képes leszek-e elmenni hozzá, de muszálly lesz hiszen már mind aggódtunk miatta. Felhúztam a hótaposóm és a kabátom, majd Sasuke ajándékával elindultam. Ahogy kiléptem az utcára kirázott a hideg. Szemben mentem a hófújással. Fél órán keresztül próbáltam magam átküzdeni a havon. Épp márcsak egy dombon kellett volna felmennem mikor egy mély gödörbe léptem és elestem. Miközben besüllyedtem a hóba, próbáltam felállni, de nem ment. Nagyon fájt a lábam. Egy idő után feladtam, arra gondoltam hogy valaki aki erre jár, csak észre vesz. Mostmár csak szállingozott a hó. Nem kellett sokat várnom, valaki mögém lépett és rám nézett. Nem is akárki...
- Sakura? Hát te? - Bámult rám Sasuke.
- Sasuke! Te miért vagy itt? - Kérdeztem megdöbbentem.
- Hazafelé tartottam. Miért fekszel a hóban?
- Csak elestem. - Próbáltam egy mosolyt erőltetni arcomra.
- Segítsek? - Kérdezte.
- Hát... nem ártana...
Nem is szólt többet, megfogott és karjába vett. Utána már nem is nézett rám. Csendesen ballagtunk Sasukéék háza felé.

"Ajándék, te és a nehéz szavak amiktől meg kell vállnom..." Part/1

Mikor belépett velem Sasuke az ajtón, rögtön leültetett egy székre. Elment a ház hátsó felébe, mikor visszajött egy dobozt pillantottam meg a kezében. Leült velem szemben. Levette a cipőm és kivett a dobozból kötszert. Megnézte a lábam.
- Nincsen különösebb bajja, viszont majd pihentetned kell.
Míg Sasuke a lábamat kötötte be én annyira elpirultam mint egy paradicsom. De megkönnyebbülésemre, nem vette észre.
- Kérsz valamit? Nem vagy szomjas? - Kérdezte Sasuke mikor végzett.
- Nem köszönöm. - Válaszoltam egyhangúan.
Még ő elpakolt, én bicegve körülnéztem a házban. Mibden szobát megcsodáltam, Sasuke pár szobáról még mesélt is. Majd a folyosó végén, megálltunk és benyitott. Bementem énis utána. Nem sok minden volt a szobában. Csak egy zongora és egy kanapé. Sasuke egyből le is ült a zongorához majd játszani kezdett egy egyszerű számot.
- Tudod... a zenében az ember néha minden keresgélés nélkül is megtalálja a választ a kérdéseire.
- Gondolod?
- Nekem már segitett.
Hirtelen eszembe jutott hogy még nem adtam oda Sasukének az ajándékát. Visszafutottam az előszobába majd megragadtam a kék dobozt ami a sálat rejtette. Sasukének kezébe nyomtam.
- Hát ez?
- Karácsonyi ajándék! - Mosolyogtam.
- De én nem tudtam semmit sem... - Ujjamat szájára helyeztem, elcsititottam. - Már épp eleget tettél értem. Rajta! Bonts ki!
Megfogta majd lassan szétnyitotta. Elővette a sálat mire én megfogtam és nyaka köré fontam a puha sálat.
- Nah? Milyen?
- Köszönöm! Nagyon tetszik!
- Akkor jó! - Mosolygotam.
- Viszont... Nem értem miért vagy velem iylen kedves, hiszen teljesen más világból származunk, mások vagyunk.
- Nekem nem számit! - Mondtam magabiztosan.
- Sakura... én igazán kedvellek, de nem hiszem hogy...
Nem bírtam tovább, valamiért most előtörtek az érzéseim.
- Sasuke! Én nagyon kedvellek! - Mondtam magabiztosan.

Part/2

"A vallomás ami túlságosan fáj..."

Meglepődötten rám nézett mire arcomon enyhe pírok jelentek meg. Majd lesütötte szemét.
- Te ennél többet érzel irántam. - Mondta halkan.
Hírtelen azt sem tudtam, mit mondjak erre. Meglepett a válasza. Igaza van, én nem csak barátként szeretem őt. Kicsiként naívan hittem hogy létezik fiú-lány barátság. Viszont ha eggyik fél beleszeret a másikba, ott vége szakad a kapcsolatnak. Azomban Sasuke nekem túl értékes ahoz hogy elhagyjam. Lépnem kell ha nem akarom elveszíteni.
- Akkor... felejtsd el amit mondtam! - Mondtam parancsolóan mire ugy nézett rám mint egy földönkívülire.
- Sakura?
- Igen, valóban többet érzek... mindig vigyáztál rám, megmentettél nem is egyszer! Nem érdekel az hogy én Boszorkány vagyok, te meg az ellenkezője! Ha te nem érzel irántam semmit, nem kérem hogy szeress... csak maradj a barátom! Kérlek! - Emeltem fel a hangom miközben elkezdtek potyogni a könnyeim.
- Itt nem erről van szó! - Állt fel a zongorától.
- Akkor? Miről?
- Meg kell értened... nekem túl sok minden jött össze az utóbbi időben. Mikor kettesben vagyunk, nem érzek semmit rendkívülit. Nem azt mondom hogy többet nem lehet közöttünk semmi! Nekem idő kell ehez. Még túlságosan fáj a szüleim elvesztése.
Megkönnyebbülve hallottam hogy csak időre van szüksége. Elutasított, de csak azért mert még fáj neki ami a szüleivel történt. Talán ez azt jelenti hogy nem kell feladnom.  Enyhe mosolyt festettem arcomra.


"Aggodalmak"

Másnap mikor otthon éppen feküdtem az ágyamon unalmamban, megszólalt a telefonom.
- Igen? - Kérdeztem unalmasan.
- Szia Sakura! Tegnap írtál smst hogy valami furcsa dolog történt. - Szólt Hinata aggódva a telefonba. - Mi történt?
- Gyere át hozzám, elmesélem.
- Rendben.
Nem kellett sokat várnom Hinatára. Gyorsan érkezett, mindig is pontos lány volt. Mikor belépett a bejáratiajtón, megragadtam kezét és berángattam a szobámba.
- Mi történt? - Kérdezte mikor leültettem az ágyamra.
- Beszéltem Sasukével...
- Csak nem? Vallottál? - Kérdezte Hinata lepődötten, ezek szerint sejtett valamit.
- Igen vallottam. Viszont elutasított...
- Mi? Hogy lehet ilyen szemét? - Kérdezte.
- Ne, ne mondj rá ilyet... csak időre van szüksége...
- Nagyon is ajánlom neki, különben ott lesz a cipőtalpam nyoma a hátsóján. - Mondta komolyan. - De azért örülök nagyon. - Mosolygott.
- Miért?
- Mert végre találtál valakit aki fontos neked.
- Valamit sajnálok... - Mondtam szomorúan.
- Mit?
- Az átok, ami engem is érint... nem lesz ennek jó vége.
- Biztos van valami megoldás ez ellen.
- Félek hogy nem... talán tényleg nem lehetek szerelmes? - Kérdeztem miközben kibámultam az ablakon.

Mint mindig, gyorsan eltelt a szünet. Újra iskola, új év. A hó még mindig esett kint, azomban most nem lehetett hóban játszó gyerekeket látni, mindenki iskolába ment. Nem volt ma semmi különös reggel, Hinatával összefutottunk a bejáratnál. Mikor bementünk a terembe, nem láttuk se Sasukét, se Narutot. Gondoltuk hogy késnek egy picit, azomban egész nap nem jöttek be. Mikor hazafelé bagtattunk, megszédültem majd egy erős fájdalom szúrt a vállamba. Sasuke hangját hallottam fejemben. Hinata nem bírta megállni hogy megkérdezze mi bajjom, mikor elmondtam határozottan mondta hogy felkéne mennünk Sasukéhez, megnézni mi a helyzet. Hinata sietetett ezért pár perc alatt ott is voltunk a házuk előtt. Hinata felmászott a kerítésen majd visszanézett rám aggodó tekintettel.
- Mi történt? - Kérdeztem.
- Ezt meg kell nézned!
Felálltam mellé a kerítésen. Nem bírtam megszólalni, a kert romokban hevert. Csak az a sárkány feküdt a kertben, aki múltkor az égbe emelt. Még Sasukéék háza is csak félig állt. Nem láttam más választást. Oda futottunk a sárkányhoz. Nem volt valami jó állapotban. Telle volt sebekkel. Lehajoltam fejéhez és hozzászóltam.
- Héj! Mi történt? - Kérdeztem mire kinyitotta szinte már világító sárga szemét és éreztem a szeméből áradó gonoszságot.
- Boszorkány! - Kiáltott majd egy másodperc alatt felállt, felemelt maga elé. - Hova vitted Sasukét?
- Én is ugyanezt szeretném megtudni, hogy hol van! - Ordibáltam vissza.
- Mi nem akarunk rosszat Sasukének! - Szólalt meg Hinata lent a talajon.
- De te is Boszorkány vagy! Ugyanúgy mint az a másik! - Mondta a sárkány.
- Kicsoda? - Néztem értetlenül.
- Aki elvitte Sasukét!
- Sasukét? És Naruto?
- Az ott van... - Mutatott a ház mellett fekvő testre. Hinata egyből odafutott Narutohoz.
- Ki volt az a boszorkány? - Kérdeztem a sárkányt aki lerakott a földre.
- Nem tudom. Valami Matsuyama a neve. Legalábbis Sasuke ezt mondta nekem.
- Tudod hova vitte Sasukét? - Kérdezte Hinata aki a bicegő Narutoval jött hozzánk.
- Most keltetettek fel, nem tudom hova vitte, de valamit tervez Matsuyama az biztos.
Naruto felé fordultam. Volt egy pár ütés nyoma az arcán, de nem volt komolyabb bajja. Mostmár csak azt kéne kiderítenünk hogy hol van Sasuke.
- Azért ha tudsz majd valamit Sasukéről, szólsz? - Kérdeztem a sárkányt.
- Igen! Ha szükséged lenne rám, csak gondolj rám és már ott is termek. - Mondta majd egy füst kíséretében eltűnt.

"Segítőkéz"

Beesteledett mikor Hinata szobájában a sérült Narutoval beszélgettünk. Hinata borogatást tett a fejére amin egy nagy sebet lehetett látni. Hinata próbálta kíméletesen kimosni a sebet hogy ne fájjon Narutonak, de így is lehetett pár hisztizést hallani.
- Naruto! Láttad Matsuyamát? - Kérdeztem.
- Nem, a köppenyétől nem láttam az arcát.
- Most akkor hogyan segítsünk Sasukén? - Sóhajtottam és lehajtottam fejem.
Naruto vigyorgó arccal felém fordult majd megszólalt.
- Talán mégis tudok segíteni egy kicsit! - Mondta bíztatóan mire hallgatni kezdtem javaslatát. Naruto elmagyarázta hogy van egy ismerőse aki hallott már pár dolgot erről a Matsuyamáról. Leírta a címét és el is mondta hol találom az illetőt. Nem habozva, felszálltam az első buszra majd elindultam a városba hogy felkeresem a keresett személyt. Hamar beértem a belvárosba mert nem volt nagy forgalom. A buszmegállótól csak pár métert kellett sétálnom mire elértem egy zajos kis utcához. Boltok voltak az utca szélén és igyekvő emberek az útón. Megálltam egy vendéglő előtt és megnéztem a házszámot. Ez a ház az amit kerestem. Mikor beléptem körülnéztem a hangulatos vendéglőn. Kicsit olyan volt mint amit a mai Western filmekben lehet látni.A pultnál egy fiatal lány állt,fekete hosszú haja volt, gondoltam oda megyek és megkérdezek pár dolgot.
- Szia! Tudnál nekem segíteni? - Kérdezetem egy mosoly kíséretében a pult mellett.
- Hello! Igen, megpróbálhatok. - Mosolygott vissza rám.
- Egy férfit keresek, Jirayának hívják.
- Óóó... - Nézett lepődötten. - Apa! Téged keresnek! - Kiabált fel az emeletre.
- Jövök! - Kiabált le egy mély hang.
Nem kelett sokat várnom. Pár perc múlva egy ősz hosszú hajú férfi jött le az emeletről. Egyből hozzám igyekezett hiszen rajtam kivül senki más vendég nem volt a házban.
- Miben segíthetek? - Kérdezte barátságosan.
- Egy barátom, Uzumaki Naruto ajánlotta hogy jöjjek el magához.
- Naruto? - Kérdezte lepődötten majd egy asztalhoz írányitott és leültetett, ő velem szemben helyezkedett el. - Miről lenne szó?
- Ismer egy Matsuyama nevű embert? - Kérdeztem, ő bólintott. - Tegnap elrabolta a legjobb barátom. - Mondtam szomorúan.
- Hogy hívták? - Kérdezte.
- Sasuke... Uchiha Sasuke.
- Egy Uchiha? - Kérdezte majd elgondolkodott. - Mond csak... nem volt egy sárkány szerű nyaklánca?
- De volt.
- Sikerült sárkányt idézni-e?
- Igen! Ott voltam, láttam! De mi köze van mindehez? - Zavartan kérdeztem.
- Matsuyama valószínűleg valami olyasmit keresett ami előtte még nem volt meg neki. Egyszóval, felakarja használni Sasuke képességét.
- Mármint a sárkányokat? - Kérdeztem.
- Nagy valószínűséggel, igen!

"Az a két apró szó..."

/Sakura/

Miután Jirayavál beszéltem hazamentem. Útközben arra gondoltam hogy semmi különösebbet nem tudtam meg Matsuyamáról, csak azt hogy miért van szüksége Sasukéra. Fájt... nem a szívem, hanem a gondolat hogy nem tehetek semmit. Ki tudja, mit művelt Matsuyama Sasukéval... biztos szenved. Miért van mindig az hogy én semmit sem érek? Miért?
- Miben tudnék segíteni neked? - Kérdeztem suttogva miközben a naplementét bámultam. A nap gyengéden simogatta arcom. Én soha nem tudom megvédeni azt akit szeretek. Sasukét nem zavarta hogy boszorkány vagyok, igaz, nemrég ismertem meg de ő nem olyan ember aki cserben hadja a barátait. Csöndben sétáltam tovább hazafelé...

/Naruto/

Nem sokkal miután Sakura elment Jirayához, Hinata elkísért a kórházba. Egy orvos megnézte a sérüléseim. Azt mondta hogy nem komolyak. Hazafelé Hinatával elmentünk a boltba hogy vegyünk valamit vacsorára.  Mikor kijöttünk a boltból Sakurát láttam az úton elöttünk sétálni. Szomorúan ballagot és a könnyeivel küszködött. Biztos rossz hírt kapott. Épp azon voltunk hogy utolérjük mikor egyszer csak összeesett. Hinata kezébe nyomtam a szatyrokat majd Sakurához futottam. Könnyes szemeivel rámnézett.
- Naruto? - Kérdezte szomorúan. Annyira fájt hogy így kellett látnom. Szenvedt, Sasuke miatt.
- Úristen Sakura! - Kiabáltam ijedve. - Jólvan, nyugodj meg! - Mondtam miközben karjaimba vettem.
- Miért Naruto? - Nézett rám már a sírástól, piros szemeivel.
- Nincs baj Sakura! Hazaviszlek! - Hátrafordultam Hinatához mutatva hogy mennyünk.

/Hinata/

Sakurát nézve, rájöttem hogy Sakura nagyon szereti Sasukét. Ennyire még sohasem kötődött senkihez. Emlékszem mikor Sakura ide költözött, ebbe a kis városba. Én éppen sétáltattam a kiskutyám az utcában mikor vele találkoztam. Beszélgetni kezdtünk, elmondta hogy nagyon szereti az állatokat. Az idő múlásával legjobb barátok lettünk és végre megnyílt nekem. Élete ma már szinte nyitott könyv előttem. Tudom mikor szomorú, mikor mérges. Soha nem zavart hogy ő más... lehet ő boszorkány vagy bármi más, mindig ő lesz a legjobb barátom. Lassan ébredezni kezdett majd fel is ült. Tekintete nem változott, szomorú volt. Sajnálom.... Csönd telepedett a szobára egy ideig majd Sakura megint zokogni kezdett. Mikor ránéztem Narutora megijedtem. A földet figyelte miközben ökölbe szóritott kézzel ült. Hirtelen felállt, még a szék el is eldőlt. Sakura előtt megállt.
- Héj! Egésznap itt fogsz ülni és sírni fogsz? - Kérdezte Naruto halkan.
- Naruto! Sakura nem... - Próbáltam befejezni a mondatot és Sakura védelmére kelni de közbevágott.
- Hinata, ezt most le kell rendeznem. - Mondta Naruto.
Sakura döbbenten nézett a szőke hajúra.

- Tényleg ezt kell csinálnod Sakura? - Kiabált Naruto.
- Te ezt nem értheted! - Üvöltött Sakura. Én csak néztem őket, ennyi telt tőlem.
- Dehogyisnem! Sakura! Nem te vagy itt az egyettlen akinek fáj Sasuke elvesztése! - Mondta emelt hangon Naruto.
- De mégis hogy találjuk meg őt, te ostoba! - Mondta remegve Sakura a sírástól.
- Keresd meg! - Sakura szeme felcsillant. Mélyen hatott rá ez a két apró szó. - Sasuke nem fog vissza jönni a sírástól! Segítenünk kell neki! Valahol... ott vár ránk hogy a segítségére siessünk! - Mondta meggyőzően Naruto.
- Köszönöm Naruto! - Végre Sakura is mosolygott egyett és letörölte könnyeit.















 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

szuper

(Lili, 2012.08.05 13:53)

nagyonjó folytasd

-

(Dóri, 2012.05.08 19:41)

Jirallya-nak van lánya?xd Gyerünk Sakura, meg kell menteni Sasukét!*-* Folytasd =D

-

(sayuki, 2012.04.13 23:16)

hjaj, hát én megint vissza kellett olvassak, mert már fogalmam sem volt hol tartottunk de nem baj.a szülei miatt?neee ennél azért nyomósabb indok is kell legyen. hajrá :D

-

(sayuki, 2012.04.05 15:29)

Hihi. nem totojáznak az biztos. De mi lehet Sasuke baja?hmm...talán tud valamit amit Sakura nem...majd meglátjuk :d folytasd!

:D

(Dóri, 2012.04.03 18:01)

Folytassad ;) Ha már Hinata nyakláncot vesz, "kíváncsi vagyok" mit vesz Sakura! xDD

-

(sayuki, 2012.04.02 20:32)

Hihi, kíváncsi vagyok mit vesz Sasukénak.viszont muszáj megjegyeznem, hogy ez a rész nem volt valami hosszú, és tartalmilag sem sokat tudtunk meg a fejleményekről. úgyhogy a következő részben valami nagy durranást várunk :dvalami ojat, amire aztán végképp nem számítottunk.hajrá :D és folytasd gyorsaaaan!! xD

-

(sayuki, 2012.04.02 20:32)

Hihi, kíváncsi vagyok mit vesz neki.viszont muszáj megjegyeznem, hogy ez a rész nem volt valami hosszú, és tartalmilag sem sokat tudtunk meg a fejleményekről. úgyhogy a következő részben valami nagy durranást várunk :dvalami ojat, amire aztán végképp nem számítottunk.hajrá :D és folytasd gyorsaaaan!! xD

:)

(zso, 2012.03.19 17:35)

folytatást gyorsan!

-

(sayuki, 2012.03.13 16:45)

jaaj, tényleg.Nos, csak azt akartam még mondani, hogy szerintem jobb volt ezelőtt, hogy kiírtad, hogy 1fejezet, 2fejezet... , mert így folyton meg kell keresni pontosan hol hagytuk abba és hol kezdődik az új rész.( ha esetleg nagyon későn érkezne a köv. rész akkor teljesen el lehet felejteni pontosan hol tartottunk)., persze lehet hogy csak én vagyok ijen analfabéta:))

-

(Szélvész, 2012.03.13 19:18)

Nem te vagy analfabéta, sokszor én is eltévedek. csak tudod gépről másolom be, innentől kezdve, megpróbálom fejezetekre osztani. Köszönöm a tanácsod :D

-

(sayuki, 2012.03.11 21:21)

hihi :D. Dejóó, mi lesz ebbőé?? :)) folytasd hamar, olyan kíváncsi vagyok!

;)

(Kata:DD, 2012.03.09 19:00)

Ez nagyon jó !!!!!folyti lécci folyti:))

:D

(Szélvész, 2012.03.11 19:21)

köszi szépen, igyekszem... eszembe is jut párszor hogy folytatni kéne, de most a Mondoconra készülök nagyon :)

(Dóri, 2012.02.27 18:33)

Imádom! Folytasd, mert annyira jó! *-*

<3<3

(Szélvész, 2012.02.27 18:35)

köszi :D

>(

(sayuki, 2012.02.26 20:43)

áááá!!elég sokat késik :(. pedig olyan kíváncsi vagyok a folytatásraa. :Drossz belegondolni is:)) ne akarj a kíváncsiságba ölni jóó?:))

Bocsánat a késésért.

(Szélvész, 2012.02.26 21:53)

Bocsánat Sayuki. Megvolt a folytatás pár nappal ezelött csak nem voltam itthon. Bocsánat mindenkinek aki várta. Próbáltam kicsit izgisebbé tenni a történetet hamár ennyit vártatok. Nagyon sok elfoglaltságom volt az utóbbi időben. Mégegyszer bocsánat mindenkinek. Remélem tettszeni fog mindenkinek :)

Király! xD

(Akasun Hikari, 2012.02.15 15:05)

Nagyon jó ff ^^ Feltétlenül folytasd xP

Köszi :D

(Szélvész, 2012.02.15 17:45)

Nagyon köszike :D

:D

(Dóri, 2012.02.14 16:20)

Mint már említettem, folytasd, mert IMÁDOM! :D